Nyolcvan évvel ezelőtt, 1933. május 3-án született a dél-karolinai Barnwellben James Brown, a 20. század egyik legeredetibb és legnagyobb hatású zenésze. Ismertségéről és elismertségéről sokat elmond beceneve: a soul keresztapja. Bensőséges megnevezésekben nem szűkölködik ez a korszak, hiszen aki egy bizonyos kort megél az emberzabáló zeneiparban, és olyan ragyogó tehetség, mint Brown, könnyen szert tehet hasonló nevekre. Tina Turner például ma már nem más, mint a rocknagyi.  A soulkeresztapa Brown szép kort megélve 2006-ban halt meg.

Pályája igen sokban hasonlít kortársaiéhoz. James Brown fiatalkora nem volt könnyű. Családja szegény volt, anyja elhagyta őket. Ráadásul fegyveres rablásba keveredett, amiért négyéves börtönbüntetést kapott. A zárt intézményből kikerülve kezdődött lényegében zenei pályafutása. Először a gospelt művelte, majd nagyrészt Ray Charles és Little Richard hatására a Rythm and Blueshoz fordult Starlighters nevű együttese.
Ez a műfaj igen sok összetevőből állt, lényegében az afroamerikai előadók tánczenei és popzenei műfaja volt. Az 1940-es évek végén a blues új, a rock and rollt sejtető irányzatát nevezték így. Ebben megtartották a blues dallamvilágát, de a ritmus gyorsabb lett. A hosszú hangszeres improvizációk helyett egyre nagyobb szerepet kapott az ének.

A soul, amelynek magyar jelentése lélek, határozottan utal arra, hogy szenvedélyes, lélekből szóló muzsikáról van szó. A soul, mint láttuk, egy tőről származik, az R’n’B -ból és a gospelből jött létre. A világias R’n’B egyre nagyobb népszerűségre tett szert, a gospel máig szigorúan egyházi keretek között maradt. A soul első nagyjai, Ray Charles, Aretha Franklin és James Brown a gospel lelkiségét elegyítették az R’n’B feszes ritmusával és fülbemászó dallamaival.

A stílusváltás névváltoztatással is járt, ezután The Famous Flames néven léptek fel. James Brown kitűnően játszott gitáron, billentyűs és ütőhangszereken, de a koncerteken énekes táncosként lépett fel. Ezt határozott, erős egyénisége és szenvedélyes stílusa tette lehetővé. 1955-ben zenekara már az ő nevét viselte.
A fekete zenész első albuma, a Please, Please, Please 1956-ban jelent meg, óriási sikert aratott. Ezen fellelkesülve újabb és újabb dalok születtek, James Brown a zeneipar egyik emblematikus alakjává vált.
Nagy áttörést jelentett ismertté válásában a Live At The Apolló című lemeze, amelyet egy 1963-as élő koncert anyagából állítottak össze.

Ezután már senki nem tudta megállítani James Brownt a világsikerig. Egymást követték a nagylemezek, sorra születtek a filmzenék, és koncertek százain bűvölte meg közönségét a fekete énekes.
Magyarországon is fellépett 1987-ben.

Óriási hatással volt az amerikai zenére és popkultúrára. Színpadi fellépéseinek mintája, nagy port felvert botrányai és ezzel egy időben vállalt és hirdetett, a feketék öntudatát építő tettei nem kisebb egyéniségek pályáját határozták meg, mint Michael Jackson vagy Beyonce.

"Nem számított, mi történik útközben, én mindig csiszolgattam a műsort, új ötleteket, új hangokat lestem el. Volt azonban egy hang, amit sehol nem hallottam, csak a fejemben. Nem adtam neki nevet, de tudtam, hogy ez más. A zenészek nem gondolkodnak kategóriákról és efféle dolgokról. Nem mondják, hogy ma feltalálom a bebopot, vagy holnap kigondolom a rock ’n’ rollt. Csak hallanak különböző hangokat, és követik őket, bárhová vezessenek. Adjon neki nevet valaki más. Ahogy elnevezték rhythm and bluesnak azt, amit csináltunk. A világnak hosszú ideig tartott, amíg felfogta, miben mesterkedünk, de amikor megtette, nevet is adott neki: soulnak nevezte el." – mondta James Brown, és aligha van olyan ember a világon, aki érdemben cáfolni tudná őt.

Ember volt, esendő, művész volt, teremtő.

Dippold Pál