A Szépművészeti Múzeum Az évszak műtárgya sorozatának 36. tárlata egy korábban hamisítványnak tartott, Nero császárt ábrázoló mellszobrot állít a középpontba. Az Antik Gyűjteményben őrzött szobor eredetiségére restaurálása során derült fény – írja a Manda.

Nem is kell a történelem iránt érdeklődőnek lenni annak, aki a dolgozatot elolvasva belelkesül. Kiderül ugyanis, hogy vannak és voltak igazi hajszobrászok.

A most restaurált márványszobor egy tunikával és paludamentummal (hadvezéri köpennyel) ábrázolt büsztből és Nero császár portréjából áll. A bravúros restaurálás Konkoly György és Varga József szobrász-restaurátorok munkáját dicséri. A fej felső és jobboldali részének jelentős hányada, beleértve a homlok egyik felét, modern kiegészítés. Minthogy a hajtincsek faragása és a fürtök motívumai azonosak a portré eredeti, bal oldali profilján és a modern kiegészítésen, a furcsa arcvonások pedig Nero természetének negatív tulajdonságait emelik ki, az egész szobrot posztantik hamisítványnak tartották.

Fotó: Mátyus László, Szépművészeti Múzeum

Ha alaposabban megvizsgáljuk a fejet, látszik, hogy a hátoldalon található hajtincsek szerkezete más, aprólékosabb kidolgozású, mint a többi hajtincsé, a felületük pedig kopottabb. A fej hátsó része tehát ókori munka. Az is feltűnő, hogy a jobb fül (a bal fül modern kiegészítés) viszonylag nagyméretű, túlságosan vastag, és szinte belenyomódik a hajtincsek tömegébe. Adódik tehát a következtetés, hogy az egész fejet szinte teljesen átdolgozták – a hátoldal kivételével. A jobb profil göndör fürtjeit és az arcot visszafaragták, így jött létre Nero jellegzetes lépcsős frizurája. Ezt a frizurát a valóságban lépcsőzetesen elrendezett párhuzamos tincsekből alakították ki hajsütővassal. A viselet a római színészek és kocsihajtók körében volt népszerű, akikhez Nero különösen vonzódott, sőt, még a rendezvényeiken is részt vett. A fecskefarokszerűen szétágazó hajtincsek motívuma a homlok közepén (és nem pedig az arc jobb oldalán, mint az antik példányokon) a Nero-portrék 59-ből származó, harmadik típusának jellemzője, ahogy a kiállításon bemutatott Szombathely-herényi éremleletből származó római aranypénzeken is látható. Nerónak az ókori szoborportrékon és éremábrázolásokon megfigyelhető arcvonásai ugyan hasonlítanak a budapesti büszt vonásaihoz, ezen azonban az uralkodó „rossz” jelleme kerül előtérbe: a két szem mérete és alakja is különbözik, az áll erőteljesebb, és egyértelműen elválik az íves ajaktól. Eddig a kitőnő Manda-írás.

Szegény Payer András, aki már jó néhány év óta égi közönségének táncdalénekel, nem érhette meg, hogy kiderüljön, híres dalának, a Gedeon bácsinak komoly történelmi előzményei vannak. Ki gondolta volna, hogy az ókorban igazi hajszobrászok dolgoztak, ma meg külön szakértelmet kíván a hajszobrászati munkák helyreállítása.