Nehéz volt megközelíteni Kocsot 1968 augusztusában. Az akkor alkotmánynapnak nevezett ünnep előestéjén szovjet tankok százai zúdultak át a falun, a szomszédos Mocsát érintve Komáromba hernyóztak, aztán, mondják, meg sem álltak Prágáig. Így lett a prágai tavaszból egy szomorú nyárutó. A csehek – és az övéikkel együtt az összes közép-európai – reményei úgy hamvadtak el ebben az augusztusban, akár a cigarettavég.
A faluba vezető utakat másnapra lezárta a katonaság, se ki, se be. Tata határában rakétaütegek sorakoztak, a fegyverek észak felé mutattak. A ruszkikat valahogy nem érdekelte a kocsi kocsi, a nevezetes község lakóinak terelgetését a magyar katonákra bízták. A magyarok akkortájt éppen a múltat igyekeztek végképp eltörölni, ebben benne volt a híres kocsi, meg amúgy is: ki jár lovas kocsival 1968-ban? A parasztok. Ott ácsorogtak a kocsiak a buszpályaudvaron, nem tudtak hazamenni a gyárból, piacról, kórházból. Két napig tartott a zárlat. Ha félelem nem is maradt a szívekben, halvány szorongás azért igen.
Kádár János Moszkvában, 1968-ban
És azóta elszálltak az évtizedek, nincs sarló-kalapács, Szovjetunó sincs, útzár, tankáradat sem. Csak a kocsi maradt. Meg az emlékek.
A világhírű kocsi kocsi magyar találmány, magyar bognárok, azaz kerékgyártó mesterek fejlesztették ki a szekér magyar változataiból. Mátyás király uralkodása idején a már korábban is használt könnyű teherszállító szekérből alakult ki. A 'koczy' szóalak először 1469-ben jelent meg. A kocsi első részletes leírását jóval később, 1518-ban, Sigmund von Herberstein tette közzé. Az osztrák diplomata ebben az évben Bécsből Moszkvába utazott, és az út magyarországi szakaszát Kotschi Wagenen tette meg. Herberstein leírja, hogy a kocsiszekeret három ló húzta. Vasalása alig volt; négy személy fért el rajta. A kocsit vagy könnyű szekeret az adatok egybehangzó tanúsága szerint a Komárom megyei Kocs falu – amely a Buda–Bécs közötti útvonal egyik állomása is volt – iparosai fejlesztették ki.
A szabadság, erre előbb-utóbb mindenki rádöbben, nem kocsival és nem tankkal jön. A szabadság van. Itt is, ott is, mindenhol. Ami pedig van, azt nem lehet eltiporni. Lánckerékkel sem.
