Száz évvel ezelőtt kapta meg Gideon Sundbäck a szabadalmi engedélyt a ruhaipart, de más iparágakat is forradalmasító találmányára Amerikában.  Mielőtt ennek a hallatlanul izgalmas nyílászáró szerkezetnek a bemutatásába kezdünk, szerényen megjegyezzük, hogy a világ egyetlen más országában, mint a miénk, nem született dal a cipzárról.  A jó néhány évtizede halott Kazal László dala nemzedékek életét végigkíséri, a magyarok pedig büszkék lehetnek arra, hogy kizárólag nálunk születhetnek efféle technikatörténeti ihletésű kuplék. Idézzünk ebből:

"...Erre a nő elővette a nagy kézi táskáját,
Egy rántással szétrántotta táskáján a cipzárját.
Belenyúlt a táskájába, a kis erszényt kivette,
A táskán a cipzárat összehúzta és letette.
Azután a kis erszényen húzta szét a cipzárat,
Kivette a pénzt, azután behúzta a cipzárat.
Újra a kezébe vette a nagy kézi táskáját,
Egy rántással szétrántotta táskáján a cipzárját.
Beletette a kis erszényt, a cipzárat behúzta,
Azután a táskáját a hóna alá eldugta.
Pénzt adott a kalauznak, s mikor jegyét megkapta,
A következőképpen a táskájába elrakta:
Hóna alól elővette a nagy kézi táskáját,
Egy rántással szétrántotta táskáján a cipzárját.
Belenyúlt a táskájába, a kis erszényt kivette,
A táskán a cipzárat összehúzta és letette.
Azután a kis erszényen húzta szét a cipzárat,
Betette a jegyet, aztán behúzta a cipzárat.
Újra a kezébe vette a nagy kézi táskáját,
Egy rántással szétrántotta táskáján a cipzárját.
Beletette a kis erszényt a cipzárat behúzta,
Azután a táskáját a hóna alá eldugta.
Amikor ez megtörtént, egy ellenőr belibegett,
És a nőhöz odaérve kérte tőle a jegyet.
Erre újra elővette a nagy kézi táskáját
Egy rántással szétrántotta táskáján a cipzárját.
Belenyúlt a táskájába, a kis erszényt kivette,
A táskán a cipzárat összehúzta és letette.
Azután a kis erszényen húzta szét a cipzárat,
Kivette a jegyet, aztán behúzta a cipzárat.
Újra a kezébe vette a nagy kézi táskáját,
Egy rántással szétrántotta táskáján a cipzárját.
Beletette a kis erszényt a cipzárat behúzta,
Azután a táskáját a hóna alá eldugta..."

A cipzár is, mint szinte minden más találmány, nem előzmények nélküli. A 19. század végén egy amerikai mérnök Witcomb L. Judson feltalálta az elődöt, amely lényegében egy csizmazáró szerkezet volt. Kezelése elég nehéz volt, ezért egy svéd származású mérnök, Gideon Sundbäck a csizmazárat alapul véve feltalálta a nyitást és a zárást szolgáló úgynevezett kocsit, amellyel megszületett a mai cipzár.

A cipzárnak az első nagy sikert az USA hadseregének megrendelése jelentette, az első világháborúban a katonák felszerelését ilyen zárszerkezetekkel készítették. Aztán már nem volt megállás, bevezették a gyerekruhákon, 1937-től pedig – ez volt ám az igazi nagy siker – a férfinadrágokba is belevarrták. Tessék elképzelni, micsoda óriási mennyiségű cipzár kellett a rengeteg slicchez.
 
A cipzárak főbb szerkezeti elemeit röviden felsorolhatjuk: a textilszalagok, amelyek a zárláncot hordozzák, a fém vagy műanyag fogakból álló zárlánc, a kezdő és a végszem, és a talán legfontosabb alkatrész, a kocsi vagy nyitó, amely a zárást és a nyitást végzi.
Nem mindegy, hogy miből és milyen minőségű anyagból készülnek a cipzár fogazatok. A fémszalagból kivágott fog lehet alumínium, sárgaréz, alpakka – ez a csúcs alapanyag – és nikkel. A fémcipzárakat a nagy igénybevételnek kitett helyeken használják.

Napjainkban a fröccsöntött műanyag fogazatú cipzárak korát éljük. A textilszalag poliészterből, a fogazat polietilénből készül. Előnyük – többek között –, hogy a fogazatot tetszőleges színekben lehet gyártani. A cipzárak sajátossága, hogy öt centiméteresnél, a műanyag változatnál pedig tizenkét centiméteresnél nem lehetnek rövidebbek.

A cipzár fejlődésének legújabb állomása egy olyan húzózár, amelyen nincs fogazat. Két egymásba illeszkedő műanyag lécből áll, melyeket egy cipzárkocsi tud egymásba préselni vagy széthúzni. Csomagolótasakokon vagy esőköpenyeken gyakoriak.
Mint már korábban érintettük, igen nagy a cipzárak felhasználási területe. Ott vannak a ruházati termékeken, sportcikkeken, sátrakon, táskákon, bőrdíszmű árukon a lehető legkülönfélébb tokokon.
Már nagyszüleinktől megtanulhattuk a módszert, hogyan lehet a nehezen mozgó cipzárak baján segíteni: a fogakat szappannal vagy viasszal kell síkossá tenni.

Amilyen egyszerű szerkezet a villámzár, olyan nagy bonyodalmakat tud okozni. Tessék csak arra gondolni, mi történik akkor, ha egy cipzárral lezárt ruhadarab gyors megnyitása a szerkezet hibája vagy használójának rossz mozdulata miatt elmarad. Bizonyos esetekben rendkívül kellemetlen az, ha valaki nem tudja időben lehúzni a szoknyáját vagy a nadrágját. De ugyanilyen kínos lehet egy-egy hirtelen szétnyíló cipzár esete is.

A százéves cipzár azonban általában jól működik, hasznosan szolgálja az emberek milliárdjait, akiknek eszükbe sem jut, hogy nem is olyan régen volt az az idő, amikor elődeik cipzártalanul élték le életüket.

Dippold Pál