Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet

Duke Ellington feketén-fehéren

2014. április 29. - MaNDA

115 évvel ezelőtt, 1899. április 29-én született Washingtonban Duke Ellington, az amerikai zene egyik világszerte ismert nagyhatású szereplője. Zenekarvezetőként, virtuóz zongoristaként és komponistaként ott munkálkodott a jazz születése körül.

ellington.jpg

De hogyan is teremtették meg és éltetik ma is a világ vezető zenészei közül rengetegen a fekete muzsikát, vagyis a jazzt? Az új zenei irányzat létrejötte évre pontosan Duke Ellington születésének idejére esik. A századfordulóra. Egy olyan előadásmódot jelent, amely a néger rabszolgák hagyományait vegyíti az európai szórakoztató-, induló és népzenével. Egyes szófejtések szerint a név a francia jaser szóból ered, ennek jelentése csevegés, pletyka, a hangulatfestő szó a korai jazz rögtönzéseihez, kötetlen-közvetlenségéhez jól illik. Amerika elfoglalása után a hódítók 16 millió négert hurcoltak rabszolgának a kontinensre. Számuk azóta nőtt, ma már minden ötödik Amerikában élő ember színesbőrű. Korábbi kényszerű együttélésük a fehérekkel többek között gondosan őrzött zenei hagyományaik vegyülését is magával hozta. A fehérek átvették a néger zene elemeit, a feketék pedig az európai népzenék vallásos és világi formáit. Kialakult tehát a teljesen önálló amerikai népzene. Ez aztán később két jellemző ágra szakadt, az északi folklór darabjaira, ide tartozott a munkadal, a ballada, a spirituálé, a blues és a jazz. Közülük csak a jazz a hangszeres, a többi énekes előadásmódú. Észak-Amerika déli részén máig a latin kultúrára és a római katolikus vallásra épülő stílus az uralkodó. Ott például a rabszolgák saját hagyományaikhoz alakították új vallásukat, és ennek keretében például ősi dob improvizációkkal is formálhatták új zenéjüket.

A jazz alapeleme az improvizáció, ez az ember legősibb önkifejezési formáihoz tartozik. Az ősember azt próbálta a kezdetleges eszközeivel zenévé formálni, amit a legerősebben érzett. Ezek az ősi érzelmek kerültek újra az úgynevezett civilizált zenébe, a századfordulón, Duke Ellington születése idején, amikor a négerek énekét és zenéjét végre a nem színesek is meghallották.  Zenéjükben az adott pillanatban elhangzó dallam vagy ritmus akkor és ott él, egyszerű és megismételhetetlen. Lényegében ez adja elsősorban a jazz varázsát.

Kialakulása idején a fehérek Amerikában utálták a jazzt. A négerek másodrendű állampolgárok voltak. A hivatalos vélemény szerint a jazz durva, civilizálatlan és erkölcstelen zene. Igen ám, de erősen vonzotta a fehéreket is. Hogy más példát ne szedjünk elő, az I. világháború után divatba jött táncokat szerte a világban a jazz ihlette. Aztán amikor a fehér muzsikusok is beálltak jazz zenésznek ez túl azon, hogy jelentősen megváltoztatta, megszelídítette a jazzt, egyben annak hivatalos elismerését is jelentette, és a szving megszületéséhez vezetett.

Duke_Ellington.JPGDuke Ellington családjából hozta magával azt az eleganciát, ami küllemét és gondolkodásmódját élete végéig jellemezte. Nem máshol laktak ugyanis, mint a Fehér Házban. Édesapja itt dolgozott komornyikként. Családját mintaszerűen nevelte. A hivatalosan Edward Kennedy Ellington névre keresztelt Duke-t zongoraórákra járatta. A fiú zene iránti érdeklődése komoly és önkéntes tanulmányokat hozott magával: kottaolvasást, összhangzattant tanult. Alig nőtt ki a gyerekkorból már a Washington környéki klubokban lépett fel zongoristaként, aztán a barátaival alakított zenekarral bálokon és követségi ünnepségeken zenéltek.

Hiába volt rendkívül sikeres szülővárosában és környékén, elment hazulról, és 1923-ban már New York-ban játszott, ahol rövid időn belül már egy neves zenekar vezetője is volt. 1927-re az Egyesült Államok egész keleti partján nagy népszerűségre tettek szert. A híres harlemi Cotton Club zenekarának szegődtek, egészen 1931-ig itt dolgoztak. Ez adta a valódi kiugrási lehetőséget Ellingtonnak és zenekarának, hiszen a legbefolyásosabb fehér közönség hallgatta zenéjüket a klubban, ráadásul minden héten szerepeltek a rádióban.

Duke Ellington – aki a herceg jelentésű becenevét még gyerekkorából hozta: rendkívül pedáns és elegáns külleme, arisztokratikus modora miatt kapta – már egészen fiatal korától foglalkozott a zeneszerzéssel. A szakirodalom szerint legkevesebb ezer kompozíciót készített. Ezek később világhírűvé vált táncdal és jazz slágerek, filmzenék, szvitek és koncertművek sorából álltak össze, melyeket az egymást követő lemezek, rádiós koncertközvetítések és világszerte nagy sikert arató koncertjein tettek ismertté.

Az 1950-es években átmenetileg háttérbe szorultak az Ellington képviselte zenei stílus képviselői. 1954-ben megszületett a rock and roll, amiről azért annyit érdemes megjegyezni, hogy alapelemei elsősorban éppen az Ellington képviselte fekete zenéből, a rythm and blues-ból, és a jazzból merítette.

duke-ellington.jpgDuke Ellington nem állt meg. Komponált, lemezeket készített, koncerteket adott, aztán az 1956-os newporti jazzfesztiválon egy rendkívüli koncerttel visszaszerezték népszerűségüket. Egészen 1974-ben bekövetkezett haláláig Ellington mindig változatlan tűzzel élt hivatásának, a zenének. Koncertjeivel bejárta a világot. A műfajban kiemelkedő kitüntetésnek számító Grammy- díjból neki 11 volt.

A fekete-fehér szembenállást meg úgy elmosta az idő, hogy az Egyesült Államok elnöke ma egy B. Obama nevű fekete ember. És ez így van rendjén.

Dippold Pál 

A bejegyzés trackback címe:

https://manda.blog.hu/api/trackback/id/tr736112825

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.