Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet

Bánhidi László időtlen tisztessége

2016. március 11. - MaNDA

A 20. századi magyar színművészet egyik legkarakteresebb képviselője, Bánhidi László 110 évvel ezelőtt, 1906. március 11-én született Szatmárnémetiben.

Szatmár vármegye, melynek nevét az ősmagyar Zothmar személynévből eredeztetik, korábban is, ma is igen tekintélyes hely. A ma százezres lélekszámú Szatmárnémeti számtalan kiváló szülöttel büszkélkedhet: itt látta meg a napvilágot Dsida Jenő költő, Láng Zsolt író, Lükő Béla sebészorvos, Stahl Jencsik Katalin tőrvívó világbajnok, Szász Lajos miniszter (1888), ide járt iskolába Kaffka Margit, Kölcsey Ferenc, Krúdy Gyula és Szilágyi Domokos, színházában játszott Jászai Mari és Fedák Sári, és megfordult itt Eliezer Fisch, a biszkádi csodarabbi.

Nem akármilyen hely tehát Bánhidi László szülővárosa. A fiatalember elég sokat tétovázott a pályaválasztással, először teológiai tanulmányokba kezdett, ám hamar elveszítette a hittudományok iránti érdeklődését, és átjelentkezett a Színművészeti Akadémiára, ez már Budapesten történt, itt 1928-ban kapott diplomát. Két évig az Országos Kamaraszínházban játszott, majd a következő két évet Kassán töltötte, ami után Ungvár és Munkács jött. Bánhidi László 1934-ben került vissza Budapestre. 1937-től 1939-ig a Magyar Színház társulatához szegődött, majd 1941 és 1942 között a miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött. 1942-től 1944-ig a Vidám Színpadon játszott, 1944-ben vált a Nemzeti Színház tagjává. 1951 és 1957 között a Magyar Néphadsereg Színházában alakította szerepeit. 1963-tól 1966-os nyugdíjazásáig a Thália Színházban szerepelt. Azonban ezután is rendszeresen vállalt fellépéseket a Pesti Színházban, közben fáradhatatlanul dolgozott a filmgyárban, a televízióban és a rádióban is.

Tíz perc alibi, Bánhidi László – Sármássy Miklós 1935. Fotó: Solty Kató (Forrás: Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet)

Egy tavaly megjelent, nem kifejezetten ízléses írás a következő címet viseli: Hogy lett Matula bácsi a magyar antiszemita színjátszás „úttörője”? A szenzációhajhász cím arra próbál választ találni, hogy úszhatta meg Bánhidi László a komolyabb felelősségre vonást antiszemita színjátszó mivolta miatt. Egy tanulmánykötetet ismertetnek, amelyben, a recenzió szerint legalábbis, arról van szó, hogy a kommunista állambiztonság és a népi írók kitűnően együtt tudtak működni. Van ebben minden, Illyés Gyula mocskolása, Németh László és Darvas József maszatolása, de még Moldova György hazugozása is, csak éppen az nem derül ki, hogy miként kerül egy ilyen tisztán politikai indíttatású, manipulatív dolgozatsorba Bánhidi László. A következőképpen. Szóba kerül egy harmadrangú népi író, bizonyos Kádár Lajos, aki a magyar antiszemita színjátékot megalkotta. Az Ártatlanok című darabban 1941-ben szerepelt Bánhidi László. Ezért aztán 1945 után a népbíróság elé állították, ám ott felmentették. Kádár Lajos sem kapott büntetést, amit a népieket mocskoló recenziószerző Darvas József közbenjárásával magyaráz. A magyar szellemi-művészeti életben mára már sajnos megszokottá váltak a hasonló publikációk. Érthetetlen, hogy egy ilyen hatalmas és minden részletében minőségi életművet, annak megteremtőjét, Bánhidi Lászlót miért kell, és miért lehet ilyen módon megalázni. Pontosabban kísérletet tenni erre.

bujtor_banhidy.jpgBujtor István és Bánhidi László a Csak semmi pánik című filmben

Bánhidi László ugyanis fölötte állt az efféle utólagos és kicsinyes bosszúkísérleteknek. Ő egész életében azt tette, amihez értett, színdarabokban, filmekben játszott. Mások bőrébe belebújva, hitelesen és – miután a technika jóvoltából ma is élvezhetjük előadásait – sokáig fennmaradóan mutatta meg az emberi élet sokszínűségét. Karakterszereplőként alakított igazán nagyokat, az a tanulhatatlan humor, amelyet feltehetően otthonról hozott, az a mindenféle mesterkéltség nélküli, csak rá jellemző beszédmód még a sematikus figurákból is hiteles alakokat segített formálni.

1938-ban játszott először filmben, ennek címe: Pillanatnyi pénzzavar. Ám filmes pályafutása igazából a második világháború után teljesedett ki. Ott volt a Lúdas Matyiban, a Dalolva szép az életben, Sára Sándor Feldobott kőjében, A pogány Madonnában és a Csak semmi pánik című filmekben. Fekete István klasszikussá vált Tüskevár című regényéből készült 1967-ben egy tévésorozat, melynek Bánhidi László az általa megformált Matula bácsija révén máig tartó népszerűségét köszönheti. Az a hiteles, mindenféle manírtól mentes előadásmód, amellyel valamiféle időtlen bölcsességet, némi túlzással úgy is mondhatnánk, az örök, öreg időt hozza közel minden nézőjéhez, igen magas művészi színvonalon megfogalmazott üzenet a tegnapból a mába és a holnapba. Az ember, legyen akár öreg vagy akár fiatal, mint a Tüskevárban Tutajos és Bütyök, egyformán a természet, a teremtett világ része. Így tehát csak akkor boldogulhat abban, ha természetes módon él. Ezt még az ilyen nyikhaj utómocskolódók sem tudják elvitatni, mint akik Bánhidi Lászlót tavaly méltatlan és kicsinyes módon megtámadták. Ez már csak azért is ízléstelen, mert a nagy színész már 1984-ben, azaz harminckét éve meghalt.

