Web Toolbar by Wibiya MaNDA

HTML

MaNDA blog

A nemzeti identitást, kulturánk sokszínűségét, azt a hatalmas és felbecsülhetetlen értékű kulturális vagyont, melyet elődeink ránk hagytak, úgy tudjuk legjobban megőrizni s utódainknak átadni, ha a XXI. század lehetőségeinek, igényeinek megfelelve összegyűjtjük, rendszerezzük, és nem csupán archívumok mélyén őrizzük, hanem valóban aktívan elérhetővé, kereshetővé tesszük. Ezt a kihívást felismerve hozta létre a magyar kormányzat 2010 nyarán – a volt Magyar Nemzeti Filmarchívum bázisán – a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézetet (MaNDA), mint önálló közgyűjtemény.

Facebook

<iframe src="//www.facebook.com/plugins/likebox.php?href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2Fmandarchiv&amp;width&amp;height=395&amp;colorscheme=light&amp;show_faces=false&amp;header=false&amp;stream=true&amp;show_border=true" scrolling="no" frameborder="0" style="border:none; overflow:hidden; height:395px;" allowTransparency="true"></iframe>

Minden korszaknak, minden generációnak megvan a maga kultikus szórakozóhelye. Olyan hely, aminek a színpadára egyszer minden zenei ambícióval rendelkező fel akar jutni. Ahova legalább egyszer mindenki be akar jutni, s részese akar lenni annak az életérzésnek, amit csak ott tapasztalhat meg. Mert aki lemarad, az kimarad. A Kádár-korszakban pontosan ilyen hely volt a KISZ Budapesti Bizottsága Ifjúsági Művelődési Parkja, közkeletű nevén az Ifipark.

ifipark_1.jpg

A park 53 évvel ezelőtt, 1961. augusztus 20-án, ünnepélyes keretek között nyílt meg, az 1870-es években épült Várkert-bazár területén. Az elvtársak átvágták a szalagot, a színpadon fellépett Bodrogi Gyula, Kerényi Gabriella, Németh Lehel elénekelte még a Reszket a hold a tó vízén című dalát is, volt ott minden. A nézőtéren pedig főleg az építők ültek. De semmi gond, - koncepció híján - arra az évre be is zárt a park. Rendszeres működését csak a következő nyáron kezdte meg, és nem volt megállás 1984. szeptember 23-ig.

23 év nagy idő egy szórakozóhely életében, itthon kevés példa van ilyenre. Furcsa mód, szinte minden szórakozóhely ugyanazt a pályát futja be a városban. Nehezen indul, pedig van rá igény. Megnyit, tömegeket vonz, hiszen új, menő, mindenki ott akar lenni. Majd átalakul, még népszerűbb lesz, csillog-tündököl. Végül megkezdődik a mélyrepülés, a fókusz egy másik helyre, másik szubkultúrára tolódik. A hanyatlása látványos, bukását és később fellépő hiányát pedig sokan, sokáig érzik. Na, de visszatérve, mi is történt ezalatt a hosszú idő alatt?

rajnák.jpgRajnák László

A Budai Ifjúsági Park megnyitásáról felsőbb körökben döntöttek, mondván, kell egy ellenőrzött, biztonságos hely a fiataloknak a kulturált szórakozásra. Valóban kellett egy hely, de ne felejtsük el, hogy milyen korban járunk, nagy szabadságra ne számítson senki. Kellett az intézmény élére egy keményvonalas vezető. Ő volt Rajnák elvtárs, aki - többek között – a következő szigorú szabályokat vezette be az Ifipark életébe:

“Tudnivalók a Budai Ifjúsági Park látogatásával kapcsolatban:

Belépés csak 18 éven felüli fiúk és 16 éven felüli lányok részére, nyakkendőben, világos ingben, zakóban. Vászonnadrágban a belépés tilos. Kitiltást eredményeznek a következő kihágások: Ízléstelen táncolás, nem twist számra történő twistelés, egy lánnyal több fiú twistelése, fiúk egymás közti twistelése, és más, feltűnést keltő viselkedés.” (Belépési szabályzat, 1962)

Rajnák maga állt a kapuban minden este és ellenőrizte a fiatalok ruházatát, frizuráját, hogy az megfelel-e a szabályoknak. Ha nem, az illető kint maradt. (Rajnák neve egyébként feltűnik Gothár Péter Megáll az idő című filmjében, a rettegett, keményvonalas igazgató szerepében.) „Kulturált szórakozás és szórakoztatás mindenek felett” - ez lebeghetett folyamatosan az igazgató lelki szemei előtt. Ha valami súlyos szabálysértést észlelt, akkor komoly büntetést szabott ki. Néhány éve készült interjúban többek között Komár László is mesélt arról, hogy látta, ahogy a fiatalokat gumibottal csépelték, vagy rugdosták, nemre és életkorra való tekintet nélkül. Így működött. A Rajnák-féle drákói szigorról utalást találhatunk Cseh Tamás és Bereményi Géza Désiré bottal üti saját nyomát című dalban is.

Összeállítás a Magyar Filmhíradó felvételeiből

A kezdeti években a belépő 5 forint volt, kiemelt rendezvények, koncertek esetén 10 forint. A legdrágább étel 12 forint, sört vagy málnát fogyaszthattak mellé. Mint utóbb kiderült, jócskán voltak csalások a kiszolgálásban. A sört szódával hígították, visszajárót nem mindig adtak. A belépőjegyeket elszedték a fiataloktól, majd a bejáratnál újra eladták. Több újságírónak is feltűnt ez mutyizás, és elindították azt a lavinát, ami elsodorta a teljes vezetőséget. Összesen 17 év börtönt osztottak ki közöttük, Rajnák 1974-ben 6 évet kapott.

A hely hihetetlen népszerű lett, és aki valamit is el akart érni az akkori magyar könnyűzenében, annak itt fel kellett lépnie. A hatvanas évek közepe-vége felé a fiatalok lázadozni kezdtek a szigorú szabályok ellen és a kezdeti táncdalénekesekkel gazdagított, táncversenyes, konszolidált szórakozás helyét valami más vette át. Egyre nagyobb teret nyert a beat-kultúra. A hetvenes évekre a közönség kicserélődött, a koncerteket már nem a helyükön ülve, hanem a székeket félretolva, állva hallgatta a közönség, táncoltak, ugráltak, tomboltak. Rendszeresen koncertezett itt többek között a Scampolo, az Olympia, az Omega, a Kex, a Hungária, a P.Mobil, a Mini (97-szer), az Edda és még sorolhatnánk.

ifipark_01.jpg

Akik a tömeg, vagy a nem megfelelő öltözetük miatt kiszorultak, azok a lépcsőkön, vagy a várfal tövében hallgathatták a koncertet. Fontos külső helyszín volt az Ifipark történetében a vár alatti nagy fa. Itt gyülekezett a Nagyfa galeri, ők voltak a teljes kívülállók, akik dacolva mindennel, nem fogadták el az Ifipark területén érvényes szabályokat. Kriminalizált társaságnak számítottak, a rend őrei rendszeresen igazoltatták őket, akár naponta többször is. A hatalom egy részüket a koncepciós Nagyfa galeri perben börtönbüntetésre ítélte rendszer ellenes izgatásért.

Visszatérve az Eddára. Az Ifipark hanyatlásának éveiben fontos állomás volt az 1980 májusában tartott koncertjük. Bár megszokott jelenség volt a tömeg a bejárat előtt, a kígyózó tömött sor a feljárón és a környéken mindenütt. A Várbazár falai és oszlopai azonban már roskadoztak, felújításra, állagmegóvásra nem igazán fordított a vezetőség. A tömeg nekitámaszkodott az egyik díszkorlátnak, ami emiatt kidőlt és öt embert megsebesített. Pataky Attiláék nem merték félbeszakítani a koncertet, de a hír hallatán már sejtették, nem fognak többet koncertezni az Ifjúsági Parkban. A romlásnak indult épület, a tömeg és feltehetőleg a túl nagy népszerűség közrejátszhatott abban, hogy közben más helyek - például a Kassák klub - is nagyobb figyelmet kaptak.

ifipark_03.jpg

Az ominózus Edda koncert után már csak néhány évet élt meg az Ifipark. 1984. szeptember 23-án Elektronikus temetés néven búcsúkoncertet szerveztek a parknak. Fellépett a Shadow, az Old Boys és a P.Mobil, azonban a koncertsorozat végeztével a tömeg nem akart hazamenni, nem tudták elengedni szeretett szórakozóhelyüket. Hajnal Gábor műsorvezető volt az utolsó ember a színpadon, beszédét nem sikerült végigmondania, úgy cipelték le onnan. Közel 30 évvel később is úgy vélekedett erről, hogy az Ifipark történetére nem került zárómondat.

