130 évvel ezelőtt, 1883. április 4-én született meg Szegeden nagy költőnk Juhász Gyula. Édesapja posta és távirda főtiszt volt, Juhász Gyula tehát az akkori tisztviselőcsaládok gyerekeinek szokásos életét élhette. A szegedi Piarista Gimnáziumban tanult. Még diákkorában, 1899-ben megjelentek első versei Szegeden és a Budapesti Naplóban. Rövid ideig piarista szerzetes növendék Vácott, majd három évig Budapesten magyar-latin szakos egyetemi tanulmányokat folytatott. A fővárosban megismerkedett és barátságot kötött pályatársaival: Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel és Ady Endrével. Több helyen tanított, de egyre több helyen publikálta verseit. Közben újságíróként is nagy sikerrel forgatta tollát. Tanári munkája, nyilván nem véletlenül, egyházi iskolákhoz kötötte, dolgozott a piaristáknak, a premontreieknek. Mindeközben a rendkívül érzékeny fiatalember minden irodalmi és tanári sikere ellenére nem tudott megszabadulni betegségétől, a depressziótól. Első öngyilkossági kísérlete 1906-ban volt, egy évvel később a Lánchídról akart a Dunába ugrani, aztán már az őt leginkább ismertté tevő Anna versek ihletőjének, Sárváry Anna színésznőnek megismerése után, 1914-ben mellbe lőtte magát.

Juhász Gyula (www.mek.oszk.hu)

Mindezek nem akadályozták meg abban, hogy sorra jelentesse meg világszép verseit, immár kötetekbe rendezve is. A korábban hivatalosan elmebetegnek nyilvánított költő 1918-ban beállt kommunistának. Forradalmi kiskáté címmel köszöntötte Kun Béláékat. Mint tudjuk, a diktatúra százharminc napig tartott, Juhász Gyula kommunistasága sem tovább. Azt írják, hogy életét derékba törte a tanácsköztársaság bukása. Ez nem egészen van így, talán inkább betegsége sodorta az izgága baloldalhoz.

Irodalmi tehetségét soha, senki nem vitatta. Barátai nem hagyták cserben, Babits, Kosztolányi, Móra Ferenc, József Attila, Kassák Lajos mindig mellette álltak. 1929-ben ő volt az első Baumgarten-díjas. A jelentős pénzzel is járó irodalmi elismerést a rákövetkező két évben is megkapta. A gondos orvosi kezelések ellenére végzetes mélabúja győzött: 1937-ben  öngyilkos lett.

A boldogtalan, magányos költő bánatos kedélyvilága verseire is jellemző. Ezek többnyire zárt szerkezetű, rövid költemények. Leginkább impresszionistának mondják stílusát, kevesen tudták nála szebben szavakkal megmutatni az ember hol szomorú, hol örömteli érzelmeit.

Juhász Gyula legismertebb verse az Anna örök. A reménytelen, viszonzatlan szerelem olyan átütő erővel jelenik meg a versben, ahogy talán azóta sem senki másnál. Az idő és a tér a természet nagy egységében tisztán és érthetően ér össze. Nagyon furcsa, hogy a beteg és rendetlen lelkű költő mindenkinél pontosabban tudta elhelyezni magát és érzelmeit a teremtett világban. Az a harmónia, ami ezt a világot igazgatja, ami az ember helyét megjelöli , kiszámítható és tudható részeit egymáshoz építi, a rendet jelenti.

Sárvári Anna (forrás: www.sk_szeged.hu)

A rendet, amelyet nem tudott létrehozni saját magában, verseiben megteremtette. A Tiszai csönd kiteljesíti ezt a már-már panteisztikus világszemléletet, maga a teljesség jelenik meg Juhász Gyula legszebb szóképében: „Hálót fon az est, a nagy barna pók…”

Akár csak akkor, most is, rajtunk-bennünk, előttünk és utánunk itt a pók. Esteledik.

Dippold Pál