1923. november 1-jén született Siófokon Varga Imre, a kortárs magyar szobrászat meghatározó alakja. Elemi iskolai tanulmányait az akkor is a Balaton-part fővárosának számító Siófokon végezte. Már kisiskolásként megmutatkozott rendkívüli rajztehetsége. A budai cisztercieknél kezdte a középiskolát, amelyet majd Szombathelyen a Premontrei Gimnáziumban fejezett be. Közben volt egy apró közjáték, ami előrevetítette Varga Imre hosszú és érdemekkel teli pályáját. Kamaszként Párizsba szökött, ahol igen rövid idő alatt rajzaival óriási pénzeket keresett, a párizsi művészvilág csodájára járt a magyar csodagyereknek. Ám a szülői szeretet praktikus: apja hazahozta, és azt mondta neki, előbb érettségizzen le, aztán tanuljon ki valami tisztességes szakmát, a művészet csak ezután jöhet. Varga Imre be is iratkozott a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol sikerrel teljesítette a kezdő szemesztereket, de közbejött a második világháború. A műegyetem mérnökhallgatóiból toborozták azt a csoportot, melynek tagjai Kassán folytatták tanulmányaikat, sokuk számára csak ott derült ki, hogy a jövő mérnökeiből harci pilótákat képeznek ki. Varga Imre is köztük volt, és ahogy azt kellett, teljesítette kötelességét, elvégezte a repülőtiszti iskolát, és több légi összecsapásban vett sikerrel részt – sikerrel, mert életben maradt. Amerikai hadifogságba esett, onnan 1945-ben térhetett haza.
Varga Imre
Származása és katonai pályafutása nem ígért sok jót a Magyarországot egyre inkább hatalmába kerítő kommunista diktatúrában. Varga Imre vasmunkásnak állt. Ragaszkodott ahhoz – mérnöki diplomája ellenére is –, hogy évekig kétkezi munkával keresse kenyerét Angyalföldön. Életének eddigi állomásait ismerve cseppet sem csodálható, hogy csak későn kerülhetett be a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1956-ban Pátzay Pál és Mikus Sándor növendékeként szerzett diplomát. A következő évtized sem volt diadalmenet számára, első egyéni kiállítását 1967-ben rendezhette meg.
Varga Imrében élete minden különös fordulata mellett, sokszor ezek ellenében ott élt és készülődött a későbbi nagy művész. A kalandosnak mondott fiatalság sorra teremtette meg azokat a műveket, melyek – így visszatekintve legalábbis – nyilván nem véletlenül születtek meg akkor és úgy, ahogy a közönség ismerheti. Első jelentős szobra a Vasmunkás címet kapta, diplomamunkája pedig a munkás-paraszt hatalom másik oszlopát, a földművest, a Magvetőt jelenítette meg. Aztán az 1960-as évektől napjainkig remekművek százai kerültek ki keze alól. A szobrászat minden formájában alkotott: kisplasztikákat, érméket, legjellemzőbb és legismertebb szakterülete azonban a köztéri kompozíciók elkészítése volt, emlékművek, portrék bizonyítja ezt. A sokoldalú művész időnként festett is, erről táblaképei tanúskodnak, de vannak grafikái és gobelinjei is.
Prométheusz-szobor, Szekszárd
A tehetség, bármi és bárkik is vannak körülötte, utat tör magának. Varga Imre 1965-ben készítette el krómacélból Prométheusz szobrát. A tűzlopó mitológiai alak lendítette mozgásba Varga Imre hatalmas alkotókedvét, ami aztán 1972-ben tihanyi tárlatával a kortárs képzőművészet – nem kizárólag a magyarról van szó – első vonalába emelte. Varga Imre alkotásai többnyire mintázással, bronzöntéssel készülnek, de életművében nagy szerepet kapnak másféle fémek, a krómacél, a réz vagy a puszta vas is. Akár egy-egy művön belül is alkalmaz többféle anyagot, mint például Szilveszter pápa szobrán. A műtörténészek sokáig nem tudtak mit kezdeni ezzel a sehová nem sorolható, az útját mindig magányosan járó nagy tehetséggel. Varga Imre nem vegyült. Aztán a szakértők megtalálták a szavakat, és azt írták róla, hogy „érzékenyen megmintázott klasszicizáló jellegű szemléletet, és a gyakran felbukkanó pop-art elemeket szellemesen ötvöző a hagyományos közlésmódot sokszor mellőző műveket mesterien a környezetbe illeszti, a Varga-műveket mély érzelmi töltet jellemzi”.
