Bizony, a címben jelzett pofátlan dolog is megtörtént, mégpedig Budapest egyik legforgalmasabb útján, ami egyben a világörökség része is. Megjelent itt vagy 30 markos legény egy nyugalmazott rendőrtábornokokat referenciaként felvonultató biztonsági cégtől, aztán a galériás és a két nyápic alkalmazott hiába reménykedett, nem kapott támogatást a kiérkező járőrtől. A kopasz, szteroidokkal felpumpált emberpéldányok pedig szuszogva teherautóra pakolták az 50 milliós készletet. Még csak arra sem volt szükség, hogy valami papírt felmutassanak.
Az egész ott kezdődött, hogy volt egy lendületes magyar cég, jókora banki hitelből megvett egy Budapest környéki „centert” és kiadta bérbe igényes portékákkal kereskedő cégeknek üzleteit. Mondjuk ilyen-olyan műkereskedőknek. Ezután magyar gyakorlatnak megfelelő módon a bérleti díjat készpénzben kezdték szedni, a banknak pedig elfelejtettek törleszteni. (Vagy nem is akartak, mert a viharfelhők láttán jó magyar szokás szerint gyorsan offshorosodtak, ciprusi címre költöztek.) A pénze után futó bank persze levelet írt a center bérlőinek, hogy felmondták a bérbeadó hitelét, az épület immár a banké, tessék csak nekik utalgatni ezután a bérleti díjakat. Az csak természetes, hogy a fejleményt mindenféle hiteles papírokkal is alátámasztották, mégis az járt rosszul, aki ezután nekik fizetett. Az ingatlanhasznosítók nem lacafacáztak, mint a bevetőben láthattuk, ha kellett, a bérlő másik üzletébe is elmentek jogosnak tartott bérleti díjakért.
A lendületes ingatlanhasznosítók persze pert is indítottak az elmaradt bérleti díjakért és emellett keresetet nyújtottak be a bank ellen a hitel felmondásának érvénytelenítéséért is. Ugyanakkor felmondták a bérleti szerződéseket, majd pedig egy sötét éjszakán megjelentek a tábornokreferenciás biztonsági cég 80 emberével az áruházban zálogjogot gyakorolni, és ismeretlen helyre vitték a festményeket, szobrokat, egyedi bútorokat és egyebeket. Volt olyan, akitől egy kétmilliós követelés fejében 13 milliós holmit vittek el, mivel nem maradt mit eladnia, banki B-listára került, mert nem tudta törleszteni a bevételből a felvett hiteleket.
Persze, a magyar bíróság helyes döntést hozott a nem is annyira bonyolult ügyben, kötelezte az ingatlanhasznosítókat az elrabolt holmik visszaszolgáltatására. Ami természetesen a mai napig nem történt meg, pedig 150 millión felüli értéket gyűjtöttek össze valahova a marcona legények. És hiába a tekintetes bíróság végrehajtás foganatosítása, hiába itt minden, nem lehet mit kezdeni a NAV feketelistáján is előkelő helyen szereplő céggel. Hogy aztán még cifrább legyen a történet, a szerencsétlen, vagyonuktól megfosztott bérlőktől most már a bank is kérheti a pénzt. Olyan ez, mint a peremterületeken török időkben, amikor a volt földesúr is visszaküldözgette fegyvereseit az adóért, no és a turbános defterdár is kíméletlenül beszedte a császárét, az adózók meg csak a fogukat tudták csikorgatni tehetetlen dühükben.
(A fentebb leírtaknak némi valóságalapja azért van, ilyenkor szokták a bevezetőben leírni azt, hogy mindennemű hasonlóság csak a véletlen műve lehet.)
