Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet

Muszorgszkij, a nagy orosz lélek megzenésítője

2014. március 21. - MaNDA

Százhetvenöt évvel ezelőtt, 1839. március 21-én született Karjevóban Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij, orosz zeneszerző. Nemesi családba érkezett, apja falusi birtokán nőtt fel. Mint minden ember későbbi életét, Muszorgszkijét is meghatározták kisgyerekkorának élményei. A cselédektől és a nevelőnőjétől hallott népdalok, mesék beleégtek a lelkébe. A közeget, az orosz nemesség életét részletesen ismerhetjük Tolsztoj, Gogol, Turgenyev és Csehov írásaiból. Azt a konfliktust pedig, mely aztán a már gyerekkorában rendkívüli tehetségű muzsikus későbbi halálos alkoholizmusához vezetett, tipikusnak mondhatjuk: apja a bizonytalan művészpálya helyett katonának adta fiát. Így lett Muszorgszkij 1856 és 1858 között a Preobrazsenszkij gárdaezred testőrtisztje. A katonai szolgálat azonban nem lehetett annak akadálya, hogy a kor neves zenészeivel megismerkedjen, barátságuk arra sarkallta, hogy komolyan tovább képezze magát a zenetudományban.

2001-083.jpg

Muszorgszkij 1858-ban otthagyta a katonaságot. Tizenkilenc éves korában tehát komoly egészségügyi gondokkal küzdött, és mint írják, már akkor kialakult az alkoholizmusa. Így pedig alkalmatlanná vált a testőrtiszti hivatásra. Gondjai egyik fő forrása egész életében bizonytalan anyagi helyzete volt. Apja már 1853-ban meghalt, a birtokkal senki nem törődött, így onnan kicsi jövedelemre számíthatott. Muszorgszkij leszerelése után édesanyjával és testvérével élt Pétervárott, aztán visszaköltöztek szülőfalujába. 1865-ben édesanyja is meghalt. A gyász ismét Muszorgszkij kezébe adta az italos poharat. Összeomlott, egy évig gyógyvizekkel próbálta kezelni baját. A rendkívül érzékeny fiatalember életében aztán még sokszor előfordultak hasonló események, válság válságot követett, italos és alkoholmentes korszakok váltogatták egymást.

musz-1850'svége.jpg

Muszorgszkij az 1850-es évek végén

Első nagy nekilendülése, zenei terveinek megvalósítása aztán Pétervárott következett be. Zenész barátaival a közös munka egy időre egyensúlyba hozta Muszorgszkij lelkét. Társaságuk az Ötök csoportja nevet kapta a zenetörténetben. Ők magukat novátoroknak, azaz megújítóknak nevezték. A csoport művészi célja az orosz nemzeti romantikus zenei stílus megerősítése volt. Mesterük és példaképük Mihail Ivanovics Glinka volt, őt tartották az orosz hagyományokon alapuló nemzeti zeneszerzés megteremtőjének.

Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij életében jelentős változást hozott, hogy hivatalnoki állást vállalt, egy ideig tisztviselőként – nyilván józan életet élve – dolgozott. Minden szabadon maradt idejét a zenének szentelte. Érdeklődése kezdetben meglehetősen csapongó volt, csábította a költészet is. 1865-től egy időre felhagyott nagyszabású operaírói terveivel, és minden erejével saját, teljesen egyéni zenei nyelvezetének kidolgozásán munkálkodott. Zongoradarabokat és dalokat komponált. Végül kezébe került Puskin tragédiája, a Borisz Godunov, és Muszorgszkij egy azóta is élő operát komponált erre a szövegre, melynek ősbemutatója 1874-ben volt.

1879-ben otthagyta munkahelyét, a zongorázásból próbált megélni. Újra inni kezdett. Ekkor azonban megmagyarázhatatlan módon alkotókészsége nem zuhant a mélybe, ekkor alkotja meg másik, talán híres operájánál is élőbb, később Maurice Ravel által szimfonikus költeménnyé áthangszerelt zongoraciklusát, az Egy kiállítás képeit. A Muszorgszkij-darab erejét többek között az a tény is bizonyítja, hogy a 20. század második felében, a rock korszak egyik legkiválóbb együttese, az Emerson, Lake &  Palmer trió dolgozta fel és adta el több milliós példányban bakelit lemezen az orosz zeneszerző művét.

Barátai mindent megtettek azért, hogy Muszorgszkij végre tehetségéhez méltó, az addiginál szabadabb életet élhessen. Hangversenykörutat szerveztek neki. Muszorgszkij egész Oroszországot bejárta, zongora-előadásai hiába arattak hatalmas sikert, szervezete nem bírta testi, lelki gyötrelmeit. 1881-ben ágynak dőlt, hat hét szenvedés után a nyikolajevi katonai kórházban meghalt. Barátja, Repin, az egyik leghíresebb orosz festő, megérezvén a közeli véget, halála előtt öt nappal portrét kezdett készíteni Muszorgszkijról. Négy nap kellett a festmény befejezéséhez. Másnap a zeneszerző itt hagyta ezt a világot.

Repin-Muszorgszkij_1881.jpg

Repin: Mogyeszt Muszorgszkij zeneszerző (1881)

Muszorgszkij élete azt példázza, hogy a világ legérzékenyebb teremtménye az ember, és az emberek érzelmeit megmutató művész. Akinek tehetség adatott az érzelmek közvetítésére, kiszolgáltatott. Érzékeny, túlérzékeny, neurotikus. Hallgatóinak, nézőinek, mindenkinek, aki kapcsolatba kerül vele, vigyáznia kell rá. Ha ez nem így történik, a művész belehal. Mint Muszorgszkij.

Dippold Pál

A bejegyzés trackback címe:

https://manda.blog.hu/api/trackback/id/tr365871343

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Measurer 2014.03.22. 23:19:41

A család a szmolenszki fejedelmektől, sőt még korábbról a varég Ruriktól származtatta magát. A csodagyerek, Lisztet játszó Modenykát és bátyját mégis nagy nehézségek árán tudták csak taníttatni. 1849-1852 között a szentpétervári evangélikus gyülekezet iskolájába a Petrischuleba járt, utána került a testőr-képzőbe.
Georgij Szviridov a Hovanscsinában énekelt II.Kor.3:13-ból vonja meg a mérleget: ".. ama nap megmutatja, hogy kinek-kinek munkája minémű légyen, azt a tűz próbálja meg."
"Égni lehet alkotó, belső tűzzel. Ilyennel égett Muszorgszkij."