Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet

Újra mehetünk az Erkel Színházba

2013. március 13. - MaNDA

Tavasszal nemcsak a hóvirágok nyílnak, március elsején ismét megnyitotta kapuit Budapesten a felújított Erkel Színház, méghozzá három egymást követő estén három balett bemutatóval. 
Mielőtt felidéznénk az épület történetét, nézzünk körül azon a téren, ahol az Erkel Színház áll. A nyolcadik kerület szívében a nemrégiben II. János Pál pápa nevét megkapó téren a nem éppen szép emlékek nyomát hordozó egykori Köztársaság téri pártház mellett találjuk Budapest, sőt, Magyarország sokáig legnagyobb befogadóképességűnek minősített épületét. Lassan kikopnak hétköznapjainkból a kommunizmus évtizedeit idéző nevek, a szomszédos Mező Imre út ma már Fiumei út, és az 1956-os forradalom egyik legfontosabb színtere sem az ávósok védte pártházról, hanem a megújult Népoperáról lesz újra ismert. Amikor 1911-ben felépítették, a teret Tisza Kálmán nevét, a színház pedig a Népopera nevét viselte.

Hogy mennyi is az annyi, már mint a nagy befogadó képesség, azt megmondják a számok: 2500-3000 ember tudott itt egy időben leülni, és élvezni a muzsikát. Az impozáns épületet Jakab Dezső, Komor Marcell és Márkus Géza tervezte. A főváros ingyen adta a telket, ám mint minden üzletben, ebben is, aki adott, az kérhetett is. A főváros a magyar színművészet hatékony támogatása érdekében kikötötte, hogy a Népoperában állandó magyar színtársulat működjön, az előadások nyelve csak magyar lehet, a magyar szerzők művei elsőbbséget élveznek, és a külföldiek vendégjátékát is szigorúan szabályozták.

Igen rövid idő alatt, akár az ember, kilenc hónap után fejlődött ki és született meg a színház. A már említett óriási méreteket a fogadótér negyvenszer tíz méteres nagysága is jól érzékelteti. 1911-ben a nyitó előadáson Erkel Ferenc Hunyadi László című operáját mutatták be. Az első évadban a magyarok mellett igen sok külföldi szerzőtől: Verditől, Wágnertől mutattak be műveket, de az akkor már fénykorát élő orosz balett is fellépett. Egy évvel később, a második évadban futott be Zerkovitz Béla Aranyeső című operettjével, hetven előadást tartottak meg ebből. A mindig jellemzően telt házzal számolva ez hetvenszer háromezer nézőt jelentett. Több százezret. Az első világháborúban megszűnt a Népopera.

A két világháború között Városi Színház néven működtették. Volt itt sok minden, ifjúsági előadások az Operaház művészeinek fellépésével, operettek, népszínművek sokasága, aztán néhány félamatőr színkör bérelte a házat, sőt, kabaré előadásokat is tartottak itt. 1940-re az intézmény lényegében csődbe ment és a bérlőktől visszakerült a főváros kezére. Ekkortól egészen 1948-ig a Magyar Művelődés Házának nevezték. Minden volt benne: operaházi és színházi előadások, irodalmi estek és hangversenyek. Két évig még mozi is beköltözhetett ide.

erkel[1](1).jpg

fotó: http://urbanista.blog.hu

1951-ben a Magyar Állami Operaházhoz csatolták, ekkor vette fel az Erkel Színház nevet. Remek és igen népszerű bemutatókat tartottak itt, ám a ház műszaki állapota, hiába újították fel a hatvanas évek elején, fokozatosan romlott. 2007-ben volt egy búcsúkoncert, sokáig úgy volt, hogy lebontják. Szerencsére nem így történt. Kormányzati döntés született, az Erkel Színház épületét több lépcsőben felújítják. Ennek első szakasza befejeződött, lényegében ezt ünnepelték a balett bemutatókkal. A közönségben bizonyára többen felidézték, hogy ki mindenki járt itt a világhírű zeneművészek közül az elmúlt évszázadban. Csak néhányan a névsorból: Bartók Béla, Arturo Toscanini, a milanói Scala művészei, a Magyar Állami Népi Együttes tizennégy bemutatójának helyszíne volt, de tíz évvel ezelőtt az orosz táncművészet leghíresebb együttese, a Mojszejev is fellépett itt. Azt már csak a kiegyensúlyozott tájékoztatás érdekében tesszük hozzá, mert az úgynevezett nehéz (komoly) zene mellett igen fontos a népek számára a könnyűzene is: itt volt Yves Montand, Gilbert Becaud, és a rock-korszak hajnalán, 1967-ben az angol Nashville Teens zenekar.

