Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet

Passuth László olvasmányos olvasmányai

2014. június 19. - MaNDA

35 évvel ezelőtt, 1979. június 19-én halt meg Balatonfüreden Passuth László, a 20. század egyik legtermékenyebb magyar prózaírója. Szép kort élt meg, hiszen 1900-ban született Budapesten. Középiskoláit azonban, mivel családja Kolozsvárra költözött, ott végezte. Húsz év elteltével került aztán vissza ismét Budapestre, de csak azért, hogy szinte azonnal Szegedre menjen, ahol megszerezte jogi diplomáját. Harminc évig banktisztviselőként dolgozott, 1950-től 1960-ig az Országos Fordító Irodában kamatoztatta kitűnő idegennyelvtudását.

passuth_hivatalnok.jpgPassuth László banktisztviselőként

Passuth László írásai a 20-as évek közepétől a kor mértékadó irodalmi lapjaiban – Nyugat, Szép Szó, Magyar Szemle, Jelenkor és Válasz – láttak napvilágot. 1937-ben adták ki első regényét. Szinte elképzelhetetlen, hogy egyéb teendői mellett hogyan maradt ideje annak a töménytelen mennyiségű történetnek a megírására, melyek ránk maradtak. Passuth László kivételesen elszánt ember volt, már ami az irodalom művelését illeti, kevés nála műveltebb, alaposabb történelmi tudású, kicsiszolt stílusú kortársát ismerjük. A kedves kortársak ráadásul, mivel Passuthnak óriási sikere volt az 1939-ben kiadott Esőisten siratja Mexikót című regényével, rendesen fúrták is az írót. A fanyalgók szerint, aki közérthetően, olvasmányosan ír olvasmányt, az nem tartozhat a komoly írók közé. A komoly írók, ugyebár, hascsikarásos, szomorú arccal vetik papírra világfájdalmas gondolataikat, ebből hordják össze dögunalmas álregényeiket, amiket aztán többnyire csak hasonló beállítódottságú szakmabéli társaik és a belőlük élő úgynevezett irodalomtudósok olvasnak.

Hegedűs Géza, aki íróként és tanárként nagyon sokat tett a magyar irodalom értékeinek megismertetéséért, író-portéiban nagy szeretettel és tisztelettel teszi helyére, jegyezzük meg az őt megillető magas pulpitusra, Passuth László életművét. „Évtizedeken át ő volt a legtöbb kiadásban, legnagyobb példányszámban megjelenő magyar író. Ezt tulajdonképpen életében sem, halála óta sem bocsátották meg neki az irodalom bennfentesei. És nagyon körmönfontan kellett, s kell máig rosszat mondani, akinek közben nem lehet elhallgatni példázatos jó tulajdonságait. Hiszen jogi doktorátussal jogtörténeti és jogfilozófiai alapos műveltséggel rendelkező banktisztviselőként egy negyed századon át a pénzügynek tudományos színvonalú szakembere lett, miközben elképesztő nyelvérzékkel és a tanulásban gyönyörűségekre találva nemcsak műfordítói, hanem gyakorló tolmácsi szinten lett otthonos a gimnáziumban már jól megtanult latin után az angol, francia, német, olasz, görög, spanyol és portugál nyelvekben.”

A II. világháború után a szocialista realizmus irodalmi diktatúrája sem tudott kifogni Passuth Lászlón és művein. Hiába korlátozták regényei megjelentét, hiába rekesztették ki a könyvek világából, népszerűsége nem csökkent. A Passuth elleni lépéseknek amúgy sok derék írókollégája örült, megszabadultak legnagyobb versenytársuktól.

passuth_lászló.jpg

Passuth László pedig minden hőbörgés nélkül kivárta azt az időt, amikor újra megjelenhettek régebbi, és a mellőztetés éveiben elkészített új regényei. Ezeket aztán az olvasmányos olvasmányokra vágyó nagyközönség szinte a megjelenés pillanatában szétkapkodta. Vitték, mint a cukrot.

Passuth László érdemei a történelmi ismeretterjesztésben és az egymást követő nemzedékek történelmi tudatának kiművelésében vitathatatlanok. A szerző műveltségéhez természetes módon tartozott hozzá, hogy tudósként megállta is a helyét a régészetben, a művészettörténetben és a történelemben. Választékos stílust teremtett magának művei nyelvezetében és egyedi volt cselekményszerkesztése.

A Kádár-kort is átvészelő középosztály, a tanárok, az orvosok, a jogászok, egyszóval a művelt értelmiségiek könyvtárából nem hiányozhattak és ma sem hiányozhatnak Passuth László regényei: a ma is korszerű Esőisten siratja Mexikót, a Nápolyi Johanna, A bíborban született, A mantuai herceg muzsikusa. Passuth László nagyon sokat tett a magyar múlt hiteles történetének megismertetéséért. Zrínyi Ilonáról szól a Sasnak körme között, a Báthoryakról a Négy szél Erdélyben, aranybullás királyunkról, II. Andrásról a Hétszer vágott mező.

Passuth_László_Rózsahegy_utca_1a.JPGEmléktábla egykori lakhelyén, Budapest, Rózsahegy utca 1/a

Passuth Lászlóban a hatalmas és mesterien kimunkált életművet hátrahagyó művészben a 20. század klasszikusnak mondható regényíróját tisztelhetjük.

Dippold Pál

A bejegyzés trackback címe:

https://manda.blog.hu/api/trackback/id/tr486382141

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Éva Ilona 2015.08.26. 09:19:53

Tényleg rejtély, honnan volt ennyi energiája? Talán különleges táltos képességekkel bírt. Hihetetlenül sokoldalú író, történész, fordító... Őt tenném kötelezővé, nem a sok borgőzös depresszív borzadályt. Már a negyedik nemzedék falja Passuthot, s ez mindent bizonyít.

Antero 2016.06.16. 04:39:35

Köszönöm eme remekbe szabott blogot Passuthról, még több ilyesfajta érdekességet kívánok. Az író fordítói munkássáról, vagy a külföldi útjairól és tanulmányairól, esetleges feljegyzéseiről egy-egy kimerítő ilyesfajta blogbejegyzést.