…a német hadsereg legújabb találmányának, a kétéltű autónak hidakra sincs szüksége.” – írja a Popular Mechanics Magazine 1938 novemberi kiadása. Hans Trippelnek, az „úszóautók atyjának” köszönhetően már évtizedek óta állnak nem csak a hadseregek szolgálatában a kétéltű járművek.
Trippel az első úszó járművét (Trippel, 1932) 1934-ben mutatta be, egy versenyautóból alakította át, s propellert helyezett a hátsó részére a vízben való haladáshoz. A Trippel továbbfejlesztett változata a Trippel SG2/Land-Wasser-Zepp 3 neveket viselte, ugyanis a mérnök második úszó, de összességében harmadik autója volt. Az SG2 (azaz röviden és lényegretörően: Schwimm & Gelande Wagen 2) 1935-ben került tesztelésre, a vizen 21 km/h-val haladt, míg szárazföldön 125 km/h-val. Ugyan ennek a prototípusnak is voltak még hiányosságai (például nem voltak ajtói), ám felkeltette a hadsereg érdeklődését. Trippelt ezután évekig támogatta a Wehrmacht, s 1938-ra készült el az SG6, melyen már ajtók is voltak és kemény tetővel is rendelkezett. Ezt ünnepélyes keretek közt mutatták be Olaszországban, melyről magyar filmhíradó is maradt fenn.
Trippel később még rengeteg változatot tervezett, mind civil-, mind katonai célokra. A második világháború után francia fogságba került, három év börtönre ítélték, szabadulása utáni első autója nem aratott nagy sikert, így átalakította egy kis kupévá, ami szárnyas ajtókkal rendelkezett. Ez sem aratott kitörő sikert, így Trippel visszatért a kétéltű autók tervezéséhez, mely egészen 81 éves koráig foglalkoztatta. Az utolsó tervét 1990-ben készítette el.
