115 évvel ezelőtt, 1899. március 11-én halt meg a hajók városában, Triesztben Than Mór a 19. század egyik legismertebb magyar festőművésze.
Rövid az emberi emlékezet, a név hallatán ma kevesen tudják azonosítani a festőt, ám egy-egy képe láttán jön az aha- élmény: igen, jól tudjuk, ki volt Than Mór. Minden rendes magyar ember életében legalább egyszer volt a Magyar Nemzeti Múzeumban, és ha járt ott, a lépcsőházban találkozhatott a Than-falfestményekkel. A történelmi tárgyú képek, a magyarság életének a kereszténység felvételétől a kiegyezés korszakáig jellemző eseményeinek felidézése mély nyomot hagynak a látogatóban, emlékük örökre az ember tudatába ég. De nem feltétlenül kell ide jönni, a budapesti Keleti pályaudvar nagy falfestménye és az Operaház előcsarnokában készült képek is Than Mór munkái.
Than Mór a mai magyar határokon kívül a vajdasági Óbecsén született. Ha a neve szóba kerül, szinte mindenhol melléírják-mondják testvére, Than Károly nevét is, akiben a magyar kémiaoktatás megteremtőjét tisztelhetjük, és akit szakmája, a vegyészet egyik kiválóságaként tart számon.
Szüleik német származásúak voltak, apjuk Than János mérnök, kincstári tiszttartó, anyjuk Schrott Ottilia. Kilenc gyerekük volt, a felnőttkort öt fiú érte meg. Közülük három – Than Mór is – a középiskola után jogi végzettséget szerzett, a másik kettő mérnöknek, és mint láttuk, kémikusnak tanult. Than Mór Kalocsán járt gimnáziumba, aztán filozófiai és jogi tanulmányai mellett Pesten 1846-ban a kor híres festőjénél, Barabás Miklósnál elkezdte a művészeti tanulmányait is. A fiatal festő ekkor készült képein erősen érződik Barabás Miklós hatása, leginkább zsánerképeket készített, több ilyen maradt ránk kezdő korszakából a budai kirándulóhelyekről. Az egyetem szüneteiben sem hagyta abba a festést, Óbecsére hazatérvén szabadjára engedte fantáziáját és megszülettek a magyar történelemből vett jelenetek.
Az 1848-49-es szabadságharc félbeszakította a fiatal jogászfestő tanulmányait, Than Mór Görgey Artúr mellett úgynevezett hadifestővé vált. A háborúkban sokféle mesterség válhat hadivá, igaz, nem mindegyik mellé tesszük ezt a jelzőt. Petőfi Sándor például, hiába szolgált Bem tábornok mellett, nem kapta meg a hadiköltő titulust. Ám abban a korban, amikor az események képi ábrázolását még nem segítette a fotográfia, hadifestőkre, akik hitelesen örökítették meg egy-egy csata jeleneteit valóban nagy szükség volt. Than Mór ecsetje mutatja meg ma is például, hogy milyen volt a tápióbicskei, a kápolnai, a komáromi, az isaszegi csata vagy Budavár bevétele.
Than Mór: A tápióbicskei csata II.
A szabadságharc leverése után Than Mórnak nem esett bántódása, hacsak azt nem számítjuk ide, hogy a hatóságok elkobozták a szabadságharcban készült vázlatait. Betegsége miatt katonának sem tudták besorozni. Ekkor jött el az ideje a döntésnek, jogászként vagy művészként folytatja pályáját. Than Mór a festészetet választotta. Bécsben folytatta tanulmányait és igen rövid idő után a magyar nemzeti tematikájú monumentális festészet egyik meghatározó alakjává vált. Ehhez azonban Bécs önmagában nem volt elég, 1855-ben Párizsba, aztán Olaszországba utazott és ismerte meg a festészet mesterfogásait. Bécsben készült az a képe, amit az első jelentős Than alkotásnak tartanak, a Nyári Lőrinc elfogása (1852). Egy másik Bécsben kiképzett festővel, Lotz Károllyal együtt 1864-ben a Pesti Vígadó falképeinek elkészítésére kaptak megbízást. Fata Morgana című képe 1867-ben sikerrel szerepelt Párizsban. 1873-ban első díjat nyert a történeti festménypályázaton. Ezekben az években sorra készültek tehát a hatalmas falképek és az önálló történeti eseményeket bemutató festmények, – például a Mohácsi csata – de keresett portréfestő is volt. Az életképek elkészítése sem állt távol tőle nagy kedvvel készítette a zsánereket – Újoncozás az 1848 előtti időkből -, de mitológia és bibliai témájú kompozíciókra is jutott ideje. Technikai tudása egyre gazdagabbá vált, egyforma szakértelemmel alkotta meg falképeit, olajfestményeit és akvarelljeit.
Than Mór: Széchenyi és Deák kora, Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőháza (Forrás)
Élete legnagyobb megbízatása az 1870-ben megkapott nemzeti múzeumi munka volt, melyet Lotz Károllyal együtt teljesítettek. A máig nagy hatású Than képsorozat jelentette a festő pályáján az egyik legszomorúbb fordulópontot, hiába adta bele szívét-lelkét a hatalmas munkába, a közönség és a kritika hűvös és száraz hangulatú műveknek minősítette műveit. Társa, Lotz Károly volt a közös munka sztárja, az ő játékosabb, könnyedebb stílusa háttérbe szorította Than Mórt.
Than Mór: A vasút allegóriája, Keleti pályaudvar, Lotz-terem
Az érzékeny lelkű festő ezért elkeseredését cseppet sem titkolva 1885-ben Olaszországba költözött, ahonnan 1890-ben tért csak haza, hogy titkári állást vállaljon a Képzőművészeti Társulatnál.
Than Mór képei nélkül egészen biztosan sokkal szegényesebb lenne történelmi tudásunk.
Dippold Pál