A Várbazár üresen állt, az épület állapota folyamatosan romlott. Csak az elmúlt pár évben kezdődött meg Ybl épületének felújítása. A sors furcsa fintora, hogy bár idén ünnepélyes keretek között adták át az eddig elkészült részeket, azonban az átadás után rögtön be is zárták az épületet. Vajon a történelem képes megismétli önmagát, és így lehetséges lesz, hogy az egykori Budai Ifjúsági Park újra a budapesti fiatalok kedvelt szórakozóhelye lesz?

Kondákor Ferenc

Címkék: szórakozás fiatalok Gothár Péter Ifipark Budai Ifjúsági Park Rajnák

8 komment

13
augusztus

Sir Psycho

MaNDA  |  3 komment

115 évvel ezelőtt, 1899. augusztus 13-án született az angliai Leytonstone-ban Sir Alfred Hitchcock, a filmes szakma fekete mágusa.

alfred-hitchcock.jpg
Még a húszat sem töltötte be, de már némafilmek inzertjeit rajzolta. Saját bevallása szerint már 1922-ben próbálkozott a rendezéssel, a Number 13 azonban sohasem készült el. 1923-ban rámosolygott a szerencse, és beugróként rendezte meg az Always tell your wife című mozit, melynek forgatásán ismerte meg későbbi feleségét, Alma Reville-t.

hitchcock-alfred.jpg„A Hitchcock-hatás négykezes eredménye, amiből kettő Almáé volt.” (Charles Davenport Champlin filmkritikus)

Hitchcock nem titkoltan vonzódott a szép nőkhöz, leginkább az amerikai szőkékhez, Angliában azonban inkább a barnákat részesítette előnyben. A titokzatos Alma az egyetlen vörös nő az életében. Lady Hitchcock 1899. augusztus 14-én született, pontosan egy nappal híres férje után. Bár a rendező minden filmjében közreműködött, hiszen különösen éles szeme Hitchcock legbizalmasabb szövetségesévé tette, de saját kérésére általában nem szerepelt a stáblistán.

Hitchcock körül sok legenda és pletyka kering, melyeken ő maga mindig jól szórakozott és előszeretettel terjesztette azokat. Ilyen például a tojásfóbiája, miszerint undorodott tőle; rendőröktől való félelme; hogy a filmjeit ő maga sem merte megnézni és hogy teája elfogyasztása után mindig a válla fölött átdobva szabadult meg a csészétől.

Alfred Hitchcock az első rendezők egyike, aki szeretett szerepelni saját filmjeiben. Szinte minden mozijában láthatjuk egy rövid cameo erejéig. Rajongói folyton őt kutatták, védjegyévé vált megjelenése, és idővel, hogy a nézők a filmre és a borzongásra koncentrálhassanak, már az első pár percben megjelent a vásznon. Legtöbbször, mint komikus közjáték szerepelt, a North by Northwest-ben éppen lemarad a buszról, a Blackmail-ben pedig egy kisfiúval gyűlik meg a baja a metrón - ez az egyik leghosszabb cameoja.
A színészeket szükséges kelléknek tartotta, egyiküket sem tartotta sokra, pedig a korszak legnagyobb sztárjaival forgathatott. Saját bevallása szerint egyetlen színészt, Cary Grantet kedvelte.

cary_grant-hitchcock.jpgAlfred Hitchcock és Cary Grant a Fogjunk tolvajt! című filmben. (Forrás: sideward.net)

Bár ötször jelölték Oscar-díjra, legjobb rendezésért soha nem kapta meg az elismerést. 1968-ban életműdíjjal korrigálták ezt a baklövést, amelyet Hitchcock az akadémia történetének egyik legrövidebb beszédével vett át. 


Forgatási érdekességek és legendák – Psycho, Madarak

• A Psycho című filmben nem csak ő, de lánya, Patricia is feltűnik.

• A híres zuhanyzós jelenet forgatása alatt egyik főszereplő sem volt jelen.
 
• A zuhanyzós jelenet további különlegessége, hogy a kést csak egyetlen egyszer látjuk testhez érni.

• Egy másik legenda szerint ugyanebben a jelenetben csokoládét használtak művér helyet.

