Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet

MaNDA

Lendül a munka…

2013. május 01. - MaNDA

 

 

Sokan nem tudják, de a május elsejei munka ünnepét nem a szocialista rendszereknek köszönhetjük, története visszanyúlik egészen a XIX. század elejére. 1817-ben Robert Owen angliai gyártulajdonos állt ki először a munkásság mellett, megfogalmazta és közzétette követeléseiket. A megszokott 10-16 órás munkaidő helyett 8-10 órát javasolt, mondván, így is nyereséges a termelés. Három évtizeddel később Nagy-Britanniában és gyarmatain (10 óra) meghatározták a nők és a gyermekek munkaidejének maximumát, de komolyabb előrelépés csak a század végén történt. Ausztrália volt az egyetlen kivétel, ahol 1856-ban a kőművesek és építőmunkások sztrájkkal és tüntetéssel elérték, hogy 8 óra legyen a munkaidő.

1886-ban Chicagóban a munkás szakszervezetek sztrájkot szerveztek május elsejére a 8 órás munkaidő bevezetéséért, ám a negyedik napon, május 4-én a munkások közé férkőző anarchisták bombát dobtak a rendőrökre, akik válaszul tüzet nyitottak; az esemény Haymarketi  zavargás néven vonult be a történelembe.

A Párizsban 1889-ben megalakult II. Internacionálé úgy határozott, hogy a chicagói események negyedik évfordulóján, azaz 1890. május 1-jén a nemzetközi szolidaritás jegyében az egész országban együtt vonuljanak fel a munkások, szakszervezetek a 8 órás munkaidő bevezetéséért. Az Egyesült Államokban 1891-ben május első napját „a munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé” nyilvánították. 1904-ben az amszterdami kongresszuson újabb felhívást adtak ki, mely szerint mindenhol, minden munkavállalónak fel kell függesztenie a munkáját május elsején, amennyiben testi épségét ez nem veszélyezteti.

A XX. század elején a munkásmozgalmak egyre több engedményt tudtak kicsikarni a munkáltatóktól, bővültek a munkások jogai és lehetőségei, május elseje a dolgozók ünnepévé vált. Először csak a Szovjetunióban, később az egész keleti blokk területén – a szocialista eszme ünnepévé vált, s lassan a munkás helyett a munka került a középpontba. Munka nélküli ünneppé vált, állami szabadnappá nyilvánították, felvonulásokat, majálisokat rendeztek, s nem hiányozhatott a sör és a virsli sem ezen a napon.

Hogy miért sörrel és virslivel ünnepelünk, arra Hegyesné dr. Vecseri Beáta, a Corvinus Egyetem Sör- és Szeszipari Tanszékének docense adta meg a választ: a bor a parasztság itala volt, míg a sört és a virslit az ipari dolgozók állították elő, a párt pedig a proletariátus által előállított termékek fogyasztását szorgalmazta. Ezekben az évtizedekben az emberek nagyon kicsi konyhákkal rendelkeztek, Kocsis János városszociológus szerint a párt ellenőrizni akarta az elvtársak életének szinte minden mozzanatát, ebédeljen tehát csak az iskolában, munkahelyén, vacsorázzon az állam által támogatott olcsó éttermekben, és töltse a hétvégét a párt által szervezett programokon.

A sör a XX. század első évtizedeiben csak a tehetősek számára volt hozzáférhető, a világháború után azonban a proletariátus számára is elérhetővé vált, a virslit pedig könnyen, olcsón és hatalmas mennyiségekben lehetett előállítani a nagyszámú munkásság számára.

A szocialista Magyarországon hivatalosan nem létezett munkanélküliség, a Magyar Népköztársaságban teljes körű foglalkoztatás volt. A különösen kiemelkedő, rendkívüli teljesítményeket jutalmazták, 1953-ban szovjet mintára a szocializmus építése terén kimagasló érdemeket szerzett személyeknek a Szocialista Munka Hőse, vagy a Munka Vörös Zászló érdemrend kitüntető címet adományozták.

A munka nélküliséget azonban a törvény büntette, visszaesőként akár egy éves szabadságvesztéssel sújthatták a közveszélyes munkakerülőket. A szocialista rendszer mindenkinek biztosította a munkához való jogot, így a teljes foglalkoztatottság azt a furcsa helyzetet eredményezte, hogy az emberek ráértek a munkahelyükön. De nem csupán az emberek értek rá, hanem az elintézendő ügyek is. A bürokratikus rendszer útvesztőiben iktatott akták sokszor az örökkévalóságig feldolgozatlanok maradtak. A szocializmust a kapun belüli munkanélküliség jellemezte, erről azonban nem eshetett szó, ilyen társadalmi probléma ugyanis csak a kapitalista rendszerekben fordulhatott elő. A ráérés, a munkahelyi semmittevés óhatatlanul kihatott a munkafegyelemre, a munkamorálra, a munka minőségét már ne is említsük.

A Munkashow című dokumentumfilmben is azt a valóságot láthatjuk, amit a rendszer nem mutatott be a korabeli híradóban, újságokban. Ironikus képek a munkamorálról a riportalanyok nyilatkozatai alapján. A dolgozók arról beszélnek, hogyan végzik, vagy éppenséggel nem végzik a munkájukat, mit jelent számukra a munkaidő betartása, valóban munkával töltik-e el a munkaidőt, milyenek a munkaeszközök, a munkahelyi pénzkezelés és meg vannak-e elégedve a munkabérekkel.

A szocialista rendszerek bukásával a május elseje újra a munkások ünnepe lett, a munkavállalók szolidaritásának a napja. Ma már talán kevesen tudják, honnan is ered, legtöbben a kommunista, szocialista eszmerendszerrel azonosítják. Majálisokat rendezünk és ünnepeljük a nyár, a jó idő első napját.

Szemerey Janka

A bejegyzés trackback címe:

https://manda.blog.hu/api/trackback/id/tr175255857

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Darkcomet 2013.05.01. 11:36:28

Valaki meg tudná mondani, hogy a film alatt hallható dalt ki játszotta? Esetleg teljes egészében hozzáférhető valahol?

MaNDA · http://www.mandarchiv.hu 2013.05.02. 10:23:57

@Darkcomet: az adatbázisban ezt találtam: zene: Presser Gábor
dalszöveg: Juhász Sándor

Darkcomet 2013.05.03. 06:23:19

@MaNDA: Köszönöm az infót. Gondolom hanghordozón nem jelent meg semmilyen formában annak idején.

MaNDA · http://www.mandarchiv.hu 2013.05.03. 15:55:26

@Darkcomet: nem hinném, más adatot mindenesetre nem találtam erről
süti beállítások módosítása