Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet

MaNDA

Szász Endrének valóban kaland volt az élet

2016. január 07. - MaNDA

A közelmúlt magyar képzőművészetének egyik legkülönlegesebb alakja, Szász Endre kilencven évvel ezelőtt, 1926. január 7-én született Csíkszeredán. Édesapja orvos volt, művészi tehetségét Szász Endre az apai ágról örökölhette, mint egy későbbi nyilatkozatában elmondta, a Szász családban tizenhat író volt. Édesanyja, Susenka Erzsébet pedig családjából az iparos-kézműves tehetséget örökíthette át fiára. Szász Endre már kisgyerekként nagy kedvvel és igen jól rajzolt. Tizenöt évesen kiállított. Marosvásárhelyre került, ahol megismerkedhetett az erdélyi magyar kultúra legnagyobbjaival, például Kós Károllyal. 1946-ban a budapesti képzőművészeti főiskolán kezdte el tanulmányait. Mestere  Szőnyi István volt.

sze.jpgSzász Endre

Különleges, kissé kapkodó és roppant mód öntudatos egyénisége igen korán megmutatkozott. 1949-ben, a diploma megszerzése előtt otthagyta a főiskolát. Mint visszaemlékezéseiből kiviláglik, ő így gondolta megtartani és felépíteni saját egyéniségét és művészi világát. Nem akart valamiféle kis Szőnyi István lenni. Azon persze vitatkozhatunk, hogy munkáik minőségét tekintve melyikük életműve értékesebb, Szász Endre a mennyiséget tekintve vitathatatlanul győzött. Élete a főiskola elhagyása után egészen 2003-ban bekövetkezett haláláig szakadatlan munkával telt. Festett, rajzolt, porcelánt díszített, tűzzománcozott, hatalmas faldíszeket alkotott, és töménytelenül sok könyvet telerajzolt illusztrációival. Élete kalandosságában is felülmúlta mesteréét, 1950-től alkalmazott grafikusként dekoratőrként dolgozott. 1950-ben tíz év börtönre ítélték koholt vádak alapján – ez fegyverrejtegetés lett volna – ám csupán egy évet töltött rács mögött. Visszaemlékezései szerint rabságában is folyamatosan dolgozott, barackmagot faragott, tanulmányozta társait, akiket aztán le is rajzolt. 1951-ben szabadult. 1960-ig hatszáz könyvet illusztrált. Nagyrészt ebből élt.

khayyam-szasz-endre.jpgSzász Endre Khajjám-illusztrációja

1964-ben a British Museum nemzetközi pályázatán Omar Khajjám Rubáiyát című könyve Szász Endre illusztrációival a világ harminc legszebb könyve között szerepelt. Közben mintegy mellékesen, látványtervezőnek is elszegődött, az azóta már klasszikussá vált Várkonyi Endre-féle Egri csillagok című film látványelemeit is megteremtette. Mindezek mellett folyamatosan festett, és az 1960-as évek végére kialakította sajátosan egyedi, csak rá jellemző stílusát. A klasszikusok technikájával dolgozott, ám azt a szürrealizmusra jellemző jegyekkel vegyítette, tette mindezt úgy, hogy minden darabja érthető volt. Érdekes közjáték Szász Endre életében az a folyamat, ami őt sokak számára világhírű művésszé tette. Világhírneve 1970-ben Kanadában kezdődött, majd az Amerikai Egyesült Államokban folytatódott: húsz évig Torontóban és Los Angelesben élt. Ezekről az évekről egy kitűnő dokumentumkönyvből értesülhetünk. Ebből kiderül, hogy Szász Endre nem disszidált, mindvégig a magyar állam engedélyével, támogatásával dolgozhatott nyugaton. Ennek persze megvolt az ára, dollármilliókat küldött haza, közben pedig a kanadai és az amerikai nagykövetségek segítségévek igyekezett szalonképessé tenni a Kádár-rendszert, pontosabban annak kultúrpolitikáját. Szász Endre tehát látszólag szabadon röpködött a világ két fele között. Közben természetesen változatlan erővel és nagyságrendben termelte alkotásait és növelte gazdagságát.

Egy kései interjújában Szász Endre a következőket mondja: „Dali szürrealista volt, mellesleg jó barátom, de Picassót tartom jobbnak.” A még ma is merésznek számító mondat egyben Szász Endre elő-celebségének is egy fontos eleme. Valóban világhírű barátokra hivatkozni, nőügyekkel szinte folyamatosan a bulvárba hajló sajtót traktálni, testi bajokkal rokonszenvet ébreszteni, közben pedig festeni, mint a gép. Az 1970-es, 80-as években, anyagilag legalábbis, Szász Endre volt a legelső a magyar képzőművészek között. Elárulta képei árát is, Amerikában hatvanezer dollárért, Németországban harmincezer márkáért, Magyarországon kétszázhúszezer forintért keltek el.

Szász Endre több színterű élete 1980-as hazatelepülése után vált nyugodttá. Somogyban, Várdán vásárolt egy kastélyt, amelyet felújított. A művész Mosdóson halt meg 2003-ban, hagyatékát özvegye gondozza nagy odaadással. Közkinccsé is tették, a miskolci Hermann Ottó Múzeumban helyezték el.

szasz-endre-tanyer-31-cm.jpgHollóházi porcelántányér - Szász Endre kollekció

Magyarországon Szász Endre leginkább a porcelánmunkái által ismert. Ennek természetesen megvoltak az előzményei már amerikai évei alatt tervezett porcelán tárgyakat, de ékszereket és bútorokat is alkotott. Hazatérte után részt vett a híres hollóházi porcelángyár stúdiójának megalapításában. Itt is érvényesítette egy korábban megfogalmazott nagyon fontos gondolatát: „Értelmetlen dolognak tartom, hogy a művész hozzá nem férhető, meg nem érthető alkotásokra törekedjen a modernség, újszerűség ürügye alatt. A műalkotások lényege az állandóság. A természet olyan alaptörvényei a témái minden képnek, amik már akkor is voltak, amikor az ember még nem volt, és lesznek akkor is, amikor már rég nem lesz ember.” Szász Endre emlékét képei és egyéb műtárgyai őrzik a magángyűjtőknél és a múzeumokban, ám aki közelebbi kapcsolatba akar kerülni a művész alkotásaival, elég, ha rákattint a hollóházi porcelángyár honlapjára: néhány tíz- vagy százezer forintért szép Szász Endre képekkel díszített értékes étkészletekhez, dísztányérokhoz, hamutartókhoz vagy vázákhoz juthat.

Dippold Pál

A bejegyzés trackback címe:

https://manda.blog.hu/api/trackback/id/tr248249268

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása