A rendkívül ismert és népszerű színésznő, Turay Ida születési évét illetően vannak ugyan eltérések az adatok között, ám a nap biztos. 1907. vagy 1908. szeptember 28-án született a magyar szín- és filmművészet egyik meghatározó alakja. Hosszú és tartalmas élete teli volt különleges fordulatokkal.
Eredeti neve Thurmayer Ida volt, Rákospalotán látta meg a napvilágot. 1916-ban elárvult. A kislány zárdába került, majd gimnáziumba. Érettségi előtt jelentkezett a színiakadémiára, felvették, de csak egy évig tanult itt. A végzősök vizsgaelőadásán statisztaként szerepelt, ekkor akadt meg rajta Bárdos Artúr szeme. Nem volt akárki Turay Ida felfedezője. A magyar színházi élet legnagyobb hatalmú emberének számított ezekben az években az író, rendező, egyetemi tanár, költő, dramaturg, szóval sok műfajban jelentős sikereket elérő Bárdos Artúr, színigazgató. Az ő támogatásával Turay Ida 1924-ben tizenhat évesen már óriási sikerrel szerepelt a Darázsfészek című darabban. A következő évtizedekben szinte mindegyik fővárosi színházban játszott. Népszerűségének oka mindig mosolygó, derűs lénye, szép hangja és mindent átütő humora volt.
Színpadi szerepei mellett – elsősorban a második világháború előtti időszakban – rengeteg filmben játszott. A kor igen gazdag, hozzá kötődő magyar játékfilmes listájából csak néhány közismert címet idézünk: Rákóczi induló, Ez a villa eladó, A kölcsönkért kastély, Péntek Rézi, Garzonlakás kiadó, A Gyurkovics fiúk, Pista tekintetes úr, Egy szoknya, egy nadrág. Ez utóbbi, 1943-as film közelmúltbéli újraforgatása a mai szereplőknek is hatalmas sikert hozott, címadó dala ma nagy sláger, ez a csacsacsa a mai emberek szívét is megszúrja. Turay Ida idősebb korában is ragyogott, elég csak felidézni a Te rongyos élet című, 1983-as sikerfilmjét.
A színésznő nem válhatott volna sztárrá, nem mondhatnánk például az utolsó magyar dívának, ha életéből hatvan évet nem élt volna boldog házasságban Békeffi Istvánnal, kora legnépszerűbb színházi szerzőjével. Minden megvolt a modern értelemben vett sztárélethez: híresek voltak, mindenki ismerte őket, sikert sikerre halmoztak, szép emberek voltak, ráadásul a siker akkortájt igen sok pénzzel járt.
Nézzük meg, ennek a legendás szerelemnek a történetét. Amikor először találkoztak, Békeffi azt mondta Turay Idáról, hogy helyes kislány, csak görbe a lába. Második találkozásuk azonban meghozta a szerelmet is. Békeffi taxival akarta hazavinni a színésznőt, aki közölte, hogy Rákospalota messze van a taxizáshoz. A legenda szerint ekkor Békeffi azt mondta, nincs gond, villamossal mennek. Az utazás olyan sokáig tartott Rákospalotára, hogy mire odaértek, már szerelmesek voltak. A házasságkötésre sem kellett sokáig várni, a házaspár pedig a Gresham-palotába költözött, ahol egy hatszobás lakásban éltek. A ma már szállodaként működő épület gazdái igen büszkék arra, hogy korábban itt lakott az ünnepelt színésznő, aki egyébként élete utolsó pillanatáig tiltakozott az ellen, hogy a Greshamból szálloda legyen. A szép, szecessziós házban Békeffi István bácsikája, Békeffi László volt a földszinti mulató igazgatója. Más hírességek is szerették az itteni lakásokat, élt itt Csortos Gyula vagy például Jávor Pál is.
Minden forrás, minden kortársuk nagyon jónak tartotta házasságukat, amelyben természetesen voltak veszekedések, volt féltékenykedés, de életük végéig jóban-rosszban kitartottak egymás mellett.
Közös sikereik csúcsát jelentették azok a darabok, melyeket Békeffi kizárólag a feleségének írt. Ilyen volt az óriási sikerű Janika, vagy a Méltóságos asszony.
A magyarországi sikerek után Turay Idának külföldön is filmszerepet ajánlottak. Berlinben azonban Turayt nem érdekelte a világsztárság lehetősége, mivel férjének zsidó származása miatt nem volt helye a német fővárosban. Turay férje mellett maradt, hazajöttek. Békeffi István ezekben az időkben nem jelentethette meg munkáit. Így feleségének kellett többet dolgoznia, de ez sem vezetett jóra. 1945 után eltiltották a szerepléstől, és háborús bűnösként a Népbíróságon perbe fogták, már csak azért is, mert a megszálló oroszok magyar kiszolgálói azt a tényt, hogy Turay Ida színpadra lépett, háborús propagandának minősítették. De Békeffi István színműírói tehetsége a kommunizmusban is kellett, ám csak névtelenül, négerként dolgozhatott.
Ez a tragikomikus élethelyzet nem tartott sokáig. Turay Ida 1946-ban már újra főszerepet játszott. 1952-ben óriási sikert aratott a Csárdáskirálynő átirata, melyben Békeffi István és Kellér Dezső főszereppé bővítette Honthy Hanna számára az egyik epizódszerepet.
1957-ben a házaspár - akiket a nácik és a kommunisták egyaránt bántottak -, elment az országból, nem úgymond disszidáltak, hanem hivatalosan kivándoroltak Asconába, Svájc olasz nyelvet használó részébe. Békeffi megírta a Kutya, akit Bozzi úrnak hívtak (1976) című darabját, és ezzel végre elért a világhírnévhez. A darabból film készült.
A hetvenes években költöztek haza, vissza a Gresham-palotába. A férj megírta a Négyes páholy című darabot, amelyet természetesen felesége főszereplésével mutattak be, a bemutató után újra rivaldafényben éltek. Békeffi István pedig sorra írta Turay Idának a remek szerepeket. Így került filmszalagra a Csínom Palkó (1973), a Házasság szabadnappal (1982) és a Szeleburdi vakáció (1987). Turay Ida sokat szerepelt tévéfilmekben is, közülük talán a legsikeresebb a Különös házasság sorozata volt (1984).
Hat évtizedes házassága 1977-ben ért véget, ekkor halt meg Békeffi István. Halála napja sem volt más, mint a korábbi vasárnapok. A Fészek Klubban kártyázott, egyszer csak felállt, kiment, beült az autójába, rádőlt a kormányra és meghalt. Ahogy Turay Ida mondta, nagyon úri módon ment el, úgy, ahogy élt.
Dusika – Turay Idát nevezte így mindenki – tudomásul vette az élet alaptörvényét, meggyászolta férjét, hiánya miatt érzett szomorúságát nem mutatta, dolgozott. Filmfelvételek és színielőadások egész sora következett. Még arra is maradt ideje, hogy a Gresham eladása ellen tiltakozók élére álljon: „Itt éltem, itt is halok meg” – mondta. Így is történt 1997-ben. Csak ezután alakították szállodává a Gresham-palotát.
