130 évvel ezelőtt 1883. december 16-án, Kolozsvárott született meg az az ember, akinek neve minden, azóta közzétett művelődéstörténeti munkában ott szerepel. A keresztségben a Kós Károly nevet kapta, ha egy szóval kellene meghatározni, hogy mivel is foglalkozott, azt írhatnánk, hogy mindennel. Mindegyik szakmájában, minden munkájában maradandó értékeket hozott létre. Az építész, az író, a grafikus, a könyvtervező, a szerkesztő, a könyvkiadó, a tanár és a politikus mindig mindenben a teljességre, a szépre és a jóra törekedett. Ezt minden jel szerint sikerült is elérni, hiszen tekintélye kikezdhetetlen, legyen, uralkodjon bármiféle politikai rendszer vagy művei fölött suhogjanak át mindenféle országhatárok.
.jpg)
Kós Károly a kolozsvári református gimnáziumban érettségizett, majd a budapesti József Nádor Műegyetemen 1907-ben kapta meg építészmérnöki diplomáját.
Pályakezdése a székelyföld építészetének tanulmányozása jegyében telt. Tervezői munkájában a kalotaszegi népi építészet, az erdélyi népművészet és az ottani építészeti emlékek motívumait használta és tette alkotásai szerves részévé. Kevéssé ismert, hogy a nemrégiben boldoggá avatott utolsó magyar király, IV. Károly koronázási ünnepségének díszleteit Kós Károly tervezte 1916-ban.
Varjúvár
1910-ben Kós Károly családot alapított. A türei református lelkész lányát, Balázs Idát vette feleségül, és felépítette Sztánán később Varjúvár néven híressé vált házát. Négy gyerekük született, mindannyiuk választott szakmájának kitűnőségeként élt és dolgozott. Érdekes, hogy a legkisebb fiú kapta apja nevét, az 1919-ben született ifj. Kós Károly apjához méltó hatalmas életművet hagyott ránk. A talán Bartók Béla és Kodály Zoltán kutatómunkájának nagyságához és minőségéhez mérhető néprajzi gyűjtőmunka az erdélyi néprajztudomány legnagyobb alakjává tette ifj. Kós Károlyt. Tudósnemzedékek egész sora került ki keze alól. Az ő gyereke, azaz az építész Kós Károly unokája 2012-ben filmet forgatott édesapja életéről, annak naplója alapján. Megkereste kortársait, életének színtereit, tanítványait. A hallatlanul izgalmas dokumentumfilm a 13. Lakiteleki Filmszemle egyik idei nagydíjasa.
De térjünk vissza a dinasztia alapítóhoz, aki nagy alapító ember volt. 1919-ben például megalakította a rövid életű kalotaszegi köztársaságot. Ennél lényegesen jelentősebb vállalkozása volt az 1924-ben alapított Erdélyi Szépmíves Céh, az erdélyi írók önálló könyvkiadó vállalata. Két évvel később alakult meg a helikoni közösség, ennek volt a folyóirata az erdélyi Helikon.
Politikai szerepvállalása – annak természetéből adódóan - igen hullámzó volt. Ennek keretében Kós Károly sok mindent csinált. Röpiratokat, újságot írt, két évig nemzetgyűlési képviselő is volt.
Sokkal többet elárul a Kós Károlyban elemi erővel működő teremtő szándékról az a sok épület, melyet ránk hagyott. Soroljuk: Óbudai református parókia, zebegényi katolikus templom, Városmajor utcai iskola, a Wekerle-telep központja és az állatkerti pavilonok.
Kós Károly sokat és jól írt. Műveiben nyoma sem volt a fontoskodó szószátyárságnak, ha kellett szakszerű, szűkszavú, tudományos volt, regényeiben mesteri mondatokkal építette fel a történetet, ismeretterjesztő művei mindenki számára érthetőek voltak. Az 1970-es években a Kortárs című folyóirat közölte naplóját, Lesen, hogy nő a fű címmel. Aki tudni akarja mi történt a Kárpát-medencében a 20. században, olvassa el.
Kós Károly emlékét őrzi, és szellemi hagyatékát ápolja a nagyrészt magyarországi építészekből összeállt Kós Károly Egyesülés, melynek igen színvonalas lapja az Országépítő. Ezzel a címmel a mester egyébként 1934-ben írt egy regényt. A magyar organikus építészet vitathatatlanul legnagyobb alakja, Makovecz Imre jól ismerte és példaképének tekintette Kós Károlyt. Nem véletlen tehát, hogy a fentebb említett egyesülés és lap egyik legfőbb szorgalmazója volt Makovecz Imre.
Idén Kós Károly születésnapja előtt néhány nappal, december 13-án adták át a budai hegyvidéken az ezerránc-arcú építész szobrát, Melocco Miklós alkotását. A Temes lépcsőnél felállított emlékmű a szintén a Kós Károly emlékét hordozó, a nevét viselő iskola mellett hirdeti, hogy magyarnak lenni akkor is szép és jó, ha ez nagyrészt nehéz feladat is. Azt is üzeni, hogy nagy magyar, Magyarország-építő lehetett az a Kós Károly is, akinek az apja német, az anyja francia, és akiről az olasz és osztrák felmenőkkel rendelkező kitűnő szobrász, Melocco Miklós készített időtálló magyar szobrot, magyar kőből.
Dippold Pál
