Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet

Ábrahám, Obama első szálláscsinálója

2013. február 12. - MaNDA

1809. február 12-én született az Amerikai Egyesült Államok tizenhatodik elnöke, Abraham Lincoln. Sokat beszélnek róla mostanában, ennek egyik oka, hogy a kortárs filmkészítés egyik legfelkapottabb alakja, Steven Spielberg filmet készített Lincoln életéről, és ez a film sokak szerint a közelgő Oscar-díj több kategóriájában is esélyesnek számít.

a_lincoln.jpg

Oscar ide, Oscar oda, az vitathatatlan, hogy Lincoln az USA eddigi történelmének egyik legnagyobb hatású elnöke. Elnöksége a később nagy mítosszá váló észak-déli összecsapás, az amerikai polgárháború idejére esett. Lényegében Lincoln tartotta kezében a háborús mozgásokat. Főparancsnokként ő találta meg az északi csapatok vezetőjét, a legendás Grant tábornokot. A kiváló szónok 1860 és 1864 között számtalan belpolitikai és diplomáciai siker után 1864-ben ismét elnök lett. A polgárháborúban az északi államokat győzelemre vezette, és eltörölte a rabszolgaság intézményét. Hat nappal a déliek fegyverletétele után Abraham Lincoln életét egy merénylő kioltotta. Fejbe lőtte. Ő is ott volt a sor élén, amiben később sok amerikai elnök került a történelemkönyvek lapjaira, mint merénylet áldozata.

Aki olvasta James F. Cooper könyveit, az egészen pontosan el tudja képzelni, hogy milyen körülmények közé érkezett meg az 1600-as évek végén egy bizonyos Samuel Lincoln Angliából Amerikába. A Lincoln család történetében minden megtörtént, amiről ezekben a könyvekben olvastunk. A későbbi elnök nagyapját indiánok ölték meg. Gyerekei, így Ábrahám apja, Thomas vándorló napszámosként élte életét a vadnyugaton. Végül ácsmesterré képezte magát. Felesége, Nancy Hanks szintén szegény családból jött, de a fiatal házaspár lassan földművessé vált, és biztos megélhetésre tett szert.

Ilyen körülmények közé született meg Thomas és Nancy gyermeke, aki nagyapja nevét kapta, Abrahamnak nevezték el. Baptisták voltak: ellenezték az alkoholfogyasztást, a rabszolgaságot és a táncot. A kis Lincoln élte az akkori gyerekek mindennapi életét, édesanyját kilencéves korában elveszítette, ám mostoháját megszerette. Sokat olvasott, ezt családjában nem nézték jó szemmel, de mire kamasz lett, minden férfimunkára kész volt. Kivéve a vadászatot, Brigitte Bardot egyik korai elődjét is tisztelhetjük benne: állatvédő volt, nem gyilkolt szarvast, farkast, medvét meg nyulat.

Az Amerikát meghódítók egyik legfontosabb munkája az erdőirtás volt. Abraham Lincoln ennek a szakmának minden csínját-bínját kitanulta, húszéves korában már magas – 192 cm – erős, famunkákhoz nagyon értő fiatalemberré vált.

Mindössze tizennyolc hónapig járt iskolába, és minden későbbi tudását önállóan, rendszeres önképzéssel és olvasással szerezte meg. Közben a favágás mellett sok mindent csinált, tutajos volt, majd ács. 1842-ben feleségül vette Mary Toddot, egy lexingtoni rabszolgatartó család lányát. Ekkor már Lincolnnak ügyvédi irodája volt, házassága termékenynek mondható, négy fiuk született. A magát folyamatosan újabb és újabb tudással megerősítő Lincoln egészen fiatal korától szoros kapcsolatban állt a politikával, amúgy ez abban a korban mindenkire jellemző volt. Ugyanúgy, mint a katonáskodás, hiszen a frissen szerzett országot meg kellett védeni a jogos tulajdonukat visszaszerezni kívánó indiánoktól. 

A lényegében liberálisnak minősíthető, az emberek egyenlőségét hirdető, így a rabszolgatartást egyre erőteljesebben elítélő északi államok és a konzervatív dél feszültsége egyre inkább nőtt. Az egyre magasabb politikai pozíciókat megszerző Lincoln legjellemzőbb tulajdonsága radikális rabszolgaság ellenessége volt. Ebben az időben már nagy tehetségű ügyvédként és kiváló szónokként tartották számon. Az egész országban ismertté vált, 1860-ban a republikánus párt elnökjelöltjeként indult az elnökválasztáson. A szavazásra jogosultak 82%-a adta le ebben az évben voksát, ezek 40%-át Lincoln kapta meg, és ezzel fölényesen győzött az elektorok szavazatainak mennyiségét illetően is.

Alig egy évvel beiktatása után kirobbant a polgárháború. Ebben Lincoln eltökélt határozottsággal védte liberális nézeteit, és szervezte az általa embertelennek tartott rabszolgaság intézményének felszámolását. Legfőbb célja azonban az államszövetség egységének megőrzése volt. Ez azonban a rabszolgák ügyének elintézése nélkül lehetetlen volt, Lincoln elnöki rendeletben felszabadította az összes rabszolgát az északiak által ellenőrzött területeken. Több tízezer színesbőrű vált így szabaddá, akik közül, nagy taktikai érzékkel, félelmetes északi hadosztályokat állíttatott fel. Második elnöki ciklusa első évében zárták le a polgárháborút. Óriási feszültségek maradtak azonban a harcok után, több Lincoln elleni merényletet akadályoztak meg ezekben a hónapokban.

Lincoln Abraham sorsát egy 1865. áprilisi beszéde pecsételte meg, melyben szavazati jogot ígért az éppen hogy felszabadított rabszolgáknak. A már régóta Lincoln életére törő John Booth, neves, déli származású fővárosi színész ettől olyan haragra gerjedt, hogy korábbi körültekintő terveit feladva azonnal cselekedett. A konföderációs főváros színházában erre kedvező alkalom kínálkozott: Lincoln testőre kiment a páholyból inni, ekkor Booth az elnök mögé settenkedett, és fejbe lőtte. Majd leugrott a színpadra és elmenekült. Tíz nappal később találták meg, agyonlőtték.

Lincoln Abraham életének hosszúkás ismertetése nem minden tanulság nélkül való. Gyilkosa állítólag azt kiabálta menekülése közben: Így jár minden zsarnok. De vajon zsarnok volt-e Lincoln? Nem is olyan egyszerű válaszolni a kérdésre. Az biztos, hogy igen erősen hajlott arra, hogy embertársait a bőrszínük szerint ítélje meg. Számára a feketék tisztelendő, felszabadítandó és pátyolgatandó emberek voltak, a fehérek közül, aki vele szövetkezett, jó volt, aki ellene, az rossz. Amiről a történelemkönyvek mélyen hallgatnak, az a harmadik csoportba tartozó amerikai népek ügye. A rézbőrűeké. Lincoln Abraham éppen olyan gátlástalan elszántsággal irtotta a földrész őslakóit, az indiánokat, mint honfoglaló nagyapja, apja és társaik. A szemfüles rabszolga-kereskedők által behurcolt négerek, igaz, szörnyű körülmények között, élhettek, dolgozhattak, majd az államok teljes jogú polgáraivá válhattak, az indiánok azonban a kipusztulás szélén álltak. Amerika felfedezése óta huszonnégymillió indiánt pusztítottak el. Ez a történelem legnagyobb mértékű emberirtása. Ennek megakadályozására a derék Abraham sem tett sokat.

A feketék azonban másfél száz évvel később teljes és látványos diadalt arattak napjaink Amerikájában. Az Amerikai Egyesült Államok elnökét ma Barack Obamának hívják, a bőrszíne, aki nem tudná, sötét, a kedves papája ugyanis egy néger ember volt. A világ nem csodálkozik, Amerika sem, Lincoln tehát évszázadok után is győztesnek mondható.

Dippold Pál

A bejegyzés trackback címe:

https://manda.blog.hu/api/trackback/id/tr525076911

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.