Az öreg rockerektől napjainkba visszatérve megint csak számokkal jövünk elő: 1,8 milliárd forintba kerül a felújítás. Az első szakasz befejezése már lehetővé teszi a közönség fogadását, azaz az előadásokat, mostantól lényegében próbaüzemben működik, ami száz napig tart. A végleges színpadborítás például négyszázmillió forintért majd nyáron készül el, a külső munkálatok ősszel fejeződnek be. November hetedikén pedig, Erkel Ferenc születésnapján a magyar opera napján hivatalosan is átadják az intézményt. A szomszédos pártházban feltehetően ezen a napon már nem lobogtatnak vörös lobogókat a nagy októberi szocialista forradalom tiszteletére.

Különös érzés megélni egy-egy történelmi korszak kezdetének vagy végének kézzelfogható valóságát. Felemelő ismét teljes pompájában látni a magyar himnusz zeneszerzőjének nevét viselő népoperát.
És örülni az alkalomnak, hogy elmondhatjuk ki is volt, honnan is jött a magyar zeneművészet egyik legnagyobbja. Különös öröm azért is, mert a Kádár-kor egyik legotrombább hazugságát, a több száz 1956-os szabadságharcos legyilkolását igazolni akaró Kik voltak, mit akartak című kommunista propagandakönyv éppen a Köztársaság térről szóló hazugságokkal mérgezte a magyarságot.

Erkel Ferenc élete a példa arra, hogy az az ember is őszintén, tiszta szívéből és szabad akaratából lehet nagy magyar, aki nem magyar.
Kölcsey Ferenc Himnuszának megzenésítője, Erkel Ferenc Gyulán született. Ha utánanézünk a nagy magyar zeneszerző élettörténetének, nagy meglepetések érnek minket. A gyulai szülőháznál ugyanis kiderül, hogy a családfa kutatók a nagy magyar zeneszerző családjának holland vagy közép-felnémet eredetéről vitatkoznak. Ha a nemzetiségi származás nem is tisztázott, az dokumentált bizonyosság, hogy Erkel Ferenc felmenői jól képzett muzsikusok voltak. Nagyapja, aki pozsonyi illetőségű, és Erkel Józsefnek keresztelték, olyan jó zenész volt, hogy a híre eljutott Bécsbe, egészen gróf Wenckheim Józsefig, akinek Ferenc nevű fia örökölte hatalmas gyulai birtokát. Ferenc 1806-ban ide nevezte ki gondnoknak Erkel Józsefet. Ez ürügy volt arra, hogy kastélya egy kitűnő muzsikussal büszkélkedhessék, és a grófi gyerekek jó zenei képzést kapjanak. A zenész fia, Ifjabb Erkel József a gyulai józsefvárosi iskolában szerzett tanítói állást, 1808-ban feleségül vette Ruttkay Ádám uradalmi tiszt leányát, Klára Teréziát. Tíz gyerekük született: nyolc fiú és két lány.

Az 1810. november 7-én született Erkel fiú a keresztségben a Ferenc nevet kapta, keresztszülei Wenckheim Ferenc grófék voltak. Erkel Ferenc sikerekben gazdag pályafutása közben gyakran látogatott szülővárosába, 1850-től minden nyarát itt töltötte. A magyar nemzeti érzelmek leghitelesebb megszólaltatója tehát a népek kis olvasztótégelyében, a történelmi Magyarország Kárpát-medencéjében, a kusza származási viszonyok mellett és ellenére, vagy éppen azért, nagyon erősen magyarnak vallotta magát, és soha senki nem vonta kétségbe magyarságát. A Bánk bán című operájának világszerte ismert Hazám… áriája hitelesen tanúsítja, hogy magyar az, aki annak vallja magát.

Dippold Pál

A bejegyzés trackback címe:

https://manda.blog.hu/api/trackback/id/tr785132281

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.