Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet

Balf világhírű Kastélyszállója

2016. november 04. - MaNDA

Az észak-nyugati határszélen lényegében Sopronhoz csatolt településként szerepel a térképeken Balf, a híres gyógyfürdő központ.

Rajzolt kép a balfi Gyógyfürdőről (Forrás: MaNDA Adatbázis, Balatoni Múzeum - Keszthely, CC BY-NC-ND)

A település műemlékekben gazdag. A fürdősori szálloda is ezek közé tartozik. A példamutatóan rendezett parkban álló ház barokk stílusú. Ezen, mondjuk, nincs mit csodálkozni, hiszen a 18. században épült. Itt, a településen ez cseppet sem meglepő, a távolról érkezők némi gyanakvással szemlélhetik a nagy gonddal karbantartott és rendszeresen, minden részletében folyamatosan felújított, sárga-fehér szálloda épületét. A barokkra annyira jellemző életigenlő, a díszítőelemek szabad burjánzását képviselő részletek – így például az ablakokat, ajtókat övező gipszstukkók, a homlokzatot tagoló vagy akár az utcai frontot vízszintesen, egy mesteri malterprofillal emberléptékűvé alakító megoldás magukkal ragadók. A homlokzatot klasszikus görög oszlopfő utánzatú stukkók tagolják. A tetőzet piros, lapos hódfarkú műemlékcserép, az első szint magasságában végighúzódó előtető pedig furfangos módon egymásba forgatott cserépfélkör-idomokból állt össze. Még az olyan apró részletek is az igényes, az eredeti állapotot helyreállító szándékokra utalnak, mint a tetőt övező rézből készült csatorna vagy az épület bádogos munkái – az úgynevezett bádogozás alapanyaga itt minden esetben a réz.

A házba belépve sem változik a kép. A társalgó korhű stílbútorokkal van berendezve, halszálka mintás tölgyfapadlója, ha nem is eredeti, ám mindenképpen a minőséget képviseli, akár a hatalmas szőnyeg. A kényelmes ülőalkalmatosságok kecses, kerek asztalokat fognak körbe, akinek kedve tartja, még a sarokba állított, valódi barokk íróasztalban és mögötte elhelyezett szekreterben, vagy a túloldali intarziás komódban is gyönyörködhet.

A belső udvar egy zárt téglalap, közepén kőlapokból kirakott járda vezet át a túloldali, igen elegáns berendezésű étterembe, amely előtt egy kisebb teraszt találunk. Az udvarban körülnézve a házról kiderül, hogy a zöld gyepes belső szabad terét két oldalt boltíves ablakos, korábban feltehetően nyitott szárnyak övezik. Ha visszatérünk az épületbe, és szemügyre vesszük ezeket a valamikori tornácokat, kiderül, hogy a klasszikusan boltíves belső folyosókról nyílnak a szobák. Az apró mintás vörös szőnyeg mindkét oldalon az étterembe vezet. A lépcsőház fal felőli részén körmetszetű karfa, a másik oldalon vastag tégla korlát található. A lépcsőfordulókban látványos szerepet kaptak a stílbútoros összeállítások, két kis területen egy-egy antik asztalka áll, oldalán hozzá készített fotelekkel. A világítást aranyozott falikarokkal és állólámpákkal oldották meg, mondani sem kell, hogy minden elemükben a barokk stílust követik.

A szálloda látképe 1900-ban (Forrás: MaNDA Adatbázis, Balatoni Múzeum - Keszthely, CC BY-NC-ND)

Az első szint közvetlenül a lépcső utáni folyosói bevezető nagyobb terében aztán tetőzik a barokk, a hatalmas, aranyozott keretű, cirádás tükör, asztalka és két trónszerű fotel fogja meg a tekintetet. A szobák mindegyikét stílbútorokkal rendezték be. Az egyik ilyen lakrészben a klasszikus vonalvezetésű barokk duplaágy mellett a már a folyosón megismert aranyozott falikarok látják el az éjjeli lámpa szerepét. A szemközti sarokban dúsan faragott székek és fotelek állnak a kerek asztal körül. A szobában egy komód is van a koloniál tévéállvány mellett, a komódon pedig egy 20. század elejéről, a rádiózás hőskorából származó készülék. A ház felépültének időszakában nem voltak ugyan fürdőszobák, ám ezek kialakítása nem okozott gondot. Ezekben is minden a helyén van, a kádak, szaniterek, textilek és burkolatok tökéletes színharmóniában állnak. Az utcai front alsó szintjén helyezték el a közösségi helyiségeket. Van itt biliárd terem, előkelő csocsóasztal és art déco stílusú, félkör alakú bőrfotelekkel berendezett klubszerű társalgó is.

A szállodából fedett folyosó vezet át a gyógycentrumba. A mai vendégeknek remélhetőleg nem lesz szükségük olyanfajta falra szerelt márványtáblákra, melyeket egészen a 20. század elejétől raktak ki a bejárat mellé az itt meggyógyult betegek, ilyen például a következő: „Idegbajomból Balfon gyógyultam. Hálám jeléül, Dresda, 1913. május1. Ifj. Loefler Gyula”; vagy szintén ebből az évből Kismányai Döme Károly, aki május 9-én a következő mondatot vésette félkör alakú táblájára: ”Éveken át tartó sulyos idegbajomból Balf-fürdőn találtam gyógyulást.”
A mai vendég itt már-már fényűző eleganciát, nyugalmat és békét talál, idegbajnak nyoma sincs.

A bejegyzés trackback címe:

https://manda.blog.hu/api/trackback/id/tr2611925503

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.