A Gyöngyösi Ferences Könyvtár működésének hosszú évszázadai alatt sokféle feladatot látott el a kötetek tárolása, feltárása és a szerzetes olvasóknak való prezentálása mellett. A legrégebbi, 1613 körül készült katalógusból például kiderül, hogy néhány zsák zabot, rozst éppúgy elhelyeztek a polcok előtt, mint pár színig telt boroskancsót, tarisznyákat, vásznakat, egyebeket. Vagyis a szűkös körülmények közepette – hiszen a török 1526-ban az egész kolostort fölégette, teljes helyreállításra meg se pénzük, se a hatvani bégtől kapott engedélyük nem volt – valóságos limlom-raktár lett a könyvtárból. Helyhiánnyal küszködtek a szerzetesek, hiszen az ezerhatszázas évek körüli mélypont után évről évre növekedett a rendház lakóinak száma.

Kétszáz évvel később, a nagy építkezés eredményeként, már önálló helyiségekbe helyezték el a köteteket, külön bútorokat készítettek az értékes könyvritkaságok elhelyezésére, de továbbra sem egyedül a könyvek és kéziratok őrzésére szolgált a bibliotheca helyisége: ide rakták azokat a régiségeket is, amelyeket érdemesnek tartottak megőrizni az utókornak. Pénzek, különös tárgyak, ritka emlékek várták, hogy újra rájuk csodálkozzon valaki.

A gyöngyösi templom   

Egészen 1950-ig, a kolostor államosításáig e régiséggyűjtemény érdekes darabja volt az a néhány színes üvegcserép, amely a szóhagyomány szerint a híres gyöngyösi ördögűzés „tárgyi bizonyítéka”. Hogy mi igaz az esetből, mi nem, ma már nehéz lenne eldönteni, de az bizonyos, hogy a középkori templomhajó nyugati ablakának maradványai mellett a levéltár számtalan egykorú tanúmeghallgatást is őriz a Nyájas Remigius által végrehajtott szertartással kapcsolatosan.
    Nyájas atya derék és nagy munkabírású szerzetes volt. Nemcsak életéről, de még haláláról is legendák keringtek. Már rég eltemették, amikor éjszakánként sokan még mindig mécsest láttak lobogni üresen maradt cellájának ablakában. Ki tudja, hogy történt mindez. Páter Nyájas két korszak határán élte le életét: amikor belépett a szerzetbe, 1670 táján, nehéz idők jártak, és a hittudományi főiskola végzése közben gyakran láthatta a rendházban az egri törökök sarcszedő képviselőit, akik utolsó portyájuk alkalmával még a házfőnököt is túszul ejtették, hogy karóba húzással nyomatékosítsák aranyak utáni vágyuk komolyságát. Egy bátor, hős lelkű kispap, Lázár Norbert jelentkezett, hogy átvállalja a kínhalált az öreg Móra Athanáztól. Végül megmenekedett, de csak azért, hogy alig néhány évtizeddel később a pestises betegek önként vállalt ápolása közben érje a halál.
Nyájas Remigius gyöngyösi tanulóévei után volt a Pethő család udvari papja Sztropkón, regéci káplán, homonnai hitszónok, majd a Legszentebb Üdvözítőről nevezett Ferences Rendtartomány vezetőjének tanácsosa, a szerzetesjelöltek magisztere, és sok más fontos hivatal szolgája. Élete legnagyobb feladata a gyöngyösi rendház újjáépítése lehetett, amelyet persze nem magában végzett, hanem csak a hatalmas feladat közreműködőjeként.
    Az építkezések éppen akkor kezdődtek meg, amikor a nevezetes ördögűzés történt: 1700 vagy 1701 telén. Az eset két emberöltőn keresztül csak szóban hagyományozódott tovább, a tanúsítványok legrégebbike is 1762-ből származik, amikor is Kelemen Márton gyöngyösi polgár hivatalos személyek kérdéseire válaszolva elbeszélte, mit hallott Nyájas Remigius ördögűzéséről.

Kelemen Márton tanúsítványának részlete

A nevezetes exorcizmus a főoltár előtt zajlott. Hogy pontosan hogyan, és hogy kibe bújt bele a sikeres művelet után, azt megtudhatják cikkünkből!