Bánhidi Lászlónak hatvan színházi bemutatóját tartják számon, ezeket nyilván nem soroljuk fel, de aki a Bánk bán Tiborc szerepét meg tudta formálni, nem lehetett akárki. Miként a Fejes Endre Rozsdatemetőjében vagy Stendhal Vörös és feketéjében fellépő sem. A játékfilmeket szinte lehetetlen összeszámolni, ha nekiállnánk a listának, kifutna betűink alól a lap. A már említetteken kívül csak néhány címet írunk ide: Rákóczi hadnagya, Budapesti tavasz, A kőszívű ember fiai, A tizedes meg a többiek, A beszélő köntös, Szindbád, Rózsa Sándor, és a Keménykalap és Krumpliorr vagy az Indul a bakterház.

Az embert a tettei mérik meg, és nem az utókor által agyonmagyarázott körülményei. Bánhidi László tiszta ember és nagy művész volt.

Dippold Pál

A bejegyzés trackback címe:

https://manda.blog.hu/api/trackback/id/tr88460276

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jóléti Dán Kekszesdoboz 2016.03.12. 22:01:49

Sose értettem ezt az antiszemitázást. Normális ember antiszemita és kész.

has 2016.03.12. 22:44:16

@Jóléti Dán Kekszesdoboz: Ezt egy nem normális ember írta!

bukszindeksz 2016.03.13. 10:30:21

Ha tavaly jelent meg a "dolgozat", melyet kifogásolsz, miért csak most cáfolod?

Bafana 2016.03.13. 11:05:12

Karaktergyilkosság. Rengeteg ilyen van, ez a magyar néplélek része. Adyra sokan úgy emlékeznek csak, hogy szifiliszben halt meg. Gobbi Hildára, hogy buzi volt. Páger Antalra, hogy nyilas volt, Major Tamásra, meg hogy komcsi.
De hát tudja mindenki, hogy Zenthe Ferenc világ életében taxizott, Kulka János pedig mentőzött :))

Josephus12 2016.03.13. 20:11:43

Hofi Géza felejthetetlen szavai: "Há ne vi-gyé-te-kel-azt-a-két-tehe-net! Há med-dő-jaza-két-te-hén!"
..."mindig "szekéren ülve beszélt..."

HgGina 2016.03.13. 23:14:06

@Bafana: kinek mi marad meg. Nekem Gobbi, Major, Both Béla és Várkonyi Zoltán úgy marad meg, hogy a magyar színészélet krémjét tették tönkre, üldözték el az országból, kergettek öngyilkosságba, taszították nyomorba.
Gobbi öreg korára jól kinőtte magát, Várkonyi is rengeteg értéket teremtett. De Majortól féltucatnál több jelentős alakítást nem tudnék felsorolni. Both Béla se volt nagy durranás. Ők négyen, kiegészülve Oláh Gusztávval emberi vonatkozásban a magyar színjátszás legsötétebb szégyenlapjára tartoznak.

laci_52 2016.03.14. 23:39:41

@HgGina: Hofi pedig bejáratos volt az aligai pártüdülőbe, mégis nagy színész és humorista volt. Gobbi Hilda minden egyébtől függetlenül nagy színésznő volt. Várkonyi Jókai-filmjeit mindmáig sokan nézik. A tizedes meg a többiek: Sinkovits mellett Major hatalmasat alakított benne. Both Béla nagyon jó volt, mint Bástya elvtárs.

Mindnyájan jó színészek voltak. Jó, emellett kommunisták is voltak, de ezt mára már majdnem mindenki elfelejtette, mert nem ez volt a lényeg. Akkoriban, ha valaki el akart érni valamit, alkalmazkodnia kellett a helyzethez. Egyeseknek ez sikerült, másoknak nem...

szódabár 2017.06.27. 22:21:08

@laci_52: ha a te rokonaidat tették volna tönkre, akkor te sem felejtenéd el a mocsokságokat. Minden relatív. A Derricket a német álliberálisok levonyították. aképernyőről, miközben nem ártott senkinek. A felsorolt magyar őskommunisták emberek eletét tették tönkre, élet es halál urai voltak , mégiscsak a szépre emlékezzünk? A kommunisták miatt százmillió ember halt meg szerte a világon, megis borítsunk fátlyat rá. A zsidók meg napont a náciznka és kaire ezt ráfogjak, annak vege. Holokausztipar, az egy szép és hasznos könyv, nem véletlenül tiltották a kiadását az érintettek. Hofira visszatérve elég álságos, hogy a nagy bátor megmondóember volt, miközben negyed annyiért halálra ítéltek vagy internáltak bárki mást. A kommunista kiválasztottak művészete mindig kétoldalú, az egyik oldalon a párt támogtaó keze van.

stig 2019.02.06. 12:06:04

@szódabár: Viszont Hofi amikor ezeket "mondta" akkor már más idők voltak, nem az 50-es 60-as évek. Legjobb tudomásom szerint a 70-es 80-as években senkit sem ítéltek halálra vagy internáltak "negyed annyiért".

Túlzások mindig is voltak, és sajnos lesznek.