A magyar sajtótörténet egyik meghatározó alakja Tolnai Simon 1868. március 26-án született Nagyváradon. Nem sok időt töltött el a Pece parti Párizsban, kisgyerek korában Gyulára költözött. A zsidó vallású – eredeti családneve Friedmann, második neve Samu volt – kisfiú szabómester édesapjával, Friedmann Jakabbal és Rusz Katalin nevű édesanyjával meglehetősen nehéz körülmények között élt. Sok legenda fűződik a Tolnaivá magyarosított Friedmann Samu pályakezdéséhez, az egyik ilyen, hogy tízéves korában egy szál kályhacsővel indították el az életbe a fiút. Hogy miért éppen kályhacsővel, azt nem tudni, arról viszont hiteles adatok maradtak fenn, hogy Samu-Simon volt cukrászinas, kalapos inas, kifutófiú, még a parkettázás tudományába is belekóstolt. A szerencse közelébe Gyulán semmilyen módon nem tudott eljutni, ezért Budapestre költözött.

Tolnai Simon (forrás: www.metapedia.org)

1898-ban már tehetős emberként alapította meg lap- és könyvkiadó vállalatát, ahonnan egyre nagyobb példányszámban jutottak ki az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő termékek: a Tolnai Világlapja, Világkönyvtára, Világtörténete és Világlexikona.

Tolnai Világlexikon

De hogyan vált gazdaggá Friedmann Samu? Egyszerűen. Szembeszállt az árral, és látványosan megcáfolta azt a tételt, hogy nincs unalmasabb, mint egy tegnapi napilap. Összeszedte a kávéházak előző napi újságjait, melyeket a megjelenés másnapján fél áron tudott eladni. Az egyre nagyobb üzleti láncban a kávéházak is jól jártak, mert elvitték tőlük a számukra már értéktelen újságokat. Beindult a bolt, Friedmann már hetilapokkal és a lehető legkülönfélébb szaklapokkal is kereskedett. Saját lapjánál bevezette az előfizetést, megszervezte a lapterjesztést, rikkancsokat és újságkihordókat vett fel.

Tolnai Világlapja 1939. (forrás: retronom.hu)

A Tolnai Világlapja 1901-ben jelent meg először, és több mint négy évtizedig élt. A képes heti újság az alapító szándékai szerint minden más hazai laptól különbözni akart. A már létező szépirodalmi lapok közül egyikhez sem akart hasonlítani, és nem is azok olvasóközönségét akarta elhódítani. Mint alapítója mondta:”Hétről hétre olyan lapot adok majd előfizetőimnek, amely a hét eseményeit a lehető legváltozatosabb képekben ismerteti…Gondom lesz arra, hogy a női publikum megtalálja lapomban és kiadványaimban a maga nélkülözhetetlen szükségleteit, sőt még a gyermekek is érdeklődve forgathassák.” A később sajtómágnásnak titulált Tolnai a szegény emberek számára készítette kiadványait, melyekre a kevésbé tehetősek is előfizettek. Éppen ezért a Tolnai kiadványok rövid idő alatt rendkívül népszerűvé váltak. A Világlapban okos módon elegyítette a bulvárt a minőségi riportokkal, publicisztikákkal és szépirodalommal, a lap egyetlen fontos hírről nem maradt le. A minőség érzékeltetésére néhány név: Heltai Jenő, Bródy Sándor, Krúdy Gyula és Márai Sándor. A Tolnai Világlapja 1944-ig élt, akár csak névadója, Tolnai Simon, akit Mauthausenbe deportáltak.

Nehéz manapság meghatottság nélkül beszélni a nyomtatott sajtó virágkoráról, hiszen a szórakoztatás és tájékoztatás eme formája ma az utolsókat rúgja. Ahogy Tolnai Világlapja vagy a Herczeg Ferenc- féle Új Idők forradalmasította a tájékoztatást, tette egyértelművé és hitelessé a  világ híreit, nemrégiben úgy tűnt, az elektronikus sajtó még náluk sokkal gyorsabban teszi érthetővé a világ eseményeit. Sajnos nem így történik. Az online felületeken virágkorát éli a hiteltelen, ellenőrizetlen beszédmód. Nincs mérték, nincs érték. Ahol meg van,vagy erre törekednek, ott a hírkavarók cenzúrát visítanak.

Csak abban bízhatunk, amit Tolnai Samu Simon egyszer már létrehozott: az emberek az igazságra vevők, még ha az tegnapi is. Mert ami igaz, az tegnap is az volt és holnap is az lesz.

Dippold Pál