A 19. századi magyar irodalomban, a Jókai Mór fellépte előtti időszakban meghatározó szerepe volt báró Eötvös József prózaírónak, akit költőként, reformpolitikusként, államférfiként - később kultuszminiszterként is tevékenykedett - és a magyar realista regényírás első nagy mestereként is emlegetnek. Kevesen tudják viszont róla, hogy életének egy igen fontos időszakában éveket töltött a Bükk alján, Sályban. Nagyapjának, idősebb Eötvös Ignácnak itt volt birtoka. Édesapja, ifjabb Eötvös Ignác ebben a faluban született. Eötvös József nagyapja beházasodott a Négyesi Szepessy családba. Feleségül vette az egykori kuruc vezér Mária nevű unokáját, vele kapta 1786-ban hozományul a kastélyt. Különös fintora a történelemnek, hogy Mária édesapja volt a labancnak beállt Szepessy László. A családtörténetnél említjük meg, hogy Szepessy Mária testvére, Sámuel építtette a sályi katolikus templomot.

Eötvös József

Eötvös József A falu jegyzője című regényében a következőképpen ír Sályról: „Ott, ahol a Kárpátok hegysora lejjebb s lejjebb szállva végre zöld dombokon ereszkedik Magyarország nagy rónaságára, két hosszan elnyúlt halom között, melyeknek egyikét sűrű tölgyesek, másikát szőlők fedik, fekszik Bárd (Sály regénybéli neve) helysége. Szegény külsejű magyar falu, melyet - az országúttól távol, mint egy elrejtve fekvén - még közeli szomszédai is alig ismernek, de melyhez az, ki egyszer ott volt, nyájas fekvése miatt szívesen visszatér.” Az író 1837-ben költözött Sályba. Itt töltött éveiről többször leírta „élete leginkább boldog időszakához” tartoznak. Négy évig tartott írói pályájának, politikai és közéleti munkájának Sálybéli boldog kiteljesítése. Sokat sétált a hatalmas kastélyparkban, melyben egy gyerek, majd egy fiatalember számára igen sok, a képzeletet megmozgató természetes és műtárgy volt: romok, vízesések, műsírok, emlékoszlopok. A kert fáinak nagy részét nem is kellett idetelepíteni, nem tettek mást, mint kerítést építettek az idáig nyúló erdőbe. Nyilván nem véletlen, hogy Eötvös József a sályi parkban írta a Karthausi című regényét, melynek két kötetben kiadott példányát ott találjuk a Mandadb-n .

A karthauziak szerzetesek, akik visszavonultak magányukba. Közös rendházban élnek, mégis remeték. Külön kis kamrákban laknak, azonban ezek mindegyikének kifele is nyílik ajtaja egy saját kis kertre. Regénye hőséhez hasonlóan Eötvös is folyamatos munkával tölti ki sályi magányát, s ez boldoggá teszi. Annál is inkább, mert egy távoli rokonában, unokatestvére feleségében, Halassy Jozefában múzsára - vagy az író vágyai alapján talán szerelemre - is talál. Eötvös innen elkerülvén, élete végéig jó szívvel emlékezett az itt töltött időszakra, és mint azt szorgos irodalomtörténészek leírták, az íróbáró alakja még napjainkban is színes, titokzatos történetek hőseként él a sályiak emlékezetében.

A magyar irodalom egyik legkitűnőbb prózaírója - Eötvös Józsefnél lényegesen és joggal több hívet magáénak tudó alakja - Gárdonyi Géza is eltöltött néhány évet Sályban. A MaNDA adatbázisában megtalálható Gárdonyi Géza Arany, tömjén, mirha című kötete.

Gárdonyi Géza

1868-ban az író édesapja Ziegler Sándor Sályban kapott jószágigazgatói és uradalmi gépészi állást, így fia a sályi iskolában tanult három évig. Ez a három év volt Gárdonyi gyerekkorának legemlékezetesebb korszaka. Itt ismerte meg a magyar vidéket, a magyar nép gondolkodásmódját és a népköltészetet. Gyermekkori emlékeim című munkájában így ír később: „Laszky (apja munkaadója, földbirtokos - a szerk.) Bécsben lakott, csak a nyarat töltötte Sályban. A birtokot akkor tavaszon vette, amikor mink odaköltöztünk, s az elhanyagolt parkban nagy átalakítások történtek. Volt ott egy mesterséges barlang, annak a tetejét áttörte és kék üveglappal boríttatta be. A fákra meg a bokrokra egy láda üvegcsengettyűt hozatott. A kertész teli aggatta ezekkel a fákat meg bokrokat, dróttal kötötték fel, s Laszky előre örült, hogy mikor a szél fúj, milyen bűbájos csilingelés lesz a kastély körül. Persze, mikorra a szél megérkezett, nem talált a parkban egy csengettyűt sem, a falubeli parasztgyerekeknek azonban mindegyiknek volt üvegcsengettyűje.” Gárdonyi Géza egykori - 1814-ben felépített - iskolája ma tájház. Falán emléktábla hirdeti, hogy 1870-1873 között itt tanult az író, akinek nevét viseli az általános iskola is.

Sokan gondolhatják, hogy a viszonylag ismeretlen Sály unalmas, messzi, jellegtelen falu. Rosszul gondolják. Éppen Sály nagyon gazdag helytörténete igazolja, hogy Magyarországon nincsen érdektelen település. Mindenhol van valami érdekesség, csak azt fel kell fedezni. Ehhez pedig oda kell utazni.

Dippold Pál