• A Madarak című filmben valódi madarakkal (is) dolgozott.

• Egyik kedvelt zeneszerzője Bernard Herrmann volt, akivel a Madarak forgatásán is dolgozott, bár a filmben nem hangzik el zene, Herrmann a madárhangokért, zajokért volt felelős.

• Ugyanebben a filmben Tippi Hedrent egy telefonfülkében támadják a szárnyas szörnyetegek. A színésznőt úgy informálták, hogy a fülke biztonsági (törhetetlen) üvegből készült. Azonban a filmen is jól játszik, hogy az üveg betörik, Tippi arcára valódi rettegés ül ki. (Később több kisebb szilánkot kellett eltávolítani az arcából.)

• A Madarak padlásjelenetét öt napig forgatták valódi madarakkal, Tippi Hedren majdnem beleőrült. Amikor 2012-ben filmre vitték The Girl címen Tippi megpróbáltatásait és a film készítésének háttértörténetét, Melanie Griffith (Tippi Hedren lánya) a „Vissza a terápiára!” felkiáltással távozott a vetítésről.
Négy hónappal halála előtt, 1980-ban az angol királynő lovaggá ütötte Hitchcockot, bár amikor 1962-ben először keresték meg a lovagparancsnoki címmel, visszautasította azt. Ezek után egy riporter arról kérdezte, miért váratta a királynőt ilyen sokáig, ezt válaszolta: „I suppose it was a matter of carelessness”.

Sir Alfred Hitchcock több mint 50 játékfilm rendezése után, 1980 április 29-én 81 évesen halt meg Beverly Hillsben. Életműve azóta is példamutató.

Hegedűs Henriett

Címkék: filmrendező Hollywood Alfred Hitchcock Psycho Cary Grant Tippi Hedren Madarak

3 komment

Nagyjából négyszáz év telt el mióta Shakespeare műveit kiadták, és azok népszerűsége nemhogy csökkenne az idő múlásával, hanem egyre inkább nő. Gondolkodásmódja örökérvényű, a mai ember is azonosulni tud karaktereivel és átérzi dilemmáikat. Állandó színházi jelenléte mellett, a filmipar a huszadik század kezdetétől sokat merít műveiből, írásaiból készült filmek vonzzák a közönséget a mozikba és a televíziók elé ültetik a nézőket.Shakespeare.jpg

William Shakespeare (1564 – 1616) viszonylag hamar sikeressé vált, mint drámaíró és színész. 1594-től már az elismert Lord Chamberlain’s társulat tagja volt, darabjait 1590-től folyamatosan játszották. A társulat 1599-től már az akkori legjobb színházban, a Globe-ban játszott, melyet a puritánok kivételével szinte minden társadalmi osztály látogatott, és amely jelenleg is működik. A 450. évfordulón a jelenlegi társulat két éven át beutazza a Glóbuszt és a világ minden országában fellépnek a Hamlettel. (A blogjukon nyomon követhetjük a két éven át tartó utazást.)

globe.jpg

A Király Emberei (ahogy a Lord Chamberlain’s társulatot nevezték) az év nagy részében Londonban játszottak, de nyaranta turnéra indultak országszerte és gyakran hívták meg őket az udvarba is, ahol az uralkodónak és a nemességnek mutatták be Shakespeare darabjait. Ő maga is a Globe egyik részvényese volt, jó befektetőként egyengette művei sorsát, részt vállalt a színház, a társulat és a bemutatók megszervezésében és a vállalkozás jól prosperált. Ha most valamilyen varázslat folytán feléledne, valószínűleg elégedett volna „gyermekei” jövőjével.

Globe_szinhaz_03.jpgA Globe Színház

Shakespeare-rel párhuzamosan meg kell említenünk két huszadik századi művészt is, akik szerteágazó tudásukkal nemcsak hozzájárultak a Mester darabjainak népszerűsítéséhez, de olyan maradandó értéket is letettek a filmművészet asztalára, mely nélkül Shakespeare nem lehetne ünnepelt szerző a huszadik században. Biztosan kitalálták már: Sir Laurence Olivier és Sir Kenneth Branagh a két művész.

