Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet

Megmozgat az olimpia

2012. július 24. - MaNDA

Az eddigi olimpiákon (26-ot tartottak meg, mivel három elmaradt a világháborúk miatt, mi 24-en vettünk részt) sportolóink 160 arany-, 144 ezüst- és 164 bronzérmet nyertek. Ebben benne vannak a téli érmek is, de ez mindössze 2 ezüst és 4 bronz, az összes többi a nyári játékokon született.

Minden negyedik évben megbolydul az élet hétköznapi rendje, nyaranta az emberek többsége beletekeredik az olimpiai játékokba. Most sem lesz ez másként, 2012., London, olimpia. Ilyenkor még az is sportbarát, aki máskor köpköd, ha meghallja a mozgás szót. Drukkolunk, szurkolunk, hiszen akik a magyar színekben versenyeznek, minket képviselnek, helyettünk úsznak, futnak, vívnak, boxolnak, ha nyernek, az a mi dicsőségünk, ha veszítenek, a mi bánatunk is. Szinte semmi más nem tudja úgy rövid időre eggyé tenni a magyarokat, mint az efféle sportesemények. Magyarok vagyunk a sikerben és azok a kudarcban. A sport gyönyörűségén kívül ezt kapjuk az olimpiától. Meg az olyan csodalények életpéldáját, mint Nagy Tímea. Ő többek között azt mutatta meg, hogy lehet természetesen, egyszerűen, őszintén és szépen magyar édesanyának lenni, annak is, akit felkapott a siker forgószele.

A Magyar Olimpiai Bizottság 158 sportolót nevezett az idei játékokra, tőlük várjuk, hogy folytassák elődeik dicső szereplését az olimpián. Vajon a pekingi kudarc (3 arany, 5 ezüst és 2 bronz) után ismét megszerezzük-e a „szokásos” 6-8 aranyérmet, vagy a magyar sport – ahogy sokan állítják – pont Pekingben került az őt megillető helyre, s idén sem számíthatunk fényesebb eredményekre? S bár inkább az utóbbi megállapítással értenénk egyet, azért nagyon csalódottak lennénk, ha a Berki Krisztián, Sike József, Pars Krisztián, Vajda Attila, Gyurta Dani, Hosszú Katinka, Marosi Ádám, a pólócsapat vagy a női kajakosok társaságától nem futná háromnál több győzelemre. De hát nem tudhatjuk, mit hoz a jövő, a múltat viszont ismerjük.

A fent említett okoknál fogva idén nincs esélyünk jubilálni se az aranyak, se az összes dobogós helyek kapcsán – utóbbiban 468-nál járunk, ami azt jelenti, hogy két jó szerepléssel négy év múlva Brazíliában meglehet az 500 – a 200. aranyéremre viszont még sokat kell várnunk.

MOB_OLIMP_500.jpg
A százötvenediket – Nagy Tímea, 2004. augusztus 15-én, Athénban, női párbajtőr egyéniben nyerte.
Összes sportágunk közül messze a vívás hozta a legtöbb aranyérmet az olimpiák történetében. Nem sokon múlott, hogy egy másik vívó, Nemcsik Zsolt szerezze meg 150. aranyérmünket, mivel egy nappal Nagy Tímea győzelme előtt a karddöntőben csak bírói „tévedés” fosztotta meg az aranyéremtől. Nagy Tímea viszont címvédőként megállíthatatlan volt. Ő volt az első nő az athéni „dicsőségtáblánkon”. Sydneybe utazva egy szem kislányát hagyta otthon, és nyerte meg a mindössze másodszor megrendezett versenyszámot, Athénbe viszont már kétgyerekes anyaként utazott. Nem sokan bíztak benne, hiszen a szülés miatti kihagyás mellett egy sérülés is hátráltatta felkészülését, és hát két kislány nevelése is elszívja az ember energiáit. Nagy Tímea nem hallgatott a vészmadarakra, ahogy első vívóedzőjére sem, aki kerek perec eltanácsolta a szerinte suta mozgású kislányt a sporttól. Egyedül pszichológusa, Vura Márta jósolt neki sikert, aki az olimpia előtti teszt alapján azt állította, hogy fejben ő a csapat leginkább felkészült versenyzője. Neki lett igaza. Egy vívóverseny legalább annyira fejben dől el, mint fizikailag. Nagy Tímea nem csinált titkot belőle, hogy neki a családja ad erőt a versenyeken; fogalmazhatunk úgy is, hogy bármennyire fontos is egy-egy eredmény a számára, nyugodtan állhatott oda az asszókhoz, hiszen ha kikap, akkor sincs baj, gyerekei, férje ugyanúgy várják otthon, mint bajnokként. Biztos, hogy a családja adott erőt, hogy a fárasztó nap végén teljes nyugalomban álljon ki a döntőben korábbi olimpiai bajnok francia ellenfelével, akit magabiztosan, 15:10-re sikerült is legyűrnie. Nagy Tímea sikere sajnos az utolsó említhető mozzanat a magyar vívósport történetében. Londonba már mindössze négy vívónk jutott ki, és igen szép eredmény lenne, ha csak egyikük is felállhatna a dobogóra.

A történethez nem kell semmit hozzátenni. Esetleg egy más összefüggésben gyakran hallott mondatot: Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!

A bejegyzés trackback címe:

https://manda.blog.hu/api/trackback/id/tr194674643

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lobaszopiatej 2012.07.24. 15:49:27

Nem értem ezt az olimiai érem-hisztit.
Ha sikerül 10kg-ot fogynom annak örülök, de hogy hány érmet visznek haza az a legkevésbé sem érdekel.
A tudományos versenyek és a tömegsport ami igazán számít, a fizikai erősportok semennyire nem viszik előre az országot.

élsportvstömegsport (törölt) 2012.07.24. 16:22:30

milyen sike józsef? nem sidi péter?
ha "cikket" írsz, máskor nézz utána a tényeknek

aztahétmeganyolcszázát 2012.07.24. 16:58:30

Nagy Tímeával semmi bajom, sok sikert neki az életben. Én csak az olimpiát nem szeretem. Mert nem értem, mire jó. Pl. most direkt nem vívót ekézek, hanem mondjuk adott egy úszó, és éppen mondjuk egy század másodperccel előbb ér célba, mint a másik. Az nagyjából majdnem ugyanaz az az eredmény. Az egyik ünnepelt sztár, a másik lemarad a dobogóról. Ez mire jó?

Az élsport, az egészéget nem feltétlen szolgáló felkészülést igényel.

Szerintem az össznépességre hasznosabbra lenne, ha a tömegsportot támogatnák. Mert nem kell emberfeletti teljesítményt nyújtani, de jó lenne, ha kevésbé elhízott és kicsit fittebek lenne az átlagember.

Tömegsportra érdemi keret van valahol? Mert sok átlagember, a modern fitneszcentrumok, tízezres, meg afölötti havi belépőjét nem tudja kifizetni. Van ahol egy jóga óráért is, elkérnek 3000 Ft-ot. Egy erősen túlsúlyos, meg jobb, ha szakembert fogad, még a futás is nem megfelelően árthat neki. A kezdeti lépésekhez kellene egy szakember, aki kontrollálja a pulzust, figyeli, hogy ne terhelje túl az izületeit, miként figyeljen az étkezésére, stb.

Valahogy megtérülőnek tartanám, ha olyan program indulna, ami az átlagembereknek segít rendszeresen mozogni, segít az egészég megőrzésében, vagy visszaszerzésében. Ez a munkahelyekről is kevesebb hiányzást eredményezne.

Vagy több felnőtt játszótér (torna-játszótér is épülne, stb). Értelmesebbnek, hasznosabbnak találnám, mint az olimpiát, ami mára már akárcsak a Forma1, lényegében technikai sport. Mert ha nagyjából azonos a tudásuk, számít az is, hogy kinek korszerűbb a méregdrága úszódressze, stb. Kinek milyen a cipője, stb. Röhej.