Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet

Katona József, a nemzeti színjátszás úttörője

2015. április 16. - MaNDA

A magyar drámairodalom kezdeti korszakának egyik meghatározó egyénisége, Katona József 185 évvel ezelőtt, 1830. április 16-án halt meg szülővárosában, Kecskeméten.

Katona József iparos családból emelkedett értelmiségivé. Édesapja takácsmester volt. Az éles eszű fiút 1798 és 1802 között a kecskeméti római katolikus elemi iskolába járatták, majd betegségei miatt a pesti gimnáziumból hazavitték, ahol egészen a hatodik osztály végéig tanult. 1808-ban a szegedi piaristákhoz került, végül a gimnáziumot Pesten fejezte be. 1813-ban már joggyakornokként, rá egy évre hites jegyzőként dolgozott.

katona_jozsef.jpg

Mindezekkel párhuzamosan korán felébredt érdeklődése a művészetek, közelebbről a színházművészet iránt. Műkedvelő színészként lépett fel, színdarabokat fordított. A jegyző úr Békési József álnéven szerepelt, a Második Pesti Játékszíni Társasággal belekóstolt a vándorszínészek életébe is. Szülei nem nézték jó szemmel fiuk művészi törekvéseit, így tehát szakított a színpadi szerepléssel, de a színház világával nem. Mivel jól tudott latinul, németül, franciául, olaszul és angolul, huszonkét színdarabot fordított le magyarra, némelyiküket át is dolgozta.

1813-ban és 14-ben megírta első önálló színműveit, a Ziska és Jeruzsálem pusztulása címűt, és éppen befejezni készült színpadi szerzői pályáját, amikor az Erdélyi Múzeum című folyóirat pályázatot hirdetett a kolozsvári Nemzeti Színház nyitó darabjára. Katona József erre beküldte a Bánk bánt, de a bíráló bizottság szóra sem méltatta. Katona József hátat fordított a színházi világnak. 1820-ig ügyvédként dolgozott Pesten, majd a kecskeméti uradalmi és városi tiszti alügyészi állást elnyerve hazatért szülővárosába.

bank_ban.jpgA Nemzeti Színház 1848. június 4-i plakátja (forrás: OSZK)

Véglegesen azonban soha nem tudott elszakadni a színművészettől. Ezt bizonyítja többek között az a tény, hogy még 1820-ban is röpiratot fogalmazott: „Mi az oka annak, hogy Magyarországban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni?” címmel. 1826-ban aztán, amikor Kecskemét főügyésze lett, végképp hátat fordított az irodalomnak, de a kecskeméti városi színház tervrajzát még elkészítette.

Kortársi visszaemlékezések szerint komoly, csendes férfi volt. Becsületes, jószívű és őszinte embernek ismerték. Szívesen adakozott a szegényeknek, ha a városba vándorszínészek érkeztek, Katona Józsefnél jobb patrónusra keresve sem találhattak volna. Az írónak nem adatott hosszú élet, 1830-ban a kecskeméti városháza előtt szívroham végzett vele. 39 éves volt.

katona_j.png

Katona József nevét fő műve, a Bánk bán őrizte meg leginkább az utókor számára. Láttuk, Kolozsvárott még csak meg sem említették - a fődíjat ott Tokody János A pártosság tüze című darabja nyerte el -, Katona József azonban nem adta fel, évekig dolgozott a drámán, mígnem 1819-ben elkészült a végleges változat. 1820-ban Kecskeméten jelent meg nyomtatásban. A Bánk bán ősbemutatója 1833-ban, azaz már szerzője halála után Kassán volt. Melinda szerepében Déryné Széppataki Róza játszott. A magyar nemzeti színjátszás kezdeteinek nagy művészébe egyébként színész korában titkon Katona József is szerelmes volt. A rákövetkező évben Pesten is színpadra állították a Bánk bánt. 1848. március 15-én is éppen ezt az akkor már elfogadott, a nemzet szabadságát és a magyarság megőrzését hirdető darabot játszották, de a forradalmi hevületű nézőközönség, akik Táncsics Mihályt várták, türelmetlenül félbeszakította az előadást, és Laborfalvi Rózát követelte a színpadra. A forradalmi ifjak egyike, a színésznő, mármint Laborfalvi Róza későbbi férje, Jókai Mór így írt erről: „A nagy napot fényesen kellett bevégezni, a várost estére kivilágították, s a színházban ingyen előadást tartottak; Bánk bán lett rögtön kitűzve. De az egyszer eksztázisba hozott közönségnek nem volt már türelme Petur bánt végighallgatni. Neki a „Talpra magyar” kellett! Mit lehetett tenni, II. Endre fényes udvarának, Bánk bánostul, királynéstól félre kellett állnia…”

Katona József életének fő műve igazából Erkel Ferenc három felvonásos operája révén vált közismertté. 1861-ben, március 9-én mutatták be a Nemzeti Színházban. Katona József műve alapján az opera szövegkönyvét Egressy Béni írta. Erkel Ferenc a Bánk bán komponálásakor rendkívül céltudatosan használta fel az idegen és a magyar zenei stílusokban rejlő dramaturgiai lehetőségeket. A francia és az olaszos hangvétel keveredik a később meghatározóvá váló magyaros részekkel. Egyedülálló például a hangszeres kísérettel megszólaltatott verbunkos muzsika. A Bánk bánt Erkel korábbi műveinél jóval hatásosabb drámai kifejező ereje és a szereplők zenei jellemzése teszi egyedivé. Bánk nagyáriája, a Hazám, hazám kis túlzással minden idők egyik legnagyobb magyar operaslágerének mondható.

Többek között ennek segítségével maradhatott meg emlékezetünkben Katona József kétszáz éves színdarabja.

Dippold Pál

A bejegyzés trackback címe:

https://manda.blog.hu/api/trackback/id/tr807370874

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.