Poster - Hamlet (1948).jpgHamlet, rendező és főszereplő: Sir Laurence Olivier, 1948

Sir Laurence Olivier (1907- 1989) 25 évvel ezelőtt hunyt el. Első nagy sikerét az 1935-ös Rómeó és Júliában aratta, majd 1937-ben szerződött le az Old Vic társulathoz. Amellett, hogy máig Anglia legnagyobb Shakespeare színészeként emlegetik, filmre vitte az V. Henriket, a III. Richárdot és a Hamletet. Az V. Henrik (1944) főszereplője, rendezője, forgatókönyvírója, producere és vágója volt egy személyben. A Hamletet (1948) rendezőként, főszereplőként és forgatókönyvíróként jegyezte, míg a III. Richárdban (1955) „csak” rendező és főszereplő volt. Számtalan díjat nyert, például a Hamletért a legjobb film és legjobb színész kategóriákban Oscar-díjat kapott (1949). II. Erzsébet 1947-ben lovaggá ütötte, és színész létére 1970-ben bekerült a Lordok Házába is. A brit koronás fők temetkezési helyén a Westminsteri Apátságban helyezték örök nyugalomra.

hamlet_1948.jpgSir Laurence Olivier

Sir Kenneth Branagh 1983-ban csatlakozott a Royal Shakespeare Company színtársulathoz, a világhírnevet Shakespeare-adaptációival szerezte. Az V. Henriket (1989) és a Hamletet (1996) a legjobb Shakespeare filmek között tartják számon, mind a főszerepekben nyújtott alakításért, mind a rendezésért Oscar-díjra jelölték. Emellett négy órás Hamletje híres arról is, hogy hű maradt az eredeti szöveghez.

hamlet-kenneth-branagh.jpgKenneth Branagh

A Sok hűhó semmiértnek (1993), a Lóvátett lovagoknak (2000) és az Ahogy tetsziknek (2006) forgatókönyvírója, rendezője és producere volt egy személyben. A Sok hűhóban akkori feleségével, Emma Thompsonnal parádésan évődnek egymással Beatrice és Benedek szerepében. II. Erzsébet királynő 2012-ben ütötte lovaggá. Egy ideje ugyan felhagyott a Shakespeare-adaptációk készítésével, de reméljük nem végérvényesen, hiszen bőven van még mit megfilmesíteni.

kenneth-branagh-in-hamlet-(1996).jpgKenneth Branagh a Hamlet forgatásán

Emlékezzünk idén Shakespeare-re úgy, hogy megnézünk egy-egy rég nem látott filmadaptációt, de ez alkalommal összpontosítsunk az apró, cizelláltan kidolgozott részletekre. Ámuljunk el díszes körmondatain és frappáns végszavain. Csodálkozzunk rá a jellemek kidolgozottságára és mulassunk jól komikus mellékszereplőin. Mindeközben ne felejtsük el: „Színház az egész világ”!

Aknai Zita

Címkék: dráma William Shakespeare Kenneth Branagh drámaíró Sir Laurence Olivier The Globe

1 komment

1984. augusztus 5-én, ma 30 éve meghalt a férfi, aki korának legnagyobb színésze volt. Pályatársai csodálták tehetségét, a nézők milliói imádták karizmáját. Pazar fényűzésben élte életét és minden szoknya alá benézett. Övé volt a földkerekség leggyönyörűbb nője. Richard Walter Jenkinsként született. Hogy sosem halott róla?
És ő volt a férfi, aki napi három üveg whiskyt ivott meg, aki elhagyta, majd újra feleségül vette a káprázatos Elizabeth Taylort, hogy azután másodszor is különváljanak. Szegénységből, saját erejéből és tehetségével küzdötte fel magát, de sosem hitte el, hogy valóban sikerült. A gazdagságtól és sikertől szorongott. Élete végéig megmaradt a bányász család tizenkettedik gyermekének, akit gyötört a bizonytalanság, hogy alkalmas-e, képes-e, megérdemli-e? Richard Burton válasza, a saját kínzó kérdéseire az örökkévalóságba visszhangzó vaskos nem volt. 58 évesen távozott.

richard_burton_01.jpg
Walesi származású apja alkoholista, anyja pedig kocsmáros volt, aki a tizenharmadik gyerek szülésébe belehalt. A fiú megszállottja volt a tanulásnak, és hatalmas szerencséjére pártfogója egész a színpadi karrierig röpítette. Burton több mint negyven filmben szerepelt, játszott lezüllött lelkészt, alkoholista tanárt, volt VIII. Henrik, Petruchio a Zeffirelli által rendezett Makrancos hölgyben, pszichiáter a Peter Shaffer Equus című drámájából készült filmben, és ő alakította a címszerepet a Richard Wagner életéről készült szuperprodukcióban. Színpadi alakításai közül különösen a Hamlet emelkedik ki, amelyet 1964-ben a Broadway-n mutattak be John Gielgud rendezésében.

