Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet

Adalékok a szívószál történetéhez

2013. január 09. - MaNDA

Valószínűleg csak kevesen gondolnak arra, milyen komoly, már-már megoldhatatlan nehézségek tornyosulnak napjaink szívószálkutatói előtt.
Mert igaz ugyan, hogy e hasznos kis eszköz fizikai és kémiai tulajdonságai, társadalmi szokásokra gyakorolt hatása, vagy a használatához szükséges fiziológiai jelenségek jól mérhetők, egyszerűen leírhatók; ugyanakkor a szívószáltörténeti kutatások a dolog természetéből adódó nehézségek miatt ma még gyermekcipőben járnak. Úgy tűnik, hiába is tesszük fel a fontos kérdést: mióta használ az emberiség szívó- vagy akár szalmaszálat, a források hiányosságai miatt bizonytalanságra vagyunk kárhoztatva.

Igaz, némely támpontok ma már szerencsére megkönnyítik a kutatók tájékozódását. Segítségünkre lehet a nyelv- és irodalomtörténet, a művészettörténet, nyomdatörténet, a modern szappanbuborék-történeti kutatás, valamint néhány általános történeti forrás is.

Ezek közül a legjelentősebb az a technikatörténeti információ, amely szerint Chester Marvin Stone nevéhez fűződik a papír szívószál feltalálása. A zseniális újító 1842-ben született Ohióban. A feltalálás lényegében családi örökség volt nála, hiszen már édesapja is számtalan praktikus eszközzel gazdagította az emberiséget. Marvin Stone szellemes ötlete a papírsodrás gépesítése volt, amely a szívószálipar megteremtésén kívül forradalmasította a dohányzás modern formáját is. A hosszú folyamat eredményeként napjainkra a tubák csaknem teljesen kiszorult a hétköznapi életből, és a szivarozás, valamint a pipázás csillaga is leáldozott.

Sokan azonban megfeledkeznek arról az egyszerű tényről, hogy a szívószálak használatát nem Marvin Stone-nak köszönhetjük, a lángeszű feltaláló csupán a korábbi, szalmaszálas megoldást lépte túl. Erre azért volt múlhatatlan szüksége az emberiségnek, mert a természetes növényi száraktól mind a mai napig mellékíze lesz az elfogyasztott italoknak – habár a modern géntechnológia napjainkban valószínűleg megoldást teremthetne e kényelmetlen állapot leküzdéséhez.

A történelem első szívószála 1888-ban készült spirálisan tekergetett és parafinnal bevont Manila-papirosból. Marvin Stone zsenialitásának köszönhetően már e korai prototípus kifejlesztésénél szempont volt a citrommag elkerülése a limonádéban: ennek megfelelően a szívószál átmérője olyan keskenyre készült, hogy e paraméter megakadályozza a szétrágva kesernyés ízű magok szájba jutását. Stone nemcsak zseniális feltaláló, de nagyszerű üzletember is volt, ezért 1888. január 3-án szabadalmaztatta kincset érő találmányát, amely hamarosan gazdaggá tette. A pénz és a jólét azonban nem szédítették el, szívószálgyárának munkásairól atyailag gondoskodott, jó erkölcseikre vigyázott, és többek között gazdag könyvtárat is alapított szórakozásukra és szellemi épülésükre, amelyben bizonyára a szívószálkutatásról is olvasgathattak érdekes munkákat.

E nagyszerű és lelkesítő történet választ ad a XX. század szívószáltörténetének több fontos kérdésére is – igaz, egy döntő technológiai változás, a polipropilén szívószálakra való áttérés további magyarázatra szorul, ennél azonban érdekesebb kérdés, hogy a mesterséges szívószálak előtt divatban lévő természetes szalmaszálak mióta szolgálták az emberiség kulturált italfogyasztásának ügyét.

Pontos válasz nehezen adható, az azonban biztos, hogy a nyelvtörténet és a művészettörténet jóvoltából több támpontunk is lehet. Fontos tudnivaló az is, hogy a világ első mesterséges szívószálát nem Marvin Stone készítette, hiszen a Dél-Amerikában sokfelé ismert jezsuita teát már legalább száz évvel korában is fém szívószállal fogyasztották, sőt valószínűleg már a guaraní indiánok is így vették magukhoz a maté fa megszárított leveleiből készült gyógyhatású főzetet.

Nálunk Magyarországon azonban a maté szívószálat nem tekinthetjük a mai szívószál ősének, szemben mondjuk a lopótökkel. Ugyanakkor a szalmaszál hazai használatának is számtalan bizonyítéka van: mindenek előtt saját szappanbuborék-történeti publikációinkra kell utalnunk, amelyek bebizonyították, hogy Sir Charles Vernon Boys (1855-1944) angol fizikus etruszk szappanbuborék-fújásra vonatkozó felfedezése, amely 1890-es Soap Bubbles című, meghatározó jelentőségű művében jelent meg, valamint napjaink buborékfújási szokásai között nem csupán Jean Simeon Chardin francia festőművész 1733-as Buborékfújó fiúja és néhány nyugat-európai példa található, hanem többek között egy debreceni könyv nyomdadísze is.

Ez a kötet Flavius Eutropius Római történetének 1777-es Margitai István által készített kiadása, mely fényesen bizonyítja nem csupán a hazai szappanbuborék-fújás legalább 230 éves történetét, hanem a szalmaszál használatáét is, amely már a XVIII. században is Európához kapcsolt minket.

szivoszal1.jpgDohányzó vagy szívószálat használó gyermekek Luther Márton 1562-es wittenbergi Opera omniájában.

A szívószál történetének vizsgálatát gazdagíthatja egy 1562-es wittenbergi Luther-összkiadás, amelynek egyik S iniciáléjában látható gyermekek vagy szívószálat használnak valamilyen krémes étel elfogyasztásához, vagy – eléggé el nem ítélhető módon – dohányoznak. (Elvileg ezt sem zárhatjuk ki, annál is kevésbé, hiszen, mint ismeretes, a dohányzást elítélő és tiltó egyházi rendelkezések későbbiek.) Sajnos a Laurentius Schwenk nyomdájából kikerült illusztráció túlságosan elnagyolt ahhoz, hogy pontos véleményt alkothassunk arról szívószál- vagy dohányzástörténeti forrást látunk-e az iniciáléban.


szivoszal2.jpgSzáj nélküli lények Hartmann Schedel Liber chronicarumában (Nürnberg, 1493).

Ennél lényegesen egyértelműbb szívószál ábrázolás látható Hartmann Schedel Liber chronicarumának a világ furcsaságairól számot adó fejezetében. Ez a rész, amely a sziámi ikrektől kezdve a farkasemberig sokféle különlegességről tájékoztatja olvasóit, leírja azokat a bizarr lényeket, akiknek nincs szájuk, csupán kis lyuk található az orruk alatt, s így kizárólag szívószál segítségével illetve apró galacsinok formájában tudnak táplálékot venni magukhoz. A könyv 1493-ban jelent meg Koberger nürnbergi nyomdájában, s ennek alapján teljes biztonsággal állíthatjuk, hogy a szívószál már a reneszánsz idején is ismert volt Európában. Sőt, a helyzet még ennél is sokkal jobb, hiszen Schedel Világtörténete korábbi művek kompilációja, s e különös, szívószállal táplálkozó népcsoport ókori útleírásokból ismert: a néma és szájnélküli embereket Etiópiába helyezte a képzelet. A szívószál tehát legalább kétezer éves történettel rendelkezik, szinte azt mondhatjuk, elemi része civilizációnknak.

Fáy Zoltán

A bejegyzés trackback címe:

https://manda.blog.hu/api/trackback/id/tr165008182

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2013.01.09. 17:01:54

vá, ez nagy érdekes írás volt, köszi!

Kinai cuccok blog · http://kinaicuccok.blog.hu 2013.01.09. 21:04:47

Nem tudom mit lehetett ezen levédetni. Mondjuk ma is minden hülyeséget le lehet Amerikában.