Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet

MaNDA

Papp László, a csodabokszoló

2016. március 25. - MaNDA

 A múlt század egyik legismertebb magyar sportolója, Papp László kilencven évvel ezelőtt, 1926. március 25-én született Budapesten. A későbbi bokszolólegenda mellett a másik világhírű magyar sporthős, a szintén budapesti - kispesti - Puskás Ferenc volt.

Papp László apja sofőr volt, édesanyja pedig egy fűszerüzletet tartott fenn. Amikor édesapja 1937-ben meghalt, sokat kellett segítenie anyjának. Bár korábban hegedülni tanult – ez minden bizonnyal jót tett ritmusérzéke fejlődésének –, ezt apja halála után abbahagyta. Néha-néha betévedt a bokszterembe is, de már az első alkalommal úgy megverték, hogy inkább focizni kezdett. A második világháború után azonban az élet úgy hozta, hogy Papp László ismét a ringben találta magát. Bokszolói tehetségét nevelőedzője fedezte fel, aki aztán a nagynevű trénerhez, Adler Zsigmondhoz vitte. A bokszoló és mestere rendkívül szoros kapcsolatba került egymással, barátságuk is hozzásegítette őket ahhoz, hogy együtt érjenek el az egész világon elismert sikereket. Papp László az első bokszmeccseit külföldön vívta, ezeken legtöbbször kiütéssel nyert. Hazai pályafutása igazából 1945 októberében kezdődött, amikor a válogatott csepeli bokszoló, Bicsák Gyula ellen nem tudott kiállni az ellenfele, és Papp Lászlót dobták be a meccsre klubjának, a BVSC-nek a vezetői. Az ütközetet Bicsák a második menetben feladta. Más oldalról közelítve az esethez, Papp László ezt megelőzően kiütötte őt. Ez egyben, mint utóbb kiderült, azt is jelentette, hogy Papp László elindulhatott a világhírnév felé. Győzelme után négy nappal egy nemzetközi tornán indították el, ahol szintén két menet alatt végzett csehszlovák ellenfelével, Nesladekkel.

 

Pappnak nincs ellenfele Magyarországon, hétről-hétre kiütéssel győz. Magyar Filmhíradó 46. 1949. január

Papp László amatőr pályafutása első két évében azért nem ment minden ilyen simán, a sok győzelem mellé hat vereséget is beszerzett. Talán éppen ezek sarkallták egyre több és több munkára, az 1948-as londoni olimpiára készülvén ötven meccséből negyvenhetet nyert meg KO-val. Az olimpiai döntőben az angol John Wrightot pontozással győzte le, az új magyar bajnok huszonkét éves volt ekkor.

A következő nagy verseny Norvégiában az Európa-bajnokság volt. Papp Laci aranyérmet szerzett. Két év elteltével, 1951-ben a milánói Európa-bajnokságon az addig középsúlyú, de itt már egy akkor létrehozott súlycsoportban, a nagyváltósúlyban harcoló Papp László öt tapasztalt ellenfelet legyőzve ismét aranyérmet hozott haza.

papp.jpgPofonok völgye, avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni című film plakátja. Rendezte: Gulyás Gyula, Gulyás János

