1919. február 5-én írta alá a kor négy meghatározó filmművésze a United Artists névre keresztelt filmstúdió alapító okiratát. Az alapítás pillanatát fénykép őrzi. Rajta gondosan beállítva a szereplők. Már akkoriban azok a művészek számítottak valóban híresnek és ismertnek, akik sokak számára láthatóak voltak. Azóta sincs ez másként, a híresség legfontosabb kelléke a láthatóság. A láthatóság pedig igazából a mozgókép megjelenésével terjedt el a világban, a korábbi időszak fényképei, rajzai, festményei csak jóval szűkebb körben hirdethették a híres emberek hírességét.

A United Artists stúdiót tehát négy közismert filmművész – Mary Pickford, Douglas Fairbanks, Charles Chaplin és D. W. Griffith - hozta létre azért, hogy az egyre inkább a filmiparra telepedő, nagyüzemként működő, és az alapítók művészi szándékait többnyire korlátozó mamutstúdióktól megszabadulhassanak. Saját gyártású filmeket akartak.

Fairbanks, Pickford, Chaplin, Griffith (Forrás: Wikipedia)

A kor leghíresebb filmcsillagai fellázadtak a filmiparban uralkodó üzletemberek ellen. A filmkészítés tehát már a kezdetekben a gazdaság egyéb iparágaihoz hasonló módon működött, s ahogy mostanában, a válság közepette láthatjuk, a monopóliumok kialakulása könnyen víz alá nyomhatja a piac civil szereplőit is.   

A filmipar hatalmi összefonódásai, annak merev és központosított rendszere ellen léptek fel Chaplinék. A két legnagyobb filmcég, a Paramount és a First National, azt beszélték, egyesülésre készül. Céljuk mindenki számára egyértelmű volt: teljesen ellenőrzésük alá akarták vonni a filmipar minden összetevőjét: a gyártást, a forgalmazást és a bemutatást. Az úgynevezett független filmes törekvések megvalósításához egy furcsa ellentmondás vezette el a United Artists létrehozóit. Felismerték, hogy sztárságuk önálló hatalmat is jelent a filmiparban. A filmcsillagokat a mamutstúdiók futtatták, s mire kiderült, hogy a sztárkultuszban hatalmas üzleti erő rejlik, alaposan kihasználták azt. A sztárkultusz azóta is ugyanúgy működik, az úgynevezett húzónevek ma is beszippantják a nézők tömegét a mozikba. Most nem teszünk kitérőt a jelen álsztár kultuszához, a minősíthetetlenül alacsony színvonalú celebvilágba.

A filmcsillagok tehát amikor tudatára ébredtek annak, hogy a nagy stúdiók óriási hasznot kaszálnak az ő sztárságuk révén, rájöttek arra, hogy ők nem bábok, ezért művészi önállóságot és a nagy bevételből nagyobb részesedést követeltek. Ez nem tetszett a filmipar nagyjainak.

A United Artists stúdiót az első független filmes műhelyként tartják számon. Független, mert nem a filmipar nagy stúdióinak gazdasági érdekeit szolgálja, és segíti színészei, filmes szakemberei szakmai kibontakozását.

A United Artists alapítói, mivel elegendő pénzük erre a stúdióalapításra nemigen volt, először csak egy nyilatkozatot tettek közzé szándékukról, hogy megakadályozzák a mozimamut-monopólium létrejöttét: „úgy gondoljuk, hogy ez a lépés teljeséggel elkerülhetetlen ahhoz, hogy megvédjük a mozgókép népes közönségét azoktól a fenyegető szövetkezésektől és trösztöktől, melyek középszerű produkciókat és futószalagon gyártott szórakoztatást kényszerítenének rájuk.”

Erre válaszolta a Metro egyik producere: „szóval, az őrültek átveszik az uralmat a diliházban.” Talán ez a mondat néhány évvel később a mi Rejtő Jenőnket is megihlette, aki e tárgykörben egy kitűnő regénnyel állt a magyar olvasóközönség elé.

Az első és a jelenleg használt logó

A filmgyártáshoz, akár a háborúkhoz sem kell más csak pénz, pénz, pénz. Ez pedig a frissen alakult United Artistsnak az induláskor nagy gondot jelentett. Nem volt stúdiójuk. Hiába foglalták kontraktusba, hogy minden alapító tagnak évi öt filmet kell készítenie, a sztárokat még évekre szóló szerződések kötötték más filmgyártókhoz. Kezdetben valójában a sztárházaspár, Mary Pickford és Douglas Fairbanks munkája éltette az első független filmstúdiót. Fairbanks óriási sikereket ért el kalandfilmjeivel, elsőként az 1920-as Zorróval. És jöttek tovább a kalandfilmek: A három testőr, A bagdadi tolvaj, A fekete kalóz. A sikerfilmek ellenére a United Artists veszteséges volt. Az anyagi biztonságot végül egy kitűnő producer, Joseph Schenck szerződtetése teremtette meg. Schenck világsztárok egész sorát hozta a United Artisthoz: Howard Hughes, Buster Keaton, Rudolf Valentino és Walt Disney. A korábbi kötelezettségeitől megszabadult Chaplin ebben az időben készítette el stúdiójának két nagy filmjét, Az aranylázat és A cirkuszt. A United Artists története igencsak hullámzott a sikerek és a kudarcok között. Hol szünetelt a filmgyártás, hol csak filmforgalmazással foglalkoztak, máskor, például 1962-ben elkészítették a Dr. No című filmet, a James Bond sorozat első darabjaként.

A United Artists története a látható függetlenség története. Az elmúlt évtizedekben itt készült filmek százai, ha külön-külön, egyenként nem is, de néhány darabjukban példamutató módon képviselik a művészet lényegét: a szabadságot. Aminek, ugyebár, van némi köze a függetlenséghez.

Akárhonnan is nézzük, a United Artists alapítói értékes emberek voltak, ezért értékes filmeket tudtak teremteni.

Dippold Pál