Amikor a 19. század közepén, 1848-ban Európán végigsöpört a forradalmi hullám, május 23-án a németországi Anklamban megszületett Otto Lilienthal, akit a legújabb kori technikatörténet és a modern repülés első nagy alakjai között tartunk számon. Már egészen fiatal korában – az egy évvel később született öccsével, Gustavval együtt – élénken érdeklődött a repülés iránt. Érdekes, hogy a repüléstörténet első meghatározó figurái mondhatjuk úgy, párban jártak, testvérpárban. Lilienthalék éppen úgy, mint később a Wright fivérek.
A német fiúk 1860-tól tanulmányozták a madarak repülését, és megfigyeléseik alapján szárnyakat készítettek maguknak, a szárnygyártás egészen 1874-ig tartott. Nem jutottak sokkal magasabbra, mint nagy elődjük, Leonardo da Vinci, azaz nem tudtak fölrepülni.
Otto Lilienthal Berlinben elvégezte az ipari akadémiát, majd egy gázkazánokat és bányagépeket előállító gépgyárat épített fel. Ebből élt. Családot alapított, feleségével, Ágnes Fischerrel a zene hozta össze, a lány zongorázott és énekelt, Lilienthal kürtön játszott és jól bánt szép tenorjával. Berlinbe költöztek, négy gyerekük született.
A repülés iránti érdeklődése azonban nem szűnt meg, a Lilienthal fivérek 1889-ben tették közzé A madarak röpte, mint a repülés művészetének alapja című könyvüket, melyben addigi tapasztalataikat és elméleti eredményeiket foglalták össze. Ezek egyik máig érvényes tétele az a felismerés, hogy a madarak mindig a széllel szemben szállnak fel és le, és a szárnyat ívelni kell, hogy felhajtóerő keletkezzék. Lilienthalnak az az elképzelése viszont, hogy a majdani motoros repülés az ő csapkodó szárnyú szerkezeteivel fog elindulni, tévedés volt.
1890-ben a Lilienthal fivérek belekezdtek nagy repülési kísérletsorozatukba. Kezdetben csupa kudarcból állt munkájuk, Gustav Lilienthal ki is szállt a közös kísérletezésből. Otto azonban nem adta fel. Textilszövetből és fűzfavesszőkből megépítette a leginkább a ma is ismert sárkányrepülőkhöz hasonlító merev szerkezetét. A szélvitorlázóval először 1891-ben szállt fel. Első sikeres útját a következő évben egy újabb gép és sok-sok repülés követte. 1894-ben a két korábbi merevszárnyú vitorlázó után elkészítette csapkodó szárnyú modelljét. Ekkortájt már Berlin mellett végezte kísérleti repüléseit, óriási közönség előtt. Egy tizennégy méter magas mesterséges dombot hordatott össze magának, ennek tetejéről indult látványos siklórepüléseire. Később a mai siklóernyősökhöz hasonlóan magasabb hegyek lejtőin nekiszaladva ugrott a levegőbe, s végül már háromszázötven méteres távolságokat is le tudott győzni. Néhány számadat jellemzi azt az elszánt munkát, melyet Otto Lilienthal a repülésnek szentelt: 1891 és 1896 között kétezer siklást teljesített, tizennyolc siklógépet épített. A minden kétséget kizáróan rendkívül bátor német repülő igen sok áldozatot hozott a repülésért. Szakértelme és kísérleti eredményei időben megelőzték a Zeppelin léghajó vagy a Wright testvérek repülőjének felemelkedését. A német mérnököt sokan a repülés atyjának nevezik.
Otto Lilienthal 1896-ban veszítette el életét. Mondhatjuk, hősi halált halt. Vitorlázó repülés közben egy rosszul sikerült manőver miatt tizenöt méter magasról lezuhant. Gerincsérülése olyan súlyos volt, hogy hiába vitték kórházba, másnap meghalt. Testvére, Gustav hozta nyilvánosságra Otto Lilienthal utolsó szavait: „Áldozatot kell hozni”.
Otto Lilienthal a legnagyobb áldozatot hozta a repülésért.
Dippold Pál