Következett az 1952-es helsinki olimpia. Ekkor már egyértelműen ő volt favorit. Igaz, hogy első meccsén megsérült, ez nem akadályozta meg abban, hogy megszerezze második olimpiai aranyérmét. A Rákosi-korszak közepén ez már sok volt a mélyen katolikus Papp Lászlót egyébként is gyanakvással figyelő kommunista hatalomnak. Veszélyesnek gondolták azt az embert, akit nem lehet legyőzni. Barátját és edzőjét, Adler Zsigmondot elszakították tőle, a sportoló egyedül készült az Európa-bajnokságra, ahol a döntőben ki is kapott. Rá egy évre, 1954-ben egy újabb vereséget szenvedett, ráadásul Budapesten. Papp László edzője eltávolítása miatt úgy tiltakozott, hogy megtagadta a részvételt az 1955-ös berlini Európa-bajnokságon. Még reménytelenebbnek tűnt a helyzet a közelgő 1956-os melbourne-i olimpia előtt egy hónappal, amikor életében először – igaz, utoljára is – Papp Lászlót egy lengyel kiütötte. Ekkor már Papp László hihetetlenül népszerű volt itthon is, külföldön is. Úgy döntött, hogy minden és mindenki ellenére megküzd harmadik olimpiai aranyáért. A magyar sportvezetés meghátrált. Adler Zsigmondot visszahelyezték mellé. Azokban a napokban, amikor a magyar forradalmat letaposták a szovjet csapatok, amikor a zavaros helyzetben sok mindenki disszidált vagy disszidálhatott volna az olimpiai csapatból, Papp László maradt, és megalázott hazájáért harcolva arra összpontosított, hogy visszaszerezze korábbi formáját. Három meccs után került a döntőbe úgy, hogy az alig egy hónappal korábban őt leütő lengyel Zbigniew Pietrzykowskit is megverte. A döntőt pontozásos győzelemmel fejezte be, megvolt harmadik olimpiai aranyérme. Papp Laci meccsmérlege hihetetlen számokból állt össze. Háromszázegy győztes, tizenkettő döntetlen és hat vereséggel végződő mérkőzése volt.

nehez-kesztyuk.jpg

A Nehéz kesztyűk című filmeben Papp Laci és Rajz János

Amatőr pályafutása után engedélyt kapott arra, hogy profiként folytassa a bokszot. Egyetlen kikötése volt a hatalomnak: csak külföldön versenyezhetett. Hamburgban, majd Bécsben lakott, az osztrák fővárosból indulhatott profi bokszkarrierje felépítése. Amikor meccselt, általában kiütéssel győzött, ám Papp Laci gyakran kiújuló kézsérülései miatt két évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy komoly tétmérkőzést játsszon. Ekkor hívhatta ki a középsúlyú Európa-bajnokot, Christian Christensent, akit a hatodik menetben padlóra küldött, a hetedikben pedig kiütötte. Harminchat évesen vált profi Európa-bajnokká. Hat alkalommal védte meg címét, kihívói közül ötöt kiütött. A világbajnoki címmérkőzés azonban nem jött össze, többek között azért, mert az amerikai profi boksz taktikázgató menedzsereivel összejátszva a magyar kormány nem adott Papp Lászlónak kiutazási engedélyt. Életében már másodszor gáncsolta el az irigység. Rengeteg pénzt keresett ugyanis, Kádár János be is mondta: „Egy munkás háromszáz év alatt keresne annyi pénzt, amit Papp harminc perc alatt.” Meg még azt is mondták, hogy a profi ökölvívás összeegyeztethetetlen a szocialista elvekkel. Mindezek ellenére Papp Laci nem fordított hátat az ökölvívásnak, a magyar amatőr nemzeti bokszválogatott főedzőjeként még húsz éven át dolgozott. Aztán az már aligha számított kárpótlásnak, hogy 1989-ben WBC (Bokszvilágtanács) tiszteletbeli világbajnokká avatta.

Élete utolsó éveiben súlyos betegségekben szenvedett, ám mindezeket alázattal és nagy türelemmel viselte. Hetvenhét évesen, 2003. október 16-án halt meg Budapesten. Egy nagynevű kortárs, a nehézsúlyú világbajnok Max Schmeling azt mondta, hogy Papp László volt a legjobb és legsportszerűbb bokszoló a boksztörténelemben.

Két világhírű magyar sportoló nevét ma Budapest két legjelentősebb sportlétesítménye őrzi, a Papp László Sportaréna és a most épülő Puskás Ferenc Stadion. Meg persze a sportszeretők százmillióinak emlékezete.

Dippold Pál

A bejegyzés trackback címe:

https://manda.blog.hu/api/trackback/id/tr818525388

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása