Van egy alig ismert szervezet a világban. Annyit tudni róla, hogy tagjai igen gazdag emberek, össze-vissza utazgatnak, és kolbászt kóstolgatnak. A Világ Kolbásztisztelőinek Klubjáról harminc évvel ezelőtt egy neves szobrászművészünk adott először hírt. Megbízták, készítsen emlékérmét, amit aztán a világ legjobb kolbászát elkészítő embernek adnak át.  Amikor a plakett készült, a kolbásztisztelők éppen Ausztráliában portyáztak, utána Norvégiába mentek, és úgy hírlik, még abban az évben Argentínába is eljutottak. Irigylésre méltó helyzet: olyan gazdagnak lenni, hogy nincs más dolguk, mint szerte a világban kolbászt enni. Nincsenek adatok arról, hogy a Világ Kolbásztisztelői jártak volna Magyarországon. Ha itt lettek volna, cseppnyi kétség nem férhet hozzá, a csabai nyer.

Háttértanulmánynak Dedinszky Gyula legismertebb művét, A csabai kolbász címűt tettük volna eléjük. A maga nemében egyedülállónak minősíthető dolgozat olyan aprólékos műgonddal, érzékletesen, szakszerűen és részletesen tárja az olvasó elé a csabai kolbász történetét, elkészítésének módját, hogy annak azonnal kedve támad Békéscsabára rohanni, és megkóstolni ezt a nemsokára hungarikummá váló nevezetes élelmiszeripari terméket.

A 150 oldalas könyv talán legtöbbet idézett része a csabai kolbász fogalmát tisztázza:

„Röviden tehát: a csabai kolbász paprikával fűszerezett, sertéshúsból készült, nem morzsolódó, de nem is kemény, zaftos, erős, élénkpiros színű, enyhén füstízű, tartósan elálló kolbászcsemege.”

Ami mindezek után következik, a két világháború közötti híres magyar néprajztudósok és szociográfusok, vagy a népi írók is büszkén vállalhatnák. Lépésről lépésre sorba veszi mindazt, ami a kolbászkészítéshez kell. Külön fejezetben tárgyalja – az Ami a csabai kolbász készítését megelőzi címűben –, hogy mi mindent kell tenni addig, míg a disznóvágáshoz érnek. Szó esik a békéscsabai sertésnevelés módszereiről, a disznóvásárlás és szaporítás fogásairól, a süldőnevelésről, a hízlalásról, és a különböző sertésbetegségek házi gyógyításáról. A disznóvágás tárgyi kellékeinek bemutatása következik, megtudjuk, milyen bútorok, edények, kések, szerszámok kellenek a disznóöléshez, és milyen fűszereket kell beszerezni a hús feldolgozásához.

Hazafias megfontolásokból célszerűnek látszik a Magyar Kolbásztisztelők Klubjának megalapítása. Néhány igen gazdag magyar ember dönthetne úgy, hogy drága ideje egy részét kolbászkóstolásra fordítja. Később be lehetne szivárogni a világszervezetbe, és ott , bentről, talán könnyebb lesz kilobbizni egy díjat a cseppet sem titkos favorit, a csabai kolbász készítőinek.