r.burton_l.taylor.jpg
Válla és mellkasa széles volt, zengő hangjával, vakító kék szemével rajongói százait ejtette rabul. Kedvelte a nagyzolást, a luxust, nagy mohósággal fogyasztotta az ételeket, italokat és a nőket, szívesen és ügyesen sportolt, nagyvonalú volt, kedvelte a vidámságot, őszintén és szívből tudott nevetni. Igazán megnyerően tudott hazudni, s ez a képessége jól jöhetett szerelmi kalandjainál. Kétszer is oltár elé vezette a kor szex bálványát, Liz Taylort. Szép szerelem volt, gyötrelem és szenvedélyes fellángolások váltakozása, de ingoványos is - az ilyenbe bele lehet dögleni. Nem csak kettejük életét, de magát Hollywoodot is kiforgatta négy sarkából ez a nyers szenvedély. Románcukat hatalmas érdeklődés és felháborodás övezte. Utóbbi oka az volt, hogy kapcsolatuk kezdetekor mindketten házasok voltak; a Vatikán nyilatkozatot adott ki, amiben elítélte házasságtörésüket. Ők voltak az egyik első híres pár, akit mindenhova követtek a paparazzók, és a sajtóban Dickenliz néven emlegették őket. Először '64-ben házasodtak össze, de '74 nyarán elváltak, hogy aztán '75 őszén újra összeházasodjanak, majd '76 nyarán felbontották második házasságukat is.

nem_félünk_03.jpgNem félünk a farkastól, George Segal, Richard Burton, Elizabeth Taylor

A legendás páros tizenegy filmben szerepelt együtt, és ezek majdnem mindegyike tükröt tartott közös életük valamelyik sajátos vonására. A Nem félünk a farkastól részegen veszekedő házaspárja például kizárólag a pusztításon keresztül tudja kimutatni egymás iránt érzett szerelmét. „Richard számára valódi örömöt jelent, amikor kijön a sodrából – nyilatkozta egyszer Elizabeth. – A veszekedéseink szórakoztató üvöltözések, és Richard ilyenkor olyan, mintha kis atombomba robbanna fel benne.” Az Oscart végül – immár másodszor – egyébként csak Elizabeth nyerte el a filmért, amelyben valóban élete egyik legjobb alakítását nyújtotta. Richard veszített – csakúgy, mint minden más alkalommal. Hétszer jelölték, de végül sosem kapta meg a szobrot. Mindig mellőzöttnek érezte magát és sosem volt elégedett azzal, amit csinált. Meggondolatlanná, rendbontóvá lett a hivatásában, igényessége önpusztításba csapott át, az öregkor rá váró nagy szerepeit már nem játszhatta el.

richard-burton_02.jpg

Utolsó éveiben így nyavalygott: „Miért forgassak újabb filmet, ha az engem annyira untat? Miért hagyom rábeszélni magam, hogy aztán valami középszerűt csináljak?” Vigaszt és figyelemelterelést keresett mind az öt házasságában, ahogy az alkoholban is. Nemcsak mint karakterszínész, hanem mint alkoholista is a legnagyobbak közé tartozott. Bárkit az asztal alá ivott és még kutyasétáltatás közben is whiskys üveg volt a hóna alatt. Barátai úgy nyilatkoztak róla, hogy valódi énje kedves és érzékeny, de az italtól durván, arrogánsan viselkedett. Gyógyírként ivott, hogy felejtse, mennyire unalmasak és félelmetesek az emberek – s hogy „elfelejtsem, mennyire dögunalmas vagyok én magam is.” Utolsó éveiben folyamatos delíriumban volt, sokszor már a szövegkönyvet sem tudta rendesen olvasni és folyton magányosságáról beszélt.

1984_02.jpg1984, John Hurt és Richard Burton

Abszolút természetesnek mondták, aki minden szerepében önmagát alakította. Utolsó filmszerepe az 1984 O’Briene, a Belső Párt tagja, a pártellenes Testvériség mozgalