Az eredeti film hosszáról annyit tudtunk csak, hogy kb. 45 perces, és két tekercs volt. Most érkeztünk el a legérdekesebb kérdéshez: hogyan látható mégis ez a nyolcvan éve megsemmisült film?

Körülbelül 10-15 évvel ezelőtt egy idős néni kereste meg a Filmarchívumot, hogy egy budai villa padlásán rengeteg filmet találtak. A ház építője, Farkas Károly a háború előtt mindenféle filmes vállalkozásba belefogott, és valamikor az 1940-es években együtt dolgozott egy Deutsch Richárd nevű emberrel. Deutsch Richárd egyik rendezője és szereplője a szóban forgó sci-finek. Farkas rengeteg amatőr filmet kapott tőle, amit a háza padlásán halmozott fel. Farkas Károlynak a 40-es évek elején indított filmes vállalkozása nem ment olyan jól, mint szerette volna. Később felvette Deutschot, aki zsidó származása miatt már nem kapott máshol munkát. Mielőtt elkezdtek volna dolgozni, Deutschot behívták munkaszolgálatra 1944-ben. Bevonulása előtt Farkasra bízta a birtokában lévő amatőr filmeket, hogy majd a munkaszolgálat letelte után visszakéri azokat. Sajnos nem élte túl a világháború borzalmait, úgyhogy a filmek ott maradtak elfeledve a padláson. Az épületet 15 évvel ezelőtt bontásra ítélték, és a padlás átvizsgálása során kerültek elő a filmtekercsek.

 A hagyaték nagy részét tudtuk értelmezni, hiszen feliratokkal látták el, volt címük, és megvágott változatok voltak. A legtöbb filmnek megtaláltuk a nyomát különböző forrásokban, cenzúrajelentésekben, de volt ez a néhány tekercs, amiről nem lehetett tudni, hogy micsoda. Szilánkosra tört állapotban találtuk meg, és a képkockákon látható történetnek nem volt se füle se farka. Az derült ki csupán, hogy valamiféle Holdutazásról szól, van benne romantikus, szerelmi szál, megmaradt néhány név a filmből, és megmaradt a főszereplő csillagászt játszó szereplő, Lányi László neve. Idővel egyre több információ került elő a filmről, lassan számunkra is világossá vált, hogy egy film kivágott és fölösleges jeleneteivel van dolgunk, és szerencsére előkerült egy írás is, amiben említik a film címét és rendezőjét. Ketten rendezték: Lénárd Endre és Deutsch Richárd. Lénárd Endre az amatőr filmes mozgalom legnagyobb alakja volt, filmeket rendezett, könyveket írt. Deutsch Richárdról a fennmaradt amatőr filmeken kívül azonban nagyon keveset tudunk.

A film története az 1950-es években játszódik, amikor Philippe Ferrand csillagász felfedezi, hogy egy üstökös keresztezi a Föld pályáját, aminek végzetes következményei lesznek. Barátjával, William North mérnökkel, és annak menyasszonyával (akibe egyébként Philippe halálosan szerelmes) Grace Reiney-vel építenek egy űrhajót, hogy a Holdon vészeljék át a bekövetkező katasztrófát. Kalandok és nehézségek után megérkeznek a Holdra, ott derül ki, hogy Philippe elszámolta magát, és nem következik be a Föld pusztulása. Reménytelen szerelme és szakmai tévedése miatt öngyilkos lesz, két barátja eltemeti a Holdon, majd visszatérnek a Földre.

A film költségvetését az Amatőr Mozgófényképezők Egyesülete biztosította, sőt, valószínű, hogy számos ötlettel és egyéb segítséggel is támogatták a két rendezőt. Szabad idejükben elkészítették a jelmezeket és a díszleteket, a szereplőket rendszerint a családtagok vagy barátok közül toborozták. A Holdon játszódó jeleneteket az óbudai Duna-parton vették föl, a Csendes-óceánt pedig a Duna helyettesítette.

Az eredeti film kivágott és fölösleges jeleneti egy felújítási program eredményeként kerültek megmentésre és így bemutatásra. A program célja, hogy az egy példányos, amatőr, pozitív filmek megmentésre kerüljenek. Ennek egyetlen lehetősége, ha filmszalagra rögzítik, vagyis a 9,5 mm-es filmet fel kell nagyítani 35 mm-re. Ennek a hosszú folyamatnak néhány eleme (feliratok levilágítása, illetve a kópiák elkészítése) még hátra van.  Egyelőre nincs pénz a továbblépésre, de bízunk benne, hogy a filmfelújítási munkálatok folytatódnak. A munkakópiáknak soha nincs zenei aláfestése, és ezeknek a néma filmeknek, egyiknek sem volt zenei hanganyaga. Mégis úgy éreztük, hogy ehhez a filmhez mindenképp illik valamilyen zenei aláfestés. Rátaláltunk egy modern francia zeneszerző szimfóniájára, csupán két tételt kellett megcserélni, és mintha ehhez a filmhez írták volna, annyira illik a képekhez.

Major László