Hetven évvel ezelőtt 1943. november 18-án született Budapesten világszép színésznőnk, Káldi Nóra. Ötven évvel később, 1993-ban ugyanitt, a magyar fővárosban fejezte be földi pályafutását. Az a fél évszázad, amit kapott szinte teljes egészében azzal telt el, hogy továbbadta mindazt, amire csak a nagy színészek képesek. Szeretni tanított.
Káldi Nóra 1966-ban végzet a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, ebben az évben szerzett diplomát például a magyar színművészet jó néhány meghatározó alakja: Huszti Péter, Iglódi István, Kránitz Lajos, Tahi-Tóth László, Újréti László és Voith Ági. Várkonyi Zoltán, az elismert tehetségű színész és rendező volt a mesterük. A felsoroltak közül senki nem hozott szégyent rá, mindegyikük megállta helyét a pályán.
Káldi Nóra a maga sajátosan érzéki alt hangjával, finom arcvonásaival, magabiztos, büszke és látványos fellépésével akárhol is gyakorolta mesterségét, szinte azonnal meghódította a közönséget. Rövid ideig Miskolcon dolgozott, majd 1967-től 69-ig Szolnokon, a Szigligeti Színházban játszott. Budapestre visszakerülvén 1982-ig a Madách Színházban, majd a következő évtől 1993-ig, azaz haláláig a József Attila Színház tagja volt.
Azt írják róla, hogy arisztokratikus szépségű színésznő volt, ám szerepeiben ritkán bújt főnemesek bőrébe. Imponáló a szám, ami Káldi Nóra bemutatóit jelzi: 75. A magyar és a világ színi irodalmának rendkívül jelentős darabjaiban játszott, Móricz Zsigmond, Henrik Ibsen, Jean-Baptiste Poquelin – azaz Molière, G.B. Shaw, Shakespeare, Bródy Sándor, Harold Pinter és Szép Ernő színműveiben.
Igen korán megtalálta őt a filmművészet, még főiskolás korában elkezdte filmes pályafutását. A 60-as évek közepén, a televízió elterjedésének előestéjén a színészek országos ismertté tételének a mozi volt a fő terepe. Káldi Nóra sikerfilmek egész sorában kapott jelentős szerepeket, ezek közül talán a Butaságom története, a Szerelmes biciklisták, a Szevasz, Vera, a Tízezer nap, a Hangyaboly vagy később az Egy erkölcsös éjszaka és A svéd, akinek nyoma veszett című filmeket emelhetjük ki.
Aztán amikor belódult a televíziózás és az ország népe a Munkácsi tévék kékes-szürke villódzásában ült a sámlikon és hokedliken, Káldi Nóra azóta is sokat emlegetett tévésorozatokban kapott szerepet. Ilyen volt a Bors, a Vivát, Benyovszky! és a Kémeri.
Amikor még volt valamiféle becsülete a művészeteknek, az irodalomnak, ez a televízióban is teret kapott. Ezért indíthatták el a Cimbora című magazinműsort, melyet Káldi Nóra és Juhász Jácint vezetett évekig.
Dermesztő összefüggések jutnak az ember eszébe, ha felidézi az 1971-ben készült, Makk Károly rendezte Szerelem című filmet. A filmdráma főszereplője a magyar színészet és filmművészet egyik legnagyobb alakja, Darvas Lili – öregasszonyként. Az ő fiatalkori alakját formázza Káldi Nóra. Ha a híres budapesti középiskola, Veres Pálné Gimnázium neves tanulóinak névsorát megvizsgáljuk, mindkettőjük nevét ott találjuk. Különös. Véletlen.
Káldi Nóra, aki jóval azelőtt meghalt, hogy öregasszony lehetett volna, egy iskolatársa képében jelenik meg a filmvásznon. Ide-oda csúszkálunk az idők síkjain, nem tudni az idő játszik velünk vagy mi az idővel.
Káldi Nóra a rászabott időben, ebben a kinek hosszú, kinek rövid fél évszázadban kiteljesítette művét. Ez sem a valóságban, sem a fantázia világában, a színpadon vagy a filmeken soha senkinek nem lehet más, mint születni és meghalni. Közben, persze azért élni is.
Dippold Pál
