Ebben a propagandafilmben a kerékpározást népszerűsítették a készítők, de nem feledkeztek el bemutatni a gyártás folyamatát sem, illetve azt, hogy milyen előnyökkel jár, ha a dolgozók kerékpárt használnak minden nap. Például nem késnek el a munkából, vagy a város peremén található házakba is el tudja juttatni a postás a leveleket.
Ebben a korszakban, az 1948-as államosításig főleg a különböző pártok filmvállalatai készítettek dokumentumfilmeket, az államosítás után pedig a mindenkori kulturális minisztérium felügyelete alá tartozó filmstúdiók. 1945-1970 között a magyar állami filmgyártásban hozzávetőlegesen 4000 dokumentumfilm készült, melyek jelentős része megtalálható és kutatható a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézetet archívumában.
Az 1980-as évek végéig különböző intézményekben, ipari vállalatoknál, minisztériumokban is készültek filmek, többségük oktató-, propaganda- és referenciafilm. Ezek nagy részét 16 mm-es keskenyfilmre forgatták, a magyar társadalom-, gazdaság- és mentalitástörténet fontos forrásait jelentik, feldolgozásuk jelenleg is tart.
1953 előtt a 35 mm-es filmek nitro alapanyagra készültek. Mivel ez rendkívül bomlékony, tűz- és robbanásveszélyes, az archívumi felújítási program keretében folyamatosan biztonsági anyagra kell átmenteni, megtartva az eredeti, nitro kópiát is. 1953 után a filmek már biztonságos, nem gyúlékony nyersanyagra készültek, ezek felújítása is folyamatosan zajlik.
De essék szó a kerékpárokról is.
1929-ig a Weiss Manfréd Művek a tű-, bergmanncső-, a kályha- és a tűzhelygyártást is megszervezték, majd beindították a repülőgépmotor-, kerékpár-, varrógép- és traktorgyártás is. A gyártás beindítását megelőzte a különböző ipari termékek licencének a megvásárlása, az első Csepelen gyártott kerékpárok alapját a német Puch Werke biciklijei adták. Később megvették a Torpedo agyak gyártási jogát is, ebből született a Gránát, majd később a Super Gránát agy. A hazai gyártók minden tekintetben világszínvonalon álltak, kisipari és sorozatgyártás terén egyaránt.
Varsa Endre szakíró, kerékpárgyűjtő így ír erről a Magyar kerékpárok című könyvében: "A Weiss Manfréd Acél és Fémművei Rt. vezetői felismerve a kerékpárgyártás jelentőségét, célul tűzték ki a gyártás gyors bevezetését. 1928. december 12-én megállapodás jött létre a grazi Puch- Művek Részvénytársasággal kerékpárlicenc megvásárlása tárgyában. A kerékpár licenccel párhuzamosan a gyártáshoz szükséges speciális termelő berendezéseket is ez a cég szállította, illetve szerelte fel. A gyártási joggal együtt a W. M. állítólag tízezer komplett kerékpárt is megvásárolt alkatrész állapotban, melyeknek összeszerelésével indult meg 1929 júliusában a kerékpárgyártás. Ebből az első kétszáz Grazban készült el és „Csepel” név alatt került forgalomba. Csepelen készültek a vázak, az abroncsok, a sárvédők, a villavállak, a középcsapágyházak, míg az összes többi alkatrészt a Puch gyártól vették.
A gyár 1934. évi prospektusa szerint tizenötféle férfi, egy áruhordó, hét női és ötféle gyermekkerékpárt kínáltak, tehát összesen huszonnyolc típust. E kínálatban a következő márkanevek szerepeltek: Csepel, Diadal, Csoda, Extra, Luxus, Super, Rapid, Corvin, Sparta, Villám, Fecske, Csepel-Ballon, Csoda-Ballon, Csepel-Félballon, Leányka és Pajtika. A sokféle elnevezésű kerékpár nem sokban tért el egymástól. Volt férfi, női és gyermekkerékpár – amelyek általában kontrafékes hátsó aggyal készültek -, s volt félverseny, verseny, áruhordó, valamint széles gumijú, úgynevezett „ballon” kerékpár is.
A háború után, 1950-ben létrejött az önálló Csepel bicikligyár. A termelőkapacitás ekkor már százharmincezer darab körül volt évente. Új típusok jelentek meg: Túra, Mátra, Robusta (mind 28-as), Tihany, Karika, Toldi, Budapest (26-osok) és a 24-es Úttörő. Nyugati exportra más típusok mentek: például a Cantilever, ami itthon szinte ismeretlen volt. A bicikligyár a hatvanas években összeolvadt a ruhaipari gépgyárral és a varrógépgyárral, s tulajdonképpen ebben a felállásban maradt meg 1988-ig."