Aki meghallja a település nevét, vagy megtalálja a Mandadb-n, annak azonnal a hegytetőn magasodó kéttornyú apátsági templom képe villan be. A magyar történelem egyik legnagyobb jelentőségű színtere ez a hely. Az első magyar szavakat is tartalmazó írásos emlékünk a tihanyi apátság alapítólevele 1055-ből. I. András (1046-1060) királyunk itt építette meg a királyi család temetkezőhelyét és a monostort, ahová bencés szerzeteseket telepített. Azóta a bencések a település életének meghatározói. Ha gyorsan végigszaladunk Tihany történetén, leírjuk, hogy a török hódoltság idején várrá alakították a monostort. Ezt a végvárat a törökök soha nem tudták elfoglalni. Végül, mint annyi más magyar várat, Rákóczi Ferenc szabadságharca után robbantották fel. A falu viszont elpusztult. Aztán a 18. században a monostor barokk stílusban újjáépült, és ez az épület azóta is ott áll. A történelem viharait a templom és a bencések tehát túlélték, és a rendszerváltás óta ismét a szerzetesek az apátság tulajdonosai. Tihany Magyarország egyik legkedveltebb turisztikai célpontja. A település népe a bencésektől az évszázadok alatt megtanulta a földművelés és az állattartás fogásait, de legjellemzőbb tevékenységi formája a halászat volt. A tanító barátok irányításával nagy területen termeltek gyógynövényeket, ma is virágzik a híres tihanyi levendulaüzem.
A Tihanyi Apátság néhány év óta önálló perjelség, azaz kolostorának külön vezetője: rangban első elöljáró perjele van. A bencéseknél a perjelnél magasabb rangú az apát. Tihany a Pannonhalmi Főapátsághoz tartozik. Vezetője Korzenszky Richárd, a közismert és népszerű bencés tanár írta: „A gazdag díszítésű barokk templom annak a korszaknak a tanúja, amely a pusztulás után az újjáéledésről beszél. Miért építenek templomokat? Mert amióta ember él a földön, mindig a végtelenre vágyik. …A templom messziről figyelmeztető látvány, hogy a földről tekintsünk fel az égbe.”
A bencések a magyar államalapítással egy időben, még Géza fejedelem engedélyével telepedtek le 996-ban Pannonhalmán. Szent István aztán nagy erőkkel építette fel szerte az országban a bencés monostorokat. Példáját utódai is követték, közvetlenül a tatárjárás előtt pedig már a gazdagabb főurak is alapítottak bencés kolostorokat. Óriási az ilyen helyek száma, becslések szerint kilencven bencés monostor állt akkortájt Magyarországon. A tatárjárás ebből negyvenet elpusztított. A bencések hittérítéssel foglalkoztak, életüket az imádság és a munka fegyelmezett keretei között élték. A kezdeti fizikait később felváltotta a szellemi munka: bencés eredetű középkori legendáink és okleveleink nagy része. A török hódítók az országgal együtt nagyrészt a bencés rendet is elpusztították. A 17. században aztán a törökök kiszorításával egy időben megindult a rend újjászervezése, ami aztán a 18. század közepén nagy újjáépítések hullámába csatlakozott.
De térjünk vissza az alapítás időszakára. I. András királyunkat 1060-ban, akaratát tiszteletben tartva, itt temették el. A monostort Szent Ányos és Szűz Mária tiszteletére építették. A kevéssé ismert Szent Ányos, Orleans püspöke imáival megmentette városát a hunok támadásától. A hős püspök tiszteletét a francia királyok ápolták. Nem tudni, hogy ez az I. Andráshoz köthető hagyomány miként került Magyarországra. A középkori kolostor mára eltűnt, néhány kőfaragvány maradt belőle. A barokk korban 1740 után építették újjá a templomot és a kolostort. Bizonyos Lécs Ágoston bencés szerzetes volt a munkálatok irányítója, akit Vajda Sámuel apát követett. A templom 46 méter hosszú, 16 méter széles, tornyainak magassága 34,5 méter. A templombelső oltárai és fa berendezési tárgyai a 18. századi magyar faszobrászat remekei. Stulhoff Sebestyén munkáinak tartották, aki huszonöt éven át szolgálta az apátságot. Érdekes sors az övé, nem volt szerzetes, de fizetséget sem kapott munkájáért. A szerzetesi kriptába temették el az asztalost. Lényegében ő komponálta meg a környék faszobrászainak munkáiból az egységes templombelsőt. A főoltáron ott vannak Szent Benedek, Szent Skolasztika és a magyar szent királyok szobrai. Az altemplom a 11. századi templom érintetlenül megmaradt tere. Itt nyugszik I. András és fia, Dávid herceg.
Az utolsó magyar király, IV. Károly feleségével, Zita királynéval a monostorban töltött néhány napot 1921-ben, mielőtt száműzetésének színterére Madeira szigetére vitték volna őket. A később boldoggá avatott Károly emlékére Tihanyban egy igen mívesen megépített Kálváriát állítottak fel. A vármegyék vállalták a stációk felállítását, az összes trianoni diktátum előtti vármegye nevében. Ahogy írták, céljuk volt: „Miként Jézus Krisztus végigment a szenvedésteli keresztúton a Golgotára, ahol ellenségei keresztre feszítették, de harmadnapra feltámadt, úgy a keresztút stációi szimbolizálják Magyarország sorsát, keresztre feszítését, és a király tragédiáját.” 1927-ben szentelték fel, 1950-ben betiltották az itt végzett szertartásokat, 1960-ban pedig durván szétrombolták. Az egész falu sírt. 1988-ban azonban, a rendszerváltást közvetlenül megelőző időszakban, a tihanyiak engedélyt kaptak a Kálvária visszaállítására. Mára a Kálvária újra áll, a mai tetejéről, azaz a dombtetőről szép kilátás nyílik a falura.
A Kálvária mellett van az a hely, amelyről már 1848-ban azt írták, hogy sokan jönnek ide visszhangot hallgatni. A templom fala a visszhang dombon elkiáltott hosszú mondatokat is visszaadta. Igaz, erről már korábban , Csokonai Vitéz Mihály is költött verset A tihanyi echóhoz címmel. 1960 óta a visszhang ugyan gyengült, de szélmentes időben, főleg este, ma is visszadobja szavainkat.
Dippold Pál
