Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet

MaNDA

Akinek Hajdúszoboszló termálvizét köszönhetjük

2016. augusztus 12. - MaNDA

Hajdúszoboszló, mint oly sok más leginkább termálvizéről elhíresült település az országban, nem lehetne az, ami, ha nem születik meg a 20. század egyik legkitűnőbb magyar geológusa, Pávai Vajna Ferenc. Ha élettörténetét vizsgáljuk, sok érdekességre bukkanhatunk.

A Hajdúszoboszlói gyógyfürdő gyermekmedencéje (Forrás: MaNDA Adatbázis, Balatoni Múzeum - Keszthely, CC BY-NC-ND)

1886-ban született Erdélyben, Csongván, 1964-ben halt meg a Tolna megyei Mázán. Családfáját egészen a 15. század közepéig tudta visszavezetni és nem kis büszkeséggel írta később önéletrajzában, hogy „Bolyai Farkasnak anyja, Pávai Vajna Krisztina volt, így Bolyai Jánosnak nagyanyja”. A tudós neve a Páva, Vajna helységnevekből eredeztethető. Édesapja nagynevű ügyvéd volt, 1848-49-ben Kossuth Lajos egyik hadbírója. A bukás után halálra ítélték, de kegyelmet kapott, hat évet töltött börtönben. Anyai nagyapja kalandos sorsú költő, tanító, később hajóskapitány volt – megjegyzendő a legújabb kori magyar irodalom történetében ez leginkább fordítva fordul elő: Döbrentei Kornél előbb matróz volt, majd utóbb költő, éppen úgy, ahogy a jeles prózaíró, Dobai Péter. Pávai Ferenc nagybátyja, Elek híres geológusként dolgozott.

Pávai Vajna Ferenc (Forrás: Bükki Nemzeti Park)

A hazafias szellemű családi környezet mellett a nagyenyedi kollégium formálta a legerőteljesebben a későbbi tudós jellemét. Nem volt éltanuló, ami nem érdekelte, azt ugyan teljesítette, de azokban a tantárgyakban, melyek lekötötték, társainál lényegesen gyorsabban haladt, és azokénál nagyobb tudással rendelkezett. Természetszeretete az iskolai kirándulásokon is megnyilvánult. Nem csupán pihent, kikapcsolódott, hanem a természeti jelenségek megfigyelésével, elemzésével és értékelésével újabb és újabb ismeretekre tett szert. Pávai Vajna Ferenc semmiképpen nem mondható azonban szakbarbárnak. Ez többek között abból is megállapítható, hogy élénken foglalkoztatta a néprajz, ma is tanulmányozhatók biztos kézzel megrajzolt képei és feljegyzései az erdélyi hétköznapokról. 1906-ban, érettségi bizonyítványának megszerzése után Budapestre került a Pázmány Péter Tudományegyetemre, természetrajz-kémia-földrajz szakos hallgatóként. Belépett a Természetrajzi Szövetségbe, később a Földtani Társulat barlangkutató bizottságába. Úgy tűnik, hogy érdeklődési körét az egyetem jócskán kitágította, gyakran beült más tárgyak professzorainak előadásaira, meghallgatta Beöthy Zsoltot, Eötvös Lorándot, de még az irodalomtörténész Négyesy Lászlót is. Pávai Vajna Ferencet őszinte tisztelet kötötte professzorához, Koch Antalhoz. Azt írta róla, hogy Koch, az Erdélyi-medence harmadidőszaki rétegsorának szakértője irányította végérvényesen a geológia tudományához. Nem volt nehéz dolga, hiszen Pávai Vajna Ferenc ekkor már szinte minden idejét a Budai-hegyek kialakulásával kapcsolatos kutatásainak szentelte.

201545.jpgA Földtani Intézet az 1900-as évek elején (Forrás: MaNDA Adatbázis, Kuny Domokos Múzeum - Tata, CC BY)

Diplomás geológusként 1910-ben kezdődött el szakmai pályája. A földtani intézetben dolgozott, rá egy évre Selmecbányán, a Bányászati és Erdészeti Főiskola ásvány- és földtani tanszékén lett tanársegéd. Az első világháború megakasztotta fejlődését, két évig Komáromban volt katona, aztán a Károlyi-kormány, mivel az alföldi mélyfúrások megindítása mellett döntött, 1918-ban Pávai Vajna Ferencet geológus főmérnökké nevezte ki. Ebbéli minőségében végre beteljesíthette hidrológiai-barlangkutatói céljait. Ehhez jócskán hozzájárult a trianoni tragédia is. Pávai Vajna Ferenc a hegyeink és gyógyfürdőink elveszítése után cseppet sem meglepő módon, azt hirdette, hogy tegyük hazánkat fürdőországgá, ahová más országok betegei hozzák a pénzüket, s nem mi megyünk a külföld drága fürdőibe. Erősen szorgalmazta a mélyfúrások vizének többlépcsős hasznosítását. Azt mondta, hogy a vízből ki kell vonni a gázt, a sót, és ha már fűtött, gyógyított, öntözzenek vele. A felárt hőforrások kitűnően alkalmasak kertészeti célokra, primőr zöldségek, virágok üvegházi termesztésére is. Pávai Vajna Ferenc nagyon jó előadó volt, azokban az időkben, amikor még nem ült rá az emberek életére a tömegtájékoztatási eszközök sokasága, nagy értéke volt a jó előadóknak. Pávai Vajna Ferenc ilyen volt, előadásait közérthető térképekkel és műszaki rajzokkal színesítette. Egyik legnépszerűbb példája volt a hajdúszoboszlói sikeres fúrás, amelyről 1925-ben a Független Hajdúság című lap így írt: „A fúrócső 1080 méter mélységben dolgozott, amikor hallatlan erővel, a fúrótornyot megrázva, derékvastagságú vízsugár tört elő a biztosító járaton. Forró volt a víz, párába burkolta a tornyot és környékét, s amint leesett a földre, a gyorsan képződő tócsákban gázbuborékok jelentek meg. Megszületett a nagy szenzáció, amely három nap óta izgalomban tartja a hajdúvárost. A forró víz, a földgáz fürdők és gyárak képét festette az őszi napsugárban sugárzó mező fölött a látóhatárra”. Pávai Vajna Ferencet 1944-ben miniszteri tanácsosi címmel nyugdíjazták. 1950-ben ismét geológusként dolgozhatott, 1954-ig a Földtani Intézetben, majd 1957-ig újabb nyugdíjazásáig, a Komlói Szénbányászati Tröszt mázai bányájában dolgozott.

Emléktáblája Szolnokon (Forrás: MaNDA Adatbázis, Verseghy Ferenc Könyvtár és Közművelődési Intézmény - Szolnok, CC BY-NC-ND)

Pávai Vajna Ferenc, mint kortársai vallanak róla, nehéz ember volt. Mint a legtöbb ember, aki önálló, eredeti gondolkodású.  Bármikor vitára kész, kritikus szellemű. Sikerei és tévedései szinte állandó vihart kavartak körülötte. Azt azonban senki nem vitatta, hogy folyamatosan, hittel és szenvedéllyel végezte munkáját. Jellemző, amit egykori fúrómestere mondott róla: „Pávai Vajna Ferenc kemény, szigorú ember volt, a legkisebb hanyagságot sem tűrte el, ugyanakkor emberséges volt, nem tartott haragot, szerette a munkásait.”

A tudománytörténet az elmúlt fél évszázadban aztán tisztességgel az őt megillető helyre tette Pávai Vajna Ferencet és munkásságát. Ma már elismert tényként kezelik, hogy a hévízföldtan két szakterületén úttörő szerepe volt. Elsősorban az alföldi porózus tárlók hévízkincsének kutatásában és feltárásában. Az Alföldön 1918 és 1935 között lemélyített tíz legkorábbi kőolaj-, földgáz- és hévízkutató fúrás közül hétnek ő tűzte ki a helyét és irányította kivitelezésüket. Ezek a következők: Hajdúszoboszló I., II., és III., Karcag-Beregfürdőn az Üveggyári I. és II., továbbá a Debrecen I. és II. számú hévíz kutak.  A másik szakterület a hévízek és kísérő gázok hőenergiájának hasznosítása. Jelentősek a budapesti fúrás és kútkitűzései. A Tabánban öt kutatófúrást telepített, Pestszenterzsébeten gyógyvizet kutatott, más helyszíneken négy hévíz kutat létesített.

Pávai Vajna Ferencet tehát nem véletlenül övezi nagy tisztelet azokon a településeken, ahol ma már virágzó termál-gyógyvíz kultúrák adnak munkát az ott élők ezreinek.

A bejegyzés trackback címe:

https://manda.blog.hu/api/trackback/id/tr210406450

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása