Aki a Mandadb nagy képgyűjteményén belelkesedvén arra kíváncsi, mire is varrjon matyó hímzést, annak meg kell ismerkednie Mezőkövesddel, a Matyóföld fővárosával. A Bükk déli lábánál, az Alföld és a hegyek találkozásánál épült városban sok mindent megtudhatunk a népművészetükről híres matyókról. A matyók ugyanabból a népcsoportból valók, mint a palócok. A település Mátyás királytól kapta mezővárosi rangját 1472-ben. Ebben az évben, Szent László napján nagy királyunk meg is jelent a városban, ezért tartják sokan úgy, hogy a Mátyást szerető matyók a király becenevét viselik. Mások azonban azt állítják, a matyó inkább csúfnév, amellyel a környék reformátusai a katolikus mezőkövesdieket csúfolták. A 19. század utolsó évtizedeiben kezdtek el foglalkozni a matyók életmódjával, kultúrájával, népművészetével. Híres néprajzkutatónk, Győrffy István következetes és aprólékos munkával rendszerezte a matyók népviseletének legjellemzőbb elemeit. A matyó népviselet című műve ma is forrásmunka. Ebből ismerhetjük meg a leghitelesebben a világhírű matyó hímzés nemzeti büszkeségre méltán okot adó motívumait.
Tanulságos a matyó divat közismertté válásának története. 1896-ban a millenniumi ünnepségek kiemelkedő eseménye volt a budapesti, városligeti néprajzi kiállítás. Az ott felépített faluban 12 magyar és 12 nemzetiségi falut mutattak be, köztük volt Mezőkövesd is. Főjegyzőjük nagyszerű ötlete nyomán adták elő Budapesten a százötven fős matyó lakodalmat. Az esküvőt a Terézvárosi templomban tartották, aztán az Andrássy úton vonult vissza a menet a városligeti matyó házig. A nagy nyilvánosság előtt zajló esemény lángoltatta fel a matyó népművészet iránti érdeklődést. Az élelmes kereskedők már a századfordulótól elkezdték futtatni a matyó mintát. 1911-ben olyan óriási kereslet volt a matyó hímzéses tárgyakra, hogy telepet építettek Mezőkövesden a varratáshoz. Háromszáz asszony hímzett itt. Később még nagyobb méreteket öltött a varratás, csak íróasszonyból, akik előrajzolták a varróknak a mintát, negyven volt.
A második világháború után megalakult a Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet. A közös műhelyben nyolcan dolgoztak, Mezőkövesről, Szentistvánról és Tardról ötszázötven bedolgozójuk volt. 1980-ban a közös műhelyben ötszázharmincöt ember volt, ezernyolcszáz fő pedig a környék harmincnyolc községéből bedolgozóként végezte a munkáját, akik hímzett blúzokat, lakástextileket, népviseletes babákat készítettek. Sokan közülük megkapták a népművészet mestere és a népi iparművész kitüntető címet. A napjainkban már a világhírű divatcégek termékein is megjelenő magyar népművészetből származó motívumok legismertebbike a kalocsai. Autóversenyzők és filmsztárok ruháin tűnnek fel. Ha a világ ismerné a matyó hímzés és a kalocsai közti különbséget, talán szívesebben varratna ruhájára matyó motívumot. A matyó hímzés ugyanis a kalocsainál sokkal régebbi motívumkincsre épül, amely a 19. században még élő, előrajzolással készült szűcshímzésből alakult ki. A kalocsai pedig jóval később, a 20. század elején polgári rendelések teljesítésére tanfolyamokon tanított, újabb stílusú, sablonnal sokszorosított és újabb hímzéstechnikákkal készült.
A matyó népművészet Mezőkövesden nem csak azért él ma is, mert sokan gyakorolják a hímzést. A városközpontban található Matyó Múzeumban kiderül, hogy a matyó népélet nem más, mint tárgyakban élő hagyomány. Minden megtalálható itt: a lakodalmas menet eszközei, dokumentumai, fényképei, viseletek, bútorok, melyek közelebb hozzák a látogatóhoz a matyók életét. A városban van a világhírű, Hajdú Ráfis János magángyűjteményéből összeállított mezőgazdasági gépmúzeum. A gőzekétől a cséplőgépig, a százéves traktorokig tart a kiállított eszközök sora. Mezőkövesd Hadas városrésze a régi településszerkezetet őrző skanzen. Az öreg házak ma tájházak vagy alkotóházak. Közéjük tartozik Kisjankó Borinak, a világhírű íróasszonynak a szülőháza, a Népi Művészetek Háza, a Bútorfestő Alkotóház és Hímzőház, a Mézeskalácsház, a mesemondó Gari Takács Margit emlékháza és az iskolatörténeti gyűjtemény. A hadasi házak egyike sem csupán papucsban bejárható múzeum, mindegyikben hozzáértő népművészektől lehet megtanulni a legkülönfélébb népi mesterségek fogásait.
Sokat elárul Mezőkövesd lakóinak öntudatos, büszke tartásáról, hogy a városban két jelentős szobor áll. Az egyik Kisjankó Borit formázza, a másik Mátyás királyt.
Dippold Pál