Varga Imre nem csak nagy szobrász, de mindenféle túlzás nélkül rendkívül művelt, bölcs embernek mondható. Így tehát amikor szóba kerülnek az 1990 után szoborparkokba száműzött Lenin-kompozíciói, vagy akár a monumentális Kun Béla-emlékmű, csak mosolyog. Az érték nem korfüggő, mondja, és néha hozzáteszi, hogy a tanácsköztársasági szoborcsoport nem más, mint egy szatirikus összeállítás a kommünös történetről.
Radnóti, Nagymező utca
Ugyanezekben az években azonban sorra születtek meg az ezeknél sokkal jelentősebb köztéri alkotások: Radnóti Miklós, Vas István, Kodály Zoltán, Czóbel Béla, Szőnyi István, Móricz Zsigmond, Liszt Ferenc és József Attila szobra.
1980-ban, Rómában a Szent Péter bazilika altemplomában elkészült a Magyar Kápolna, benne remekmívű Varga Imre szobrok, a Csodaszarvasok, Mária, a magyarok nagyasszonya, Szent István. 1985-ben az Európában legismertebb magyar szent, Árpád-házi Szent Erzsébet és férje, Türingiai Lajos szoborkompozícióját öntötte bronzba Sárospatakra a királylány szülővárosába. A legutóbbi időkben aztán kiteljesítette mindazt, amit magyarságról, kereszténységről mondani akart, Budapesten, a kelenföldi Szent Gellért templom kerengőjében ott áll az összes magyar szent portréja. A templom mellett Szilveszter pápa már említett alakja ragyog, a bejáratnál pedig Szent Gellért püspök megdöbbentő, vegyes technikával készült szobra repül át a múltból a jelenbe, az Árpád-korból a második világháború idejére, a görög mitológiából a keresztény valóságba – ez a tárgy talán Varga Imre legszemélyesebb hitvallása.
Várakozók, Óbuda
Varga Imre szobrai százával hirdetik az ember tisztességét és az élet szépségét Magyarországon és szerte a nagyvilágban: Rómában, Párizsban, Bad Neustadtban, Bad Kissingenben, Los Angelesben, Aachenben, Brüsszelben vagy Adenben.
Óbudán a Laktanya utcában találjuk a művész állandó kiállítását, megdöbbentő, többek között a második világháborús magyar honvédeket mintázó alkotásaival. Szülővárosa, Siófok büszke rá: igen sok szobrát őrzik itt is.
Varga Imre kalandos életében, remekműveket termő munkásságában ott van a közelmúlt magyar történelmének minden szépsége és rútsága, ott ragyog vagy feketéllik múltunk. A csak látszólag ellentmondásos pálya olyan, mint akármelyikünk élete, sem nem fekete, sem nem fehér, sokszínű. Amiről általában csak utólag derül ki, hogy micsoda óriási értékeket teremtett. Varga Imrénél kicsit másként működik mindez, nála már kisgyerek korában biztosan tudható volt, hogy rendkívüli küldetéssel érkezett erre a világra.
Bizonyos személyes körülmények mondatják ki velem az utolsó mondatot. Kedves Imre, Isten éltessen születésnapodon és engedjen köztünk lenni, ameddig csak lehet.
Dippold Pál
