Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet

Simenon hétszáz millió könyve

2013. február 13. - MaNDA

Száztíz évvel ezelőtt, 1903. február 13-án született a világirodalom egyik legtöbbet író írója. Liege-ben született, ő a leghíresebb belga író. Megnézem azt a magyar olvasót, aki akár csak egyet is megnevezne közülük. Simenon is, mivel franciául írt, a köztudatban francia íróként él. Ez egyébként az irodalmi mesterség egyik alaptörvényét is megmutatja: mindenki olyan nemzetiségű, amilyen nyelven ír – azaz, amilyen nyelven elfogadja és megszereti közönsége. Hogy a számokra térjünk: Georges Simenon saját nevén 193 regényt írt, írói álnevei alatt pedig még 106 jelent meg. Novellái száma hasonló méreteket takar. Simenon éjjel-nappal írt, reggeltől estig, tizenhat éves korától haláláig. Azon ritka szerzők közé tartozik, akinek már életében kijutott a gazdagságból és a hírnévből. A leginkább ismert Maigret-regényeiből 700 milliót adtak el szerte a nagyvilágban, írásait félszáznál több nyelvre lefordították.

Az óriási mennyiségű írásmű előállítása mellett azért valamennyire, méghozzá, ahogy múlt az idő, úgy egyre jobban tudott élni. Tizenhat éves korában a liege-i újságban jelent meg első írása. Nem volt különösebben iskolázott, hivatalosan legalábbis nem. Apja betegsége miatt már tizenöt éves korában abbahagyta tanulmányait, és többféle munkát kipróbált. Volt pék és könyvesbolti eladó is.

1922-ben költözött Régine Renchon nevű barátnőjével Párizsba, ahol szédületes pályafutása elindult. Több álnéven írta novelláit és egyre népszerűbb regényeit. A regényírásra egyébként Robert Merle biztatta. 1939-ig élt Franciaországban, de itt sem telepedett le egy helyen, az országban össze-vissza utazva gyűjtötte a nyersanyagot történeteihez. De ki-be járkált az országból, Lappföldtől Afrikáig tett utazásokat. 1934-ben tett egy világkörüli utat is. Tehát, igen változatos körülmények között írt reggeltől-estig, vonaton, hajón, repülőn, hóban, ködben és trópusi viharban.

simenon_kicsi.jpgVitathatatlanul legsikeresebb történetei a Maigret-regények. Az első 1931-ben jelent meg. Az ember azonban, ahogy mindezt a gyanútlan olvasó elképzeli magának, másra is bőven tudott időt szakítani magának. Könyvei gazdaggá tették, így soha nem kellett elődei és utódai sokaságához hasonlóan a létbizonytalansággal találkoznia. Sokkal inkább és szívesebben találkozott a nőkkel. Vagyis inkább a nők keresték társaságát - a korai, nyíltan erotikus táncművészet legendás alakja, Josephine Baker is a szeretője volt. Simenonnnak, nyilván már idősebb korában, arra is volt ideje, hogy megszámolja hódításait. Tízezer „románcot” számolt össze, közülük nyolcezernek fizetett. Casanova kismiska a nőlajstromozó belga mellett.

Érdekes módon, az úgynevezett magas irodalom manapság rendkívül zavarosan beszélő képviselői soha nem vonták kétségbe, hogy Simenon művei szépirodalmi alkotások. Már csak azért sem tehetik ezt, mert a Maigret-történetekkel önálló regényformát teremtett: elvetette azt a korábbi nézetet, hogy a krimi kizárólag a tettes elfogásáról szól.  Az író nagy felfedezése, hogy bárki egy bűneset részesévé válhat. Maigret-vel ki is mondatja: „Azt a pillanatot megelőzően, hogy valaki bűnözővé vált, úgy vélem, éppen úgy viselkedett, mint bárki más. Nincs talán Párizsban ezernyi lehetséges gyilkos?” Az író – nyilván két randevú közben - arra törekedett, hogy a hétköznapok tragikumát tegye átélhetővé.

Simenont, regényeit és Maigret felügyelőt Magyarországról a kommunizmus éveiben sem tiltották ki. Sőt. A hatvanas évek végétől, a Munkácsi és a Kékes tévék térhódításának idején már százezrek várták a Maigret tv-sorozatot. Amikor a jellegzetes, szívbe szúró párizsi harmonikaszó felhangzott, a sámlikon ülő magyar közönség feszült figyelemmel várta a nagy színészekkel – köztük Rupert Davies-szel, és Jean Gabinnel – megjelenített felügyelőt. A magyar tévék körül édes illatú pipafüst keringett, ha a felügyelő rágyújtott. Arról nem is beszélve, hogy a Trabantok és Moszkvicsok országának népe ámulva figyelhette a Maigret korának legjobb autói közé számító Citroën Traction Avant-t, amivel a felügyelő járt.

A nyugatot elméletben tehát kisöpörték innen, a gyakorlatban azonban itt volt. A sárga színű Albatrosz könyvekben, Raimond Chandler és Rejtő Jenő társaságában mesélt nekünk Georges Simenon, és ezekből a regényekből sokkal jobban megérthettük az élet mibenlétének lényegét, mint Marx, Engels és Lenin válogatott műveiből.

A világ két leghíresebb belgája egyébként a krimik világából származik. Georges Simenon, az író, és nagynevű kollégájának, Agatha Christie-nek detektív hőse, Poirot felügyelő is ehhez a viszonylag kis létszámú néphez tartozik.

Dippold Pál

A bejegyzés trackback címe:

https://manda.blog.hu/api/trackback/id/tr955078448

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

...elmúlik... 2013.02.13. 21:07:41

Ez a 700 milliós szám meglepett. Mondjuk valóban jók a könyvei, a Maigret felügyelő filmekre emlékszem gyerekkoromból - nagy élmény volt.

ainex 2013.02.16. 08:57:42

Tényleg érdekes, hogy munkássága szépirodalmi mivoltát senki nem igazán vitatja, noha témaválasztásai és cselekményei sokszor triviálisan hétköznapiak, és a történeteknek nincs semmilyen - idealista vagy egyéb - erkölcsi töltete. A mûvészete éppen abban rejlik, hogy a voltaképpen roppant pragmatikus, olykor cinikus jellem- és korábrázolásaiban nincs értékítélet, csak emberi megértés, s ezért minden olvasó talál olyan szereplõt, akivel azonosul, de még abban sincs semmi sértõ, ha ez a szereplõ történetesen mondjuk pont gyilkos. Simenon a "fél-irodalom" ("semi-littérature") kifejezéssel határozta meg magát, pedig tulajdonképpen egyfajta huszadik századi Zola volt õ.