Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet

Vörösmarty Mihály, a rendületlen

2015. november 19. - MaNDA

A magyar romantika irodalmának egyik legnagyobb költője, Vörösmarty Mihály 160 évvel ezelőtt, 1855. november 19-én halt meg.

Irodalmunk száz évvel későbbi óriása, Radnóti Miklós milliók agyába égette be Vörösmarty Mihály születési helyének nevét, pontosabban a Nem tudhatom című versében Kápolnásnyék megnevezése nélkül adta mindenki tudtára, hogy mennyire fontos tény minden magyar embernek a Szózat írójának szülőhelyét elhelyezni térben és időben – „Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály”.

kapolnasnyek.jpgVörösmarty szülőháza Kápolnásnyéken

Vörösmarty Mihály Kápolnásnyéken született 1800. december 1-én. Édesapja a Nádasdy birtokon volt gazdatiszt. Elemi iskoláit Pusztanyéken végezte, aztán Székesfehérvárott, majd a pesti piarista gimnáziumban tanult. A kevésbé tehetős diákok életét élte, társait korrepetálta, így keresett pénzt. Pesten értelemszerűen sokkal több könyvet olvashatott, mint mondjuk, Nyéken vagy Fehérvárott. A magyar és a klasszikus irodalom minden jelesének munkáival megismerkedett. 1817-ben már egyetemista volt, ám ekkor meghalt az édesapja. Családja elszegényedett. Ekkor azonban Vörösmarty Mihály már a Perczel családnál volt nevelő. Perczel Sándor három fia, Miklós, Móric és Béla tanulmányait segítette. Nyolc évig volt itt munkája. 1820-ban végzett a pesti egyetem filozófiai tanfolyamán. 1820-tól a Perczel család börzsönypusztai (Tolna megyei) birtokán élt, s két éve alatt teljesítette az egyébként három évre szabott jogi tanulmányokat, nem is akárhogyan: kitűnő eredménnyel.

vorosmarty_01.JPG

Vörösmarty Mihály költői tehetsége már igen korán utat keresett magának. Igaz, kevés írót ismert meg személyesen, ám közülük Virág Benedeket igen megszerette. Érdekes mellékszál, hogy egy Maróthy nevű orvosnövendék barátja nagy hatással volt rá. Ez a Maróthy keleti nyelveket tanult, és keletre készült megkeresni a magyarok őshazáját. 1824-ben neki is vágott a nagy útnak, de megragadt Törökországban. Vörösmartyt szintén foglalkoztatta a magyar őshaza, ment is volna barátjával, ám végül itthon maradt. Olvasmányai is egyre csak szélesítették költői világlátását, Kisfaludy Sándor, Dajka Gábor és Berzsenyi Dániel szabták meg fejlődésének irányát. Drámaírásba kezdett: diadalra akarta vinni Salamon király című színpadi művét.

Az 1820-as években Vörösmarty Mihály több dámát is írt: a Zsigmondot, az A bujdosókat, a Salamont és az Ypsilon háborút. Versei ebben az időben, mint Gyulai Pál írja azokról: „Nagyrészt csekély becsű kísérletek voltak”.

