Húsz évvel ezelőtt, 1993. december 5-én halt meg Trauner Sándor. A Trau Sándorként 1906. szeptember 3-án Budapesten született embert magyar származású francia festőművésznek, grafikusnak, jelmeztervezőnek, Oscar-díjas díszlettervezőnek titulálja a szakirodalom. Mint majd később látjuk, nem a franciásított neve, hanem az angol kering a világ művészköreiben: Alexander Trauner.
Trauner Sándor
Nem túlzás azt állítani, hogy Trauner Sándor az 1920-as években még Magyarországon kora legkiválóbb művészeitől tanulta meg a festészet mesterfogásait. A Haris közi szabad iskolában Rippl-Rónai József óráira járt, majd 1924-ben beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára. Nem akárki, kora egyik legnevesebb magyar festőművésze, Csók István volt a mestere. Hegedűs Bélával, Kepes Györggyel, Korniss Dezsővel, Schubert Ernővel, Veszelszky Bélával és Vajda Lajossal megalakították a progresszív fiatalok csoportját. Trauner Sándor a Képzőművészek Új Társaságának is tagja volt. 1925-ben rendezték meg első kiállítását egy avantgárd könyvesboltban. Kassák Lajos, kora meghatározó, ám igen tüskés modorú különleges avantgárd személyisége nagy hatással volt Traunerre. Ez aztán természetessé tette útját a baloldali Munka-Kör alkotóközösségébe. A fiatalemberek, főleg ha művészek lázadása az őket körülvevő társadalmi rend ellen szinte természetesnek mondható. Trauner, akárcsak barátai ebben az időszakban, amit mostanában rasszista és kirekesztő Horthy-fasizmusnak titulálnak, érdekes módon mindenféle következmény nélkül lázadhattak. Talán mégsem tombolt itt akkoriban a nácizmus?
Trauner 1929-ben Franciaországba költözött. Azt a világot, ami Párizsban fogadta kitűnően megismerhetjük Rejtő Jenő légiós regényeiből, legfőképpen a Vanek úr Párizsban címűből. Kis túlzással: Párizsban mindenki, aki valamit is számít a művészetben, az magyar. Erről értesülünk egyébként Illyés Gyula Hunok Párizsban című szociográfiájából, de az ezt közvetlenül megelőző korszakról szól Kassák Lajos önéletírása is.
Traunert Párizsban Lazare Meerson díszlettervező és René Clair filmrendező vette szárnyai alá. A magyar fiatalember nem került messzire tanult szakmájától, a festészet is, ahogy a filmezés képekkel dolgozik. A filmképek igen fontos alkotórésze a díszlet. Trauner 1930-ban nem is akárkivel, Luis Buñuel rendezővel, annak Aranykor című filmjében mutatta meg első díszleteit. 1936-ig tizennégy filmben Lazare Meerson asszisztenseként dolgozott. René Clair első hangosfilmjének, a Párizsi háztetők alattnak is munkatársa volt.
1937-től önállóan tervez. Jacques Prévert író, Marcel Carné filmrendező, Kozma József zeneszerző társaként tagja a költői realizmust hirdető Carné-négyesnek. A költői realizmus nem dokumentarista szocio-realizmus, hanem újraalkotott realizmus, melynek darabjai csapatmunka eredményei. Az alkotások különleges kisugárzásnak megteremtésében nagy szerepe van a díszlettervezőnek, az operatőrnek, a zenének, a dalszövegeknek. A rendező összefogó akarata, víziója nélkül persze mit sem ér munkájuk.
Az 1933-ban Párizsba került Kozma József zeneszerző a maga szakterületén szintén a világhír csúcsaira jutott, leghíresebb dala a Hulló levelek Edith Piaf és Yves Montand előadásában vált híressé, a jazzben pedig Oscar Peterson tette közismertté. A magyar Kozmát tartják egyébként a francia sanzon legnagyobb megújítójának, egyesek egyenesen a sanzon megteremtőjét látják benne.
A világ képek általi megismerésének újabb lehetőségei nyíltak meg Trauner előtt, amikor fotográfus társaival, Brassaïval – akinek polgári neve születésekor Halász Gyula volt – és André Kertésszel szinte megszállottan járta és fényképezte Párizs utcáit. Azt írják róluk, hogy ők őrizték meg a franciák részére a harmincas évek Párizsát, hiszen a későbbi átépítések miatt már csak az ő fényképeikről meg Trauner díszleteiből látható, milyen is volt akkortájt Párizs.
a Metró című film látványterve és a megvalósult díszlet
A költői realizmus mindenféle jelző nélkül realizmussá vált, hiszen Trauner a II. világháború után is barátja, Marcel Carné rendezővel dolgozott. Monumentális díszleteket tervezett és épített fel a Párizs környéki stúdiókban. A díszlettervezőt nem is olyan lassan utolérte a világhírnév. Igen sok amerikai filmrendező kereste meg és adott neki munkát az 1950-es években Párizsban. 1955-ben ismerkedett meg Billy Wilder filmrendezővel, akinek megcsinálta az Ariane látványterveit. Wilder hívta Hollywoodba, ahol aztán a kor leghíresebb rendezőinek díszlet és látványtervezőjeként dolgozott. Köztük volt Orson Welles, Jules Dassin, Martin Ritt, Peter Ustinov és Fred Zinnemann. Talán 1960-at jelölhetjük meg sikerei csúcsaként, ekkor kapta meg a Billy Wilder rendezte a Legénylakás című film látvány és díszletterveiért az Oscar-díjat.
a Legénylakás Oscar-díjas díszletterve
Trauner Sándort a szíve hazahúzta Európába. Visszaköltözött Franciaországba. 1982-ben a Viadukt című magyar film látványtervezését is elvállalta.
A gazdag, rendkívül színes - a fekete-fehér filmek ellenére is – életmű többek között azt jelenti, hogy közel száz film díszletterveit készítette el, színházaknak is dolgozott, műveiből több kiállítást rendeztek. 1993-ban Alsó-Normandiában, egy Omonville-la-Petite nevű kis faluban halt meg. Úgy tűnik a költői realizmus halála után is működik: Trauner Sándor Jacques Prévert sírja mellett van a falusi temetőben.
Hollywood büszke lehet magyarjaira, miként Magyarország is büszke lehet hollywoodiaira Zsigmond Vilmos, Koltay Lajos és Trauner Sándor magyarságát soha meg nem tagadva mutatta meg Hollywood segítségével a világnak, hogy nem is olyan rossz magyarnak lenni.
Dippold Pál
