Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet

Féja Géza és a népi mozgalom

2015. december 19. - MaNDA

A sokoldalú tehetségű író-újságíró-szerkesztő-tanár a népi írók mozgalmának egyik emblematikus alakja, Féja Géza 115 évvel ezelőtt, december 19-én született Léván.

Itt tanult, 1919-ben ebben a városban érettségizett. 1920-tól Budapesten folytatott egyetemi tanulmányokat magyar-német szakon. Mint annyi mindenki más életében, Féja Gézáéban is meghatározó volt a tény, hogy Eötvös-kollégista lehetett. A fiatalembernek 1922-ben jelent meg első verse a Nyugatban. Nagy hatással volt irodalmi működésére Szabó Dezső. Diákként az Auróra munkatársa volt – az orgánum rendkívül sokoldalú volt: irodalmi, művészeti, szociálpolitikai, vallási, nevelésügyi, nőügyi, egészségügyi, közgazdasági, ipari, kereskedelmi és politikai lap volt. 1919 és 1923 között élt. Ekkor vette át vezetését Szabó Dezső és néhány hónapig az általa adott új címen jelent meg: Élet és Irodalom.

Féja Géza élete 1927-től két, azonos rangú pályán futott, az íróin és a tanárin. Az Esztergom-tábori nevelő intézetben a környező falvak és bányásztelepek gyerekeit tanította. Itt szerzett tapasztalatai és praktikus érzékenysége vezette a falukutatók mozgalmába, ahol az úgynevezett népi írók találták meg társadalomformáló terepüket.

feja_geza.jpgFéja Géza

A népi mozgalom, amelyben ez a sokféle íróember időnként összejött, igen érdekes képződménye a magyar irodalom- és politikatörténetnek. A népiek egyszerre voltak ellentétei a városiaknak és az úriaknak. Többségük egyformán utálta a Horthy-kor úri elitjét, és az urbánus polgári radikális ellenzékét. A népi írók műveinek meghatározó alaptémája volt a szegények, a jellemzően mezőgazdasággal foglalkozó Magyarország agrárproletáriátusának életét bemutatni. Ám nem csupán leírták a bajt, hanem azzal, hogy műveik révén ismertté tették, a bajok megoldásának elősegítéséért is sokat tettek. Nem mellesleg népiek voltak már csak azért is, mert sok kitűnőségük paraszti sorból emelkedett ki. Elég csak Veres Péterre, Sinka Istvánra vagy Szabó Pálra gondolni. A népi írók jellemző műfaja volt a szociográfia, azaz a tudományos, ám irodalmi igénnyel megírt, egy-egy társadalmi csoport életét bemutató tanulmány. A legismertebbek ezek közül Erdei Ferenc Futóhomok, Féja Géza Viharsarok és Szabó Zoltán Cifra nyomorúság című műve. A népi mozgalom egyébként nemcsak a magyar irodalmat jellemezte, a zenében Kodály Zoltán és Bartók Béla, a képzőművészetben Fáy Aladár tartozott ide. Éppen Féja Géza volt az, aki egy tanulmányában a népi írók mozgalmának elődeiként Petőfi Sándort, Ady Endrét és Szabó Dezsőt nevezte meg.

A népi mozgalom története pontosan leírható. 1931-ben a népi írók debreceni találkozásával kezdődött, rá egy évre megjelent Németh László Tanú című egyszemélyes folyóirata. 1933-ban Illyés Gyula tette közzé Pusztulás címmel a Nyugatban vitairatát. 1935-ben megalakult az Új Szellemi Front, 1937-ben a Márciusi Front, 1939-ben a Nemzeti Parasztpárt, és 1943-ban talán a népi mozgalom legjelentősebb rendezvényeként, a balatonszárszói konferenciát jelölhetjük meg.

Féja Géza az 1930-as évek elején már Pesterzsébeten tanított. Ezzel párhuzamosan a Magyarország című lap munkatársa volt. A politikában is részt vett, Bibó Istvánnal együtt a Márciusi Front programjának volt az egyik kidolgozója. A Márciusi Front többek között a Válasz és a Tovább című folyóiratokban kifejtett tizenkét pontos programja a következő volt: demokratikus átalakítást, sajtószabadságot, szervezkedési szabadságot, önrendelkezésen alapuló revíziót, a nagybirtok kisajátítását, a nagytőke korlátozását és figyelmeztettek a zsidóság igazságtalan megbélyegzésére és a német terjeszkedés veszélyeire. Valamiféle modern Petőfiként 1937. március 15-én a Nemzeti Múzeum lépcsőjén Féja Géza olvasta fel a programot. Mint tudjuk, nem tört ki ekkor forradalom. A Márciusi Front tagjait bíróság elé vitték, és igen rövid idő alatt sikerült összeveszejteniük a tagokat, a mozgalom szétesett.

konyvnap.jpgFéja Géza és Veres Péter az 1943-as könyvnapon (forrás: Püski Kiadó)

Ebben az évben, 1937-ben jelent meg Féja Géza máig legismertebb műve, a Viharsarok című szociográfia. Kevés olyan író van, aki máig élő nevet adott egy magyar tájegységnek. Féját ezért a könyvért nemzetgyalázás címén perbe fogták, elítélték és tanári állásából is kidobták. 1945 és 1956 között Féja Géza Békéscsabán élt, könyvtáros volt. Az irodalmi életben lényegében nem vett részt – gondolhatni, nem is bánta – ám Békéscsabán irodalmi, történelmi előadásokat tarthatott és taníthatott is. 1956-ban költözött vissza Budapestre. 1960-ig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban dolgozott, ekkor nyugdíjba ment, 1966-ra megbékélt a rendszerrel, és a rendszer is megbékélt vele: József Attila-díjat kapott.

Féja Géza hosszú, tartalmas élete 1978. augusztus 14-én ért véget. Életművével a magyar irodalom kitűnőségei foglalkoztak: Móricz Zsigmond, Grendel Lajos és Nemeskürty István.

Dippold Pál

A bejegyzés trackback címe:

https://manda.blog.hu/api/trackback/id/tr618182386

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.