Végül pártfogói és a nagyközönség körében Vörösmarty munkáival csak kivívta magának az országos hírnevet 1825-ben, amit a Zalán futása című eposza hozott meg neki, már a pesti irodalmi körök is befogadták. A huszonöt éves fiatalember szívében a világ rendjének megfelelően feltámadt a szerelem, ez mi más lehetett volna, mint egy reménytelen érzés, hiszen Perczel Etelkába volt szerelmes. Vörösmarty Mihály válaszút előtt állt: mi legyen, ügyvéd vagy író? Az íróság már akkor sem volt biztos megélhetést adó foglalkozás, ám Vörösmarty mégis ezt választotta, úgy határozott, ameddig lehet, független ember, író marad. Az persze más kérdés, hogy közben időről időre el kellett szegődnie egy-egy gazdag birtokos gyereke mellé nevelőnek. Közben az ország vezető folyóiratainál volt szerkesztő, így a Tudományos Gyűjteménynél, amelynek havi melléklapját, a Koszorút ő állította össze. 1830-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották, tisztességes, ötszáz pengőforintos fizetést kapott. A pesti reformkörökben forogva kitűnő emberekkel ismerkedhetett meg, többek között például Wesselényi Miklóssal. 1836-ban a Kisfaludy Társaság alapító tagjaként a modern magyar irodalom egyik legfontosabb mozzanatának részese volt – soroljuk fel az alapító tagok névsorát: Bajza József, Bártfay László, Czuczor Gergely, Dessewffy Aurél, Fáy András, Helmeczy Mihály, Joannovics György, Jósika Miklós, Királyi Pál, Kovács Pál, Kölcsey Ferenc, Szenvey József, Szinyei József, Szontagh Gusztáv, Toldi Ferenc, Tomori Anasztáz és Vörösmarty Mihály. A társaság igen sokat tett a magyar irodalomért. Felfedezték Arany János költészetét és Madách Imrét. Pályázataik tudományos igényű irodalomelméleti alkotásokat is segítettek. Lapokat és könyvsorozatokat indítottak. A Kisfaludy Társaság Évlapjai 1840-46 között, később 1860-tól egészen 1940-ig megjelentek. 1846-ban indult a Hellén Könyvtár című sorozatuk, majd Nemzeti Könyvtár és Külföldi Regénytár címmel is kiadtak válogatásokat. Mindezek mellett mindent megtettek a népköltészeti anyag összegyűjtése és megőrzése érdekében, tizennégy kötetben adták ki 1872 és 1924 között a Magyar Népköltési Gyűjteményt.

Vörösmarty Mihályra visszatérve, az Atheneum című lap szerkesztése mellett 1837-től mint színikritikus is megjelent a nagyközönség előtt. Rendkívüli népszerűségét mutatja, hogy a Nemzeti Körnek és az Ellenzéki Körnek Vörösmarty volt az első elnöke. Érdekes közjáték, hogy 1842-ben egy napjainkban is szokásos manőverbe kezdett, saját költségen adta ki újabb munkáit, ám csak húsz példányt tudott eladni ezekből. Nyomdai tartozásai miatt már majdnem elárverezték mindenét, amikor baját Kossuth Lajosnak elpanaszolva az segített neki. Szégyen gyalázat kezdettel vezércikket írt a Vörösmartyt ért viszontagságokról, másnapra minden könyv elkelt.

1843-ban feleségül vette a nála huszonhat évvel fiatalabb Csajághy Laurát, öt gyerekük született. Még ebben az évben Deák Ferenccel elment Wesselényi Miklóshoz Erdélybe, ahol, bár a politika világa nem érdekelte, de a nemzeti létért folytatott harcban írásaival részt vett.

vorosmarty.JPG

1845-ben Zala vármegye táblabírájának választották. Az 1848-as forradalomban különösebb szerepet nem kapott, a képviselőház tagja volt, s annak ellenére nagyon figyeltek szavára, hogy nem volt jó szónok. Kossuth Lajos ajánlására a bácsalmási választókerület országgyűlési képviselőjének választották, aztán ment a kormánnyal Debrecenbe, Szegedre és Aradra. Az összeomlás után bujdosott. 1850-ben feladta magát Pesten, nem zárták be, Haynautól kegyelmet kapott. Családjával először felesége szülőfalujába, Csépre költöztek, majd Baracskán vásárolt egy kétholdas birtokot maguknak. Ennek jövedelméből tisztességgel megéltek. 1853-ban visszaköltözött szülőfalujába, Kápolnásnyékre. Ekkor már súlyosan beteg volt. Pesten halt meg 1855-ben. Temetése hatalmas tömegeket megmozgató nemzeti gyászünnep volt.

Vörösmarty Mihály legismertebb versét, a Szózatot, 1836-ban írta. Zenéjét Egressy Béni szerezte 1843-ban. Míg a Himnusz leginkább a nemzeti imánk, a Szózat ebbéli szerepében túllép azon, szinte szónoklat, lelkesítő, határozott, hazaszeretetre és hűségre ösztönző.

Vörösmarty Mihály élete és költészete alapvetően meghatározza irodalmunk, de minden magyar ember köznapjait is. A lehető legegyszerűbbre fordítva a nagy költő üzenetét: hazánknak, rendületlenül.

Dippold Pál

A bejegyzés trackback címe:

https://manda.blog.hu/api/trackback/id/tr168091294

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.