Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet

Vajtától a cecei paprikáig

2016. június 08. - MaNDA

A szakirodalom úgy tartja, hogy szép dunántúli településünk a nevét attól a Vajta besenyő vezértől kapta, aki a Gesta Hungarorum szerint még honfoglalásunkkor Kijev alatt csatlakozott a magyarokhoz. Vajta, nemzetsége egy részével a Sárvíz mellékén telepedett meg. Illyés Gyula többször írta magáról, hogy ő az utolsó besenyő. Nyilván nem csak a költői képzelet teremtette meg ezt a gondolatot.

Vajta a régészeti kutatások szerint már a bronzkorban lakott volt. A római korban itt vezetett a Tácot Péccsel összekötő főút, erről az időről kelta emlékek tanúskodnak, a vajtai szőlőhegyről pedig avar tárgyak kerültek elő. Nevét egy 1324-es oklevélben említik, ekkor Simontornya része. Vajta a török megszállás idején elpusztult, addig neves nagybirtokosok uralták: az Aporok, a Hardiak, a Laczffyak, a Kanizsaiak. Az 1600-as évek közepén a Zichy család birtokába került. Az elnéptelenedett falut magyar és szlovák telepesekkel népesítették be, egy-két nemzedék után azonban már mindenki magyarnak vallotta magát. A 18. század végéről valók az első megbízható adatok a község népéről: 1785-ben 84 házban 571 ember élt itt, földművelésből, állattenyésztésből és szőlőművelésből. Ez 1945-ig nem is változott meg, Vajta életét a Zichyek nagybirtokának jellemzői határozták meg. Az uradalomban úgynevezett intenzív majorsági gazdálkodás folyt, népes puszták alakultak ki. A legnagyobb közülük Belmajor és Tüskésmajor volt, a 20. század közepére már száznál is többen éltek itt. 1945-ben összeomlott a Zichy-birtok, államosították, és a vajtaiakat termelőszövetkezetbe kényszerítették. Vajta elsorvasztását szolgálta az is, hogy sokáig nem volt helyi közigazgatás, a cecei tanácshoz tartoztak.

A Zichy-kastély Vajtán

Vajta legnagyobb és leginkább ismert műemlék épülete a Zichy-kastély, amelyet a 2. világháborút követő években alaposan lelaktak felelőtlen használói. Amíg még viszonylag ép volt, a politikai vezetők nyaralóhelyeként szolgált, 1956 után fogyatékos gyerekek üdülője lett, majd a lehető legkülönfélébb szervezetek használták nyaraltatásra.

A tönkretett romos épületet 2000-ben vásárolta meg az alig néhány évtizedes múltra visszatekintő Calvary Chapel amerikai újkeresztény egyház, hogy vallási főiskolát alakítson ki itt. Az amerikaiak rendkívül elszántak az újjáépítést illetően, pontos terv szerint végzik a rekonstrukciót, munkájuk eredménye látványos. A nálunk kevéssé ismert egyházról a következőket lehet tudni: az evangéliumi kereszténység alapvető tanításaiban hisznek, amelyek magukban foglalják a Biblia tévedhetetlenségét és a Szentháromságot. Azt mondják, középúton járnak a modern protestáns teológiai irányzatokon belül a fundamentalizmus és a pünkösdi kereszténység között.

A kastély történetének kezdete legalább olyan furcsa és érdekes, mint napjaink béli élete. 1815-ben a klasszicizmus egyik legjelesebb építésze Pollack Mihály tervezte, igaz, nem erre a területre. Több mint száz év elmúltával 1920-ban gróf Zichy Aladár megrendelésére szedték elő és korszerűsítették ezt a régi tervet, a megrendelőnek ugyanis kétszer akkora épület kellett, mint dédapjának, Zichy János grófnak annakidején az Ó-Szőnyi kastélyhoz. 1923-ra felépítették a kastélyt, melyet a tökéletes arányosság jellemez. A számoknak is önmagukon túlmutató jelentőségük van itt: az épületnek 12 kéménye és 365 ablaka van. Előkertje mértani elrendezésű francia kert. Hátul 13 hektáros angolparkot alakítottak ki. Pollack földszintes épületéhez még egy szintet tettek, de azt egy alagsorral oldották meg, így az épület eredeti tömeghatása nem változott.

Vajtát és közvetlen környékét sok és erős szál köti a kortárs magyar irodalomhoz. A falu iskolájában tanít Horváth Lajos író, aki prózájával sokat tett annak elismertetéséért, hogy minőségi irodalmat nem csak nyüzsgő nagyvárosokban lehet művelni. Az a némelykor lassú hömpölygésű, máskor gyorsan pergő ritmusú szívből jövő vallomásos stílus, amely írásait jellemzi, méltó rangot adott a vajtai szerzőnek. Először is a szűkebb környezetét, Fejér megyét kiszolgáló irodalmi fórumokban, elsősorban az Árgus című irodalmi lapban jelentek meg írásai. Később földijeihez - Péntek Imréhez, Bella Istvánhoz, Pálinkás Istvánhoz, Bakonyi Istvánhoz -- , a Fejér megyei írókhoz hasonlóan nagynevű országos folyóiratokban publikált, a Kortársban, a Magyar Naplóban, az Élet és Irodalomban. A tanár bácsi, ahogy a faluban szólítják Horváth Lajost, prózájában elsősorban azt mutatja meg, hogy a szülőföld szeretete, az ember ragaszkodása ahhoz a közeghez, amelyhez tartozik, egyáltalán nem szégyellendő.

A szomszédos Pálfa az Apponyi család birtokának központja volt. Ide tartozott két puszta, melyek nem arisztokratáiktól lettek híresek. Ámbár a Felsőrácegresen nevelkedő Illyés Gyula vagy az alsórácegresi Lázár Ervin is bátran nevezhető a magyar irodalom hercegének. Illyés Gyula emlékét Felsőrácegresen iskolamúzeum és kopjafa őrzi. A huszadik századi magyar irodalom egyik vezető alakja, a magyar nép erejét, a nemzeti hagyományok tiszteletét műveiben óriási erővel megmutató alkotó, aki az európai irodalom legkorszerűbb formáit is megismerte majd gyakorolta párizsi tanulmányai után, sokat írt szülőföldjéről. A Puszták népe című könyve ezt a vidéket, ennek történelmét, az itt élő embereket mutatja be.

Ebben az épületben tanult Illyés Gyula és Lázár Ervin

Lázár Ervinnek Alsórácegresen még nincs emlékhelye, nemrégiben, 2006-ban halt meg. Megrázó erejű novelláiban azonban hiteles hangon szólal meg a szülőföld szeretete. Lázár Ervin írásai igen közel állnak a tiszta lelkű gyerekolvasók szívéhez. Nem lehet olyan gyereket találni ma Magyarországon, aki ne ismerné Berzsián és Dideki, és a Négyszögletű Kerek Erdő felnőtteket is szórakoztató meséit. Az író sokáig élt ezen a vidéken, Szekszárdon érettségizett, aztán Budapesten, majd Pécsett tanult és dolgozott, és csak a hetvenes években került vissza a fővárosba. Derűs, erőt és szeretetet sugárzó személyisége mindenkit elvarázsolt, aki találkozott vele.

Lázár Ervin volt az, aki idősebb korában gyakran megfordult a Vajtához közeli Németkéren, ahol egy ideig Csajka Gábor Cyprián költő lakott. Lázár Ervin az idősebb pályatárs és barát oltalmazó szeretetével látogatta meg nála sokkal fiatalabb barátját, a korosztálya legtehetségesebb költőjeként számon tartott Csajka Gábort. A rendkívül érzékeny, éppen ezért rendkívül sebezhető Csajka Gábor keveset írt. Életében mindössze egy verseskötete jelent meg, a Tantra című. Ötvenegy éves korában érte a szívhalál. Pályatársai – köztük Lázár Ervin - méltó módon elsiratták, emlékét a temetés után megjelent Hard Kier verseskötete őrzi.

A Vajtához és vidékéhez kötődő emberek, történetek, miként az ország bármely másik részén nem szólnak másról, mint a teremtő emberi akaratról. A legkülönfélébb tájakat benépesítő emberi közösségek életéről. Beszélni nem csak szavakkal lehet. Éppen ezért különösen fontos, hogy itt, a szintén ide kötődő Pusztaegresen, mai nevén Sáregresen született Csók István festőművész is. Neki emlékháza van Cecén. A legkitűnőbb magyar, német és francia mesterektől a szakma fogásait megtanuló festő már a 19. század végén teljes fegyverzettel állt a közönség elé. Híres, Szénagyűjtők című képe akár egy vajtai kaszálón is készülhetett volna. De ugyanígy beszél a múltról az a ház is, amelyet Csók István műveinek otthont ad Cecén. Ezt Csók István édesapja az 1880-as évek végén építtette.

A felújított Csók István emlékház (Forrás: Szent István Király Múzeum)

A múltról beszélő tárgyak egész hadát találjuk meg a cecei Tájházban. A három épületben elhelyezett gyűjtemény a régmúlt idők kézműveseinek, parasztgazdáinak munkáit vonultatja fel. Korhű színtereken, korhű színhelyeken, hitelesen mutatja be, hogy milyen munkaeszközökkel és módszerekkel dolgoztak egy hagyományos cecei parasztgazdaságban. Cece legnevezetesebb mezőgazdasági terméke a paprika. Nem csoda, hiszen bizonyítottan nagy termőképességű, gyors fejlődésű, erőteljes növekedésű, biztonságosan termő fajta. A hivatalos szövegekben a cecei étkezési fehér paprikát igen furcsa mondatokkal írták le, ezek egyikét érdemes ideidéznünk: Termése csüngő állású, háromrekeszű, felfújt bogyó, melynek színe gazdasági éretten elefántcsont fehér, biológiai érettségben középvörössé válik. Alakja csúcsban végződő, háromszög keresztmetszetű.

Így jutunk el a besenyőktől a csípős paprikáig.

Dippold Pál

A bejegyzés trackback címe:

https://manda.blog.hu/api/trackback/id/tr728790010

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.