Amikor a katolikus ember a szentmise végén két közös nyélbe összefogott égő gyertya közé tartja a fejét, és a pap azt mondja neki:"Szent Balázs püspök és vértanú esedezése által mentsen és őrizzen meg téged az Úr a torokbaj, és minden egyéb bajoktól, az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Ámen"- akkor egészen biztos, hogy február harmadika vagy az azt követő vasárnap van. Szent Balázs napja. A kis-ázsiai Szebaszté püspöke örmény volt. Ez a későbbiek szempontjából egyáltalán nem érdekes. Annál inkább azok a csodák, melyeket neki tulajdonítanak. Például az az eset, amikor egy kétségbeesett anya szaladt hozzá, mert a fia fuldoklott a torkán akadt halszálkától. Szent Balázs megáldotta a gyereket, és kivette a szálkát a torkából. Különös kapcsolat fűzte az állatokhoz. Visszaszerezte egy asszony farkas elrabolta disznóját. Hálából gyertyát kapott. A keresztényüldözések idején Szent Balázs egy hegyi barlangban talált menedéket, ahol vadállatok őrizték. Ám a római üldözők ellen a legenda szerint oroszlánokból, medvékből és farkasokból álló testőrsége sem védhette meg, mert Balázs nem engedte harcolni őket. Kr.u. 316-ban különös kegyetlenséggel végezték ki a rómaiak: előbb kender vagy len kifésülésére szolgáló gerebennel vagy vasfésűvel kínozták, aztán vízbe fojtották.

Szent Balázs a torok, a kikiáltók, énekesek védőszentje. Ehhez kötődik a halszálkától megmentett gyerek története. Köztudott, hogy a kora középkortól kezdve a gyermekhalandóság egyik legfőbb oka a torokgyík (diftéria) volt. Hosszú évszázadokon át szedte apró áldozatainak tömegeit ez a betegség. Elég csak felidéznünk közelmúltbéli magyar íróink: Móra Ferenc, Gárdonyi Géza, Mikszáth Kálmán és Móricz Zsigmond e tárgyú szívszorító elbeszéléseit. Ki mástól kérhettek volna a gyilkos torokgyík ellen védelmet az anyák, mint Szent Balázs közvetítésével az Istentől? Balázs napkor tehát elvitték a gyereket a templomba, akinek a torkához a pap gyertyákat tartott, és elmondta a Balázs-áldás szavait. Ez volt a balázsolás.

Szent Balázs napjához régen több népszokás is kötődött, amit balázsolásnak neveztek. Középkori stílusú jelmezekbe öltöztek be a gyerekek, így indultak neki a falunak, társakat hívtak maguk közé, és adományokat kértek – többnyire tanítóik megsegítésére. Balázsolásként jegyezték fel azt a népi gyógymódot is, amikor parázsra vetett alma héjával füstölték meg a torokfájósokat, hogy elűzzék a betegséget okozó gonoszt.

Akinek még soha nem volt része Balázs-áldásban, az is tudhatja, mit jelent ez. A magyar irodalom egyik legmegrendítőbb műve Babits Mihály Balázsolás című verse. 1937-ben írta, miután kiderült, hogy gégerákja van, amit meg kell operálni. A meggyötört, esendő ember kozmikus fájdalmának kétségbeesésével kér segítséget Szent Balázstól. A nagy vers végigjárja az emberi élet teljességét a születéstől a halálig. Gyermeki őszinteséggel akar hinni a csodában, érezvén a halál közelségét, gyerekkorát megidézve, újra ezzel a tiszta hittel fordul az Istenhez. Babits Mihály sokat szenvedett betegségével, ám Szent Balázs még négy évet adott neki. Babits 1941-ben halt meg – halálát nem közvetlenül a torokrák okozta. A magyar irodalom jeleseire nagy hatással volt a költő szenvedése. Többször is megidézte őt Pilinszky János és Juhász Ferenc. Egyik alkotásból sem hiányzik Szent Balázs neve vagy a balázsolás szó.

Nekem minden balázsoláskor, amikor ott állok a szigetelőszalaggal összefogott gyertyapár lángjai között a zsámbéki templomban, és hallgatom az áldást, nem a torokgyík, hanem a már nagyon régen halott apám jut eszembe. Ő, amikor Babits Mihály Esztergomban meghalt, a nagy költő közelében volt, a ferences gimnáziumban tanult. Egyszer még az is átsuhant az agyamon, hogy milyen furcsa a tény: apám később fül, orr, gégész orvosként kereste kenyerét, és tartotta el családját. Nálunk egyébként tiltott étel volt a hal, a szüleim betegesen féltek a szálkáktól.

Dippold Pál