A pünkösd a divatkeresztényeknek valami olyasmit jelent, hogy ezen az ünnepen el kell menni Csíksomlyóra, és nagyokat csodálkozni azon, hogy milyen rengeteg ember gyűlt össze. Ők úgy lehetnek ezzel a nappal is, mint karácsonykor az éjféli misével, elmennek a templomkapuig, rágyújtanak, elszívnak néhány cigit, azaz teljesítik a feladatot.
Természetesen lehet így is értelmezni a húsvét utáni ötvenedik napot, amely a keresztények számára a Szentlélek eljövetelének ünnepe. A szó maga a görög pentekoszté, az ötvenedik jelentésű szóból származik.
Az ószövetségi időkben a zsidók egyik zarándokünnepét jelölte, ezen a zsidóknak meg kellett jelenniük Jahve színe előtt. Történelmi töltete is volt ebben a korban, a Sínai-hegyen kapott Törvény kihirdetésének emléknapja volt, amely Egyiptomból kivonulásuk után az ötvenedik napon történt.
Az Újszövetségben a Jézus feltámadása utáni ötvenedik nap. Az Úrjézus már tíz nappal korábban, mennybemenetele napján kimondta a Szentlélek eljövetelére vonatkozó ígéretét: Megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, s egész Júdeában és Szamáriában, sőt egészen a föld végső határáig.
Ez a bizonyos húsvét utáni negyvenedik nap, Krisztus mennybemenetelének napja, tőlünk nyugatra, Ausztriában és Németországban munkaszüneti nap, ünnep, az apák napja. Ilyesféléről nálunk alig hallani.
Az Újszövetség így ír erről a napról: „Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna… Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindegyiküket eltöltötte a Szentlélek és különböző nyelveken kezdtek el beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.” Amikor az apostolokkal eddig együtt imádkozó sokaságot a fentebb leírt jelenés igencsak meglepte, és azt kérdezték Pétertől, hogy most akkor mi van, ő azt mondta nekik: „Tudja meg hát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy az Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek Úrrá és Krisztussá tette…” Megkérdezték Pétert és a többi apostolt:”Mit tegyünk hát, emberek, testvérek? Térjetek meg – felelte Péter -, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében, bűnei bocsánatára. És megkapjátok a Szentlélek ajándékát.”
A Pünkösd tehát nem más, mint lehetőség bármelyikünk számára a megtérésre. Az ünnep lényege a húsvéti misztérium beteljesedése: a Szentlélek eljövetele, ajándékainak kiáradása, az új törvény és az Egyház születésnapja.
Az emberi lélek újjászületésének lényege fogalmazódik meg a pünkösdi népszokásokban, a tavasz megünneplésében. A téli tetszhalálból megéled a természet, mint ahogy újjáéledhet az ember is. Nem akármiféle blogbéla feladata felmondani a nagy egyházi ünnephez kötődő népszokások lajstromát, annyit mindenesetre megjegyezhet, hogy bármerre járunk Magyarországon, lélekemelő példáival találkozhatunk. Budaörsön például pünkösd reggelén nyitva tartják az ablakokat, hogy a Szentlélek átjárja a házat, sok helyen fehér galambokat röptetnek a templomokban.
A népnek ma is vannak szokásai, igaz, nem mindig hasonlítanak őseink felemelően szép hagyományaihoz. Hogy ez ne így legyen, talán érdemes megfogadni Szent Péter tanácsát: „Térjetek meg!”
Dippold Pál
