Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet

MaNDA

Samuel Morse behálózta a világot

2013. április 27. - MaNDA

222 évvel ezelőtt, azaz 1791. április 27-én született meg Charlestown-ban a hosszú nevű Samuel Finley Breese Morse. Gondolatainkat most nem lendítjük el a számmisztika birodalmába,ámbár érdekes lenne kideríteni, mit is jelenthet ez a három darab kettő.

Samuel_Finley_Breese_Morse.jpg

A számokhoz Samuel Morset is igen szoros kapcsolat fűzte. Ha fényképeit nézegetjük a szép kort megélt, tekintélyes, szakállas, hosszú hajú, érdemrendekkel kidekorált kabátú idős urat sok mindennek vélhetnénk, a kommunikációs fejlődés meghatározó alakjának azonban aligha.


Az értelmiségi családba született Morse igen sokféle tanulmányt folytatott, méghozzá a híres Yale Egyetem elődjében, a Yale College-ban. Komoly tudományos készülődése közben azonban rájöhetett, hogy művészi képességei biztosabb megélhetést adhatnak számára. Sorra- rendre kapta a megrendeléseket, korának egyik leghíresebb portréfestőjévé vált. Szobrászként is dolgozott. 1825-ben a nagytekintélyű New York-i művészszervezet, a National Academy of Design elnöke lett.

Néhány évvel később érdeklődése új irányt vett, annak ellenére, hogy 1832-ben már rajzprofesszorként dolgozhatott, elektronikai kísérletekkel kezdett el foglalkozni. Öt évig tartott, amíg kifejlesztette az első elektromágneses távírót, mellyel 1837-ben már sikerrel és óriási lelkesedéssel távírózhattak.
A készülék fejlesztése nem állt meg, 1838-ban mutatták be a találmányt Washingtonban hivatalosan és Morse 1839-ben alkotta meg a később róla elnevezett nemzetközi jelrendszert, a pontvonal kombinációkra épülő morzeábécét. A későbbi nagy sikerekhez a lelkes portréfestő jelentős szakmai segítséget kapott bizonyos Joseph Henry fizikustól és Leonard Gale-től.

Miután 1840-ben Samuel Morse szabadalmaztatta találmányát, 1844-ben harmincezer dollárért kiépítették a Washington és Baltimore közötti távíróvonalat. Beköszöntött tehát a siker és a gazdagság korszaka. Mint írják, Morse megtagadta korábbi segítőit. Pereskedés folyt arról, hogy ki találta fel a távírót, és a portréfestő azt állította, nem igaz, hogy Joseph Henry-nek bármiféle köze lenne a készülékhez.

Az Osztrák-Magyar Monarchiában gyorsabban járt a hatalmat gyakorlók agya, mint Amerikában, felismerték, hogy micsoda óriási lehetőségeket rejt magában a távíró. 1847-ben már meg is nyílt az első vonal Bécs és Pozsony között.

A következő évtizedekben szinte az egész világot behálózták Morse drótjai, hatalmas sikert és gazdagságot hoztak neki. Jellemző, hogy még életében szobrot kapott New York-ban, és az elsők között volt az amerikai feltalálók dicsőségcsarnokában. Samuel Morse 1872-ben halt meg.

Korábban is használtak az emberek különböző mechanikus és optikai távírórendszereket, de ezek közel sem voltak olyan megbízhatóak és gyorsak, mint Morse-é. Gondoljunk csak a füstjelekre, a távdobolásra vagy akár a kínai nagyfal egymásnak kiabáló őreire.

A Morse-féle távíró egyszerű és olcsó volt, olyan jelrendszerrel, amely gyorsan megtanulható, kódolható és dekódolható. Az adáshoz elég egy nyomógomb a vételhez pedig egy órarugóval működtetett készülék.

Morsecode.jpg

Magánál a szerkezetnél talán sokkal nagyobb találmány az úgynevezett morzekód, ami a latin betűs írott szöveg átvitelét teszi lehetővé, például a távírón vagy lámpák által kibocsájtott fényjelekkel. A pontokból és vonásokból álló, lényegében betűket és írásjeleket jelentő jelcsoportokat Morse, a hasznosan éles szemű portréfestő egy nyomdász rokona segítségével alakította ki. Kifigyelte, hogy a nyomdász az ólombetűket különböző rekeszekben tartotta. Azt is látta, hogy bizonyos betűket és jeleket gyakran, másokat pedig ritkán használnak. Az angol ábécében leggyakrabban használt betűnek, ez e-nek egy pont lett a jele, a t-nek egy vonás, az o három vonás az a pedig egy pontból és vonásból áll. A nyomdász rokon hagyatéka tehát a morzeábécé azon sajátossága, hogy betűhasználat gyakoriságának megfelelően a ritkábbak hosszabbak.

Az egészen 1990-ig használt morzekódokat sok-sok nemzedéken át használták a katonák, a kémek, a postás kisasszonyok és még sok mindenki más.

A lényegében Samuel Morse által elindított kommunikációs forradalom egyre több és újabb találmánnyal – és természetesen egyre gyorsabban gyarapodik – hogy mást ne mondjunk az internettel.

Három évtizeddel ezelőtt például Magyarországon kiváltságos embernek számított az, akinek önálló telefonvonala lehetett. A telefonra évekig kellett várni, ugyanúgy, ahogy egy Trabantra. Ma már ott tartunk, hogy kétszer annyi telefon él az országban, mint ahány ember. Dübörög a mobilkorszak, a vezeték nélküli telefonok száma egyre szaporodik, az embereké – a mi vidékünkön legalábbis – egyre inkább csökken. Nem szép ez az új világ.

Dippold Pál

A bejegyzés trackback címe:

https://manda.blog.hu/api/trackback/id/tr905248617

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

xclusiv 2013.04.27. 22:14:31

"Az egészen 1990-ig használt morzekódokat sok-sok nemzedéken át használták"

miért, mi változott meg a morse kódokkal kapcsolatban 1990-ben? ma is ugyanúgy használják...

"Ma már ott tartunk, hogy kétszer annyi telefon él az országban, mint ahány ember."

Dehogyis, 1,17 körüli a mobilpenetráció, és van mellé kb. 3 millió vonalas.

Babolcsai Néni 2013.04.28. 08:04:10

@xclusiv: ott a pont, pl. a rádióamatőrök kiválóan használják a mai napig. én úgy '83 környékén tanultam meg gyerekként az MHSZ színeiben... (az is jó volt valamire), és izgalmas volt, hogy más országban élő emberekkel lehetett üzenetet váltani.
süti beállítások módosítása