Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet

Kezünkben az idő

2012. július 20. - MaNDA

A fényképészek többsége a felvétel elkészítésének pillanatában hisz abban, hogy az exponálással elkapta az időt. Hogy megfogta a pillanatot. Hogy az a kép, amit kiszakított az időből, az az övé, és jó ideig az övé marad. Átmenekíti magát, a fényképét az időkön.

A fényképező ember egy-egy szemhunyásnyi időre tehát szabad. Azt gondolja, na, kiszabadultam az idő rabságából. Aztán a fényképező ember unokája tétován forgatja kezében a régi képeket, megüti az idők szele, nahát, ma már nem az a ház van itt, mint száz évvel ezelőtt volt, nahát, mennyire hasonlít a nagymamám szeme a lányom szemére, nahát, milyen csodaszép hajókkal úsztak már akkor is a Dunán. Áll a ma embere az időben, megforgatja őt az idő. A volt és a lesz között talán nem vagyunk annyira beszorítva, ha régi fényképeket nézegetünk. Az idő sodra meglassul körülöttünk, nyugodtan és büszkén látjuk a képeken, hogy nagyszüleink mennyire szerettek és tudtak élni. Aztán meghaltak, a fényképek ránk maradtak. A rólunk készült képeket meg majd nyilván hozzánk hasonló meghatottsággal forgatják a mi unokáink. A szabadság nagyjából ezt jelenti. Sem nem többet, sem nem kevesebbet.

carpathia.jpg

A Carpathia-gőzös, még mielőtt a Titanic miatt híresé vált volna

Csak egy tehetős embernek juthatott eszébe a 19. század végén, hogy sztereó-kamerát vásároljon. A Fortepan archívumában eddig szokatlan fényképezési formátum a fortepan.blog.hu szerint nem csak a maga nemében egyedülálló, hanem a megörökített témák választásában is különleges. Erdélytől Budapesten át Ausztria havas hegycsúcsain át egészen az Adriáig sok-sok különleges életkép, panorámafelvétel és anzixnak is beillő képsorozat alkotja azt a 670 felvételt, amit egy monarchiabeli építőmérnök hagyatékából hamarosan közzétesznek.

A képek készítője, a svájci származású Schoch Frigyes egyike volt azon magyarországi építési vállalkozóknak, akiknek köszönhetően az Osztrák-Magyar Monarchia Európa egyik fejlett államává vált a 20. század elejére, és országrészeit vasúthálózatok, korszerű hidak, viaduktok kötötték össze. Az első sorban Délvidéken és Erdélyben érdekelt cég azonban nem csak vasutak építésével foglalkozott, hanem lakó- és középületek (vasútállomások) kivitelezésével is. Az egykor jól ismert Gferer-Schoch-Grossmann cég száz év előtti időkbe vesző teljes tevékenysége ma már alig kideríthető, ezért is olyan nagy jelentőségű a most előkerült hagyaték, amely gazdag pályafutásról és tevékeny életútról tanúskodik. Az utókor számára tanulságul fennmaradt, sztereó-technikával készült mintegy 670 fénykép ezért is olyan nagy jelentőségű. De nem csak a százéves építési vállalkozásról tudhatunk meg többet, hanem az akkori idők mindennapjairól is, egy polgárcsalád életén keresztül.

A bejegyzés trackback címe:

https://manda.blog.hu/api/trackback/id/tr784667544

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.