Ma 185 éve, 1829. július 23-án jelentette be szabadalmát William Austin Burt (1792-1858) írógépére, a tipográfra. Sokan, különösen Burt szülőhazájában, az Egyesült Államokban, ezt a napot tekintik az írógép születésnapjának. Valójában az írógép is azon találmányok közé tartozik, amelyek kialakulása sok évtized mechanikai fejlesztésének eredménye. Az első kereskedelmi forgalomba került, jól használható írógép csak az 1870-es években jelent meg, s vált több mint egy évszázadon át a modern irodák nélkülözhetetlen kellékévé.
Burt tipográfja
A varrógépeiről is ismert Remington cég a legismertebb korai írógépgyártó, az első írógéphasználók valószínűleg ennek a cégnek az írógépeit ismerhették meg először. De a kutatók és az elsőségre áhítozók a találmány gyökereit kutatva rekonstruálták Burt masináját (már az 1890-es években), majd még számos más előképet is, melyek – akár egymástól több ezer kilométerre és több évtized távolságban is -, hasonló feladatra keresték a megoldást: a nyomtatott könyv lapjához hasonló produktum gyors előállítására törekedtek.
Párhuzamos történetek
A sztori kísértetiesen olyan, mint egy másik irodai kelléké, a számológépé. A közelmúlt irodáiból is ismerős „kurblis” mechanikus számológép a szentpétervári Willgodt T. Odhner nevéhez köthető, az Odhner-rendszerű számológépek kései utódait tekerték-kattogtatták nagyszüleink is: az 1870-es évektől egészen az 1970-es évekig. De a mechanikus számológép előzményei az újkorra nyúlnak vissza: Párizs világszerte úttörő és büszke technikai múzeuma, a Musée des Arts et Métiers csodálatos kiállításán egymás mellett sorakoznak Blaise Pascal 1640-es években készített mechanikus számológépei, míg a német kutatók Wilhelm Schickard (1592-1635) még ennél is régebben készült számológépére büszkék, melynek nem maradt fenn példánya, csak a professzor Keplerrel folytatott levelezéséből sikerült az utókornak a kalkulátort rekonstruálni.
Az előzményeket az írógép esetén is hosszú lenne felsorolni. Valószínűleg a legkorábbi leírás Henry Mill angol tudóstól származik az 1710-es évekből. A magyar kutatók azt sem felejtik el megemlíteni, hogy a zseniális Kempelen Farkas is készített az 1770-es években egy domború nyomású sajtót, valamilyen ős-írógépfélét, Mária Terézia vak nőrokona számára.
Ami a korszerű értelembe vett írógépeket illeti, a huszadik századból jól ismert példányokra Burt modelljénél sokkal jobban hasonlít az osztrák asztalosmester, Peter Mitterhofer 1860-as években, fából készült írómasinája, melyre érthető okokból elsősorban Ausztria büszke.
A számunkra ismerős írógépformától jócskán eltérő megoldások kereskedelmi forgalomba is kerültek: például a dán Rasmus Malling-Hansen készített „írólabdát”, amely néhány évvel megelőzte a Remington modell születését, majd a feltaláló az 1870-es évek elején Koppenhágában, Bécsben és Párizsban is sikerrel mutatta be a közönségnek.
Hansen írólabdája
A Remington-féle írógép közvetlen előzményét Christopher Latham Sholes készítette el – és neki köszönhetjük a QWERTY billentyűkiosztást is. 1873-ban már „Remington és fiai” gyártják a Sholes és Glidden féle írógép alapján a Model 1-et, amelyet aztán egy egész írógépcsalád követ.
Remington No 1.
Írógép mindenhol
A gyakran olvashatatlan, ugyanakkor egyéni kézírást felváltja a gépirat a századforduló irodáiban és szerkesztőségeiben. Az írók is felfedezik maguknak az írógépet: elsőként Mark Twain kezdi el pötyögni a Tom Sawyer kalandjait egy Remingtonon.
A huszadik század már az írógép jellegzetes kopogásától és csilingelésétől zajos. Mindenki számára, aki a korszak történelmével vagy irodalmával foglalkozik, ismerősek az írógéppel készült, majd kézzel korrektúrázott oldalak, az indigóval készült, kékes színű másolatok.
Ahogy a varrógépgyárban készült, és inkább bútorforma írógépnek megjelentek a kényelmes, táskaméretű változatai is – József Attila például Remington Portable-t használt -, az írógép meghódította az otthonokat is. Mi tagadás, egyre gusztusosabb tárgy került a birtokunkba, amely idővel az értelmiségi dolgozószobák meghatározó lakberendezési kelléke is lett. Leginkább talán az olasz Olivetti cég 1960-as évekbeli termékei avatták a dizájnkultusz részévé az írógépet. Elég talán az ellenállhatatlanul szexi Valentinére gondolnunk.
E sorok írója számára pedig kedves nagyapai örökség egy Olivetti Lettera DL (tudniillik: De Luxe!) a 60-as évek végéről. Máig lakásom dísze – és minden vendégemet azzal traktálom, hogy egy ilyenen pötyögte le Francis Ford Coppola a Keresztapa forgatókönyvét!
Hogy egy írógép mennyire központi tárgy volt az íróember lakásában, arról a maga aprólékosan megtervezett enteriőrjével a legjobban Stanley Kubrick Mechanikus narancs című filmje tanúskodik: itt a film egyik kulcsfigurája, az író egy IBM gömbfejes írógépen alkot.
Mechanikus narancs
Az írógép egyeduralmának a számítógépes szövegszerkesztők vetnek véget. Először a speciális célszámítógépként kifejlesztett szövegszerkesztő automaták, amelyek közül néhányat a Magyar Népköztársaságban is gyártottak. „A fejlődéstől soha nem szabad elmaradni” – üzeni a KODEX-2000 szövegszerkesztő rendszer 1980-as évekbeli reklámfilmje: - itt az NDK-gyártású elektronikus írógép már csak perifériaként szolgál.
Persze az írógép funkcionálisan a számítógépbe is beépült. Eleinte szó szerint is. Az 1958-ban készült, első magyar elektromechanikus számítógép, a MESZ-1 alkotója, Kozma László professzor egy ütött-kopott Mercedes Elektra villanyírógépet alakított át a számítógép nyomtatójává. Egy évtizeddel később, az egyik első magyar tranzisztoros számítógép, az EMG-830 vezérlőpultjába pedig egy IBM Selectric gömbfejes írógép lett beépítve.
Az írógép billentyűkiosztásához és kényelmi szolgáltatásaihoz az 1970-es évek számítógépes termináljai, majd az 1980-as évek személyi számítógépei is idomultak. Egy nyomtatóval kiegészített számítógép idővel többet nyújtott, mint egy írógép. Ha csak a szövegszerkesztést nézzük: a leírt szöveg módosítható és menthető lett. Az 1970-es évek végén a sci-fi író, Isaac Asimov már ennek szellemében vállalkozott arra, hogy a TRS-80 számítógép reklámarca legyen. A történet végét pedig mindenki ismeri: a PC lassanként kimondta az írógép „halálos ítéletét” is.
Az írógép utóélete
Ma már írógépet talán csak a legidősebb írástudók használnak. E sorok írója ismer olyan irodalomtörténészt, aki néhány éve még Erika írógépén pötyögte le a tanulmányait, a kiadóknak nem kis többletmunkát okozva ezzel. E szórványos használat mellett az írógép ma már inkább a nosztalgia tárgya. Pár hónapja került egy remek francia vígjáték a mozikba, amely az 50-es, 60-as évek fordulójának egész világát az írógép kultuszán keresztül mutatja be. Kritikánk itt olvasható róla.
Forrai Ferenc grafikus sokértelmű, izgalmas képzőművészeti alkotásokat hoz létre írógéppel.
S közben a jó öreg Remington és a többi masina elfoglalta méltó helyét a múzeumokban. Budapesten is látható egy igen bőséges bemutató írógépekből a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Műszaki Tanulmánytárában.
De nem csodálkoznánk azon sem, ha az írógép ismét megjelenne hipszter barátaink kelléktárában. Nagy feltűnést kelthetne például valaki, aki egy budai presszó árnyas teraszán ülve tablet helyett egy zajos táskaírógép segítségével fejezné ki önmagát – addig legalábbis, amíg el nem hessegeti a pincér.
Képes Gábor
