Húsz évvel ezelőtt, 1994. január 17-én halt meg Párizsban Cziffra György. A világszerte ismert zongoravirtuóz talán a XX. század legjelentősebb magyar zongoraművésze volt.

Cziffra György 1921-ben született bele egy cigányzenész családba, Angyalföldre. Ez a vidék, a maga Tripolisz nevű nyomortelepével szinte hihetetlen mélységét jelentette a szegénységnek. Ám a szegénység, mint máshonnan, például Moldova György e helyszínen játszódó korai elbeszéléseiből tudjuk, éppen úgy pályára tudja állítani legkiválóbbjait, mint a nem gazember gazdagság. Elég talán Moldova híres figuráját, Mandarint, a vagányt megidéznünk. Cziffra Györgyöt apja tanította zongorázni. Azért ez is furcsa kép, a vendéglői hegedűs apa egy szegény lakásban zongorázik apró gyerekével. A gyerek amúgy igen hamar csodagyerekké vált, öt évesen már zenészként lépett fel egy cirkuszban. Dohnányi Ernő fedezte fel rendkívüli tehetségét, a cirkuszi csodagyerekből elismert, komolyzenei csodagyerek lett. Nyolc évesen már a Zeneakadémiára járt. Tizenhárom éves volt, amikor sok és rendkívül sikeres koncertkörúton vett részt Skandináviában, a Benelux államokban és természetesen Magyarországon.

A kétségtelenül hatalmas tehetségű romagyereket azonban az úgynevezett magasművészvilág nem fogadta be. Lokálokban muzsikált, aztán 1942-ben katonának vitték. Szovjet fogságba került. Cziffra György vagányságára bizonyíték, hogy a közismerten szigorúan őrzött hadifogolytáborokból többször is megszökött. Amikor hazakerült ismét a pesti éjszakák várták, a világon talán sehol máshol nem játszott ilyen tehetséges bárzongorista. Zeneakadémiai tanulmányait Ferenczi György tanítványaként folytatta 1947-től. Közben azért élni is kellett valamiből, és folytatódott a bármuzsikálás. Játszott a Savoyban, a Duna Korzóban, az Arizona Bárban. A pesti művész- és sportolóvilág elitje bárhol ott volt, ahol Cziffra zongorázott. Csak három név közülük: Vásáry Tamás, Mezei Mária és Puskás Ferenc. Igen, a Puskás Öcsi.

Felesége, Soleilka és Cziffra György

Cziffra György 1950-ben megpróbált kitörni a kommunizmusból. 1950-ben feleségével és fiával együtt ki akart szökni a diktatúrából. Elfogták őket, az ÁVH bezárta, megkínozta majd évekre egy kényszermunkatáborba zárta a zongoraművészt. Az érzéketlen és kíméletlen Rákosi korra jellemző módon Cziffra György egy kőbányában végzett kényszermunkát, a hírhedt recski lágerben. Tessék elképzelni a zongoravirtuóz kezét háromévnyi kőtörő kalapácsozás után.  1953-ban telt le a büntetése, mindenki nagy csodálkozására újra zongorázni kezdett. Annak ellenére, hogy keze a kényszermunkán súlyosan megsérült, kézvédőben zongorához ült és gyakorolni kezdett. Aztán hamarosan újra ott volt a pesti éjszakában. A lokálok népe nagy szeretettel és tisztelettel fogadta vissza. Néha, szinte véletlenül, hangversenyen is játszhatott, koncertjein mindig tele volt a nézőtér. 1956. október 22-én Bartók II. zongoraversenyét adhatta elő. Sokan azt mondják, hogy Cziffra előadásának jelentős szerepe volt a másnapi, október 23-ai események kialakulásában.

Cziffra György azonban eddigre már megtapasztalhatta, hogy számára a világnak ezen a részén nemigen jut sem kenyér, sem elismerés. A többi 200 ezer magyarral együtt, mondhatjuk, az ország színe javával elment hazájából. A határátlépést követő tízedik napon már Bécsben adott hangversenyt hatalmas sikerrel. A szabad világ értékelte azt a csodát, amit Cziffra György művészete jelentett. Sorra kapta a meghívásokat Párizsba, Londonba, New Yorkba. A világ összes nagy koncerttermében és fesztiválján szívesen látták. Leggyakrabban Schumann, Chopin, Liszt, Brahms és Rahmanyinov műveit játszotta fellépésein, ezek egy részét hanglemezre is átvitte.  Az ő előadásában váltak ismertté és kedveltté leginkább a XX. századi francia zeneszerzők – Ravel, Debussy, Franck alkotásai. Cziffra György teremtő kedve nem állt meg a felsorolt remekművek előadásánál. Gyakran játszott saját Liszt stílusú átiratokat. Talán ezért tartják sokan Liszt Ferenc reinkarnációjának.

Cziffra György 1966-ban

Charles de Gaulle meghívta a zongoristát az Elysée-palotába – a nagy francia katonapolitikus felesége zenerajongó volt -, ezután gyorsan megkaphatta a francia állampolgárságot. Családjával Senlis-ben telepedtek le. Felújította a Saint-Frambourg kápolnát, ahol koncerteket adott és képzőművészeti kiállításokat is rendeztek benne. Cziffra György helyét a nagyvilág művészetében két tény egészen pontosan kijelöli: kápolnája új üvegablakait Joan Miro készítette, a létesítményt pedig Raymond Barre francia miniszterelnök avatta fel. A művész hamarosan létrehozta a Cziffra-alapítványt, ez azóta is fiatal zenészeket és képzőművészeket támogat. Elsősorban magyarokat.

Cziffra György tehát, akárhonnan nézzük, megteremtette, megélte és átadta azt a csodát, amit elérniük csak keveseknek adatott meg: a megbocsátó szeretetet. Az angyalföldi romagyerek, akiből a világ egyik legismertebb magyarja lett, soha nem adta fel a hitét. És nem adta el a tehetségét.

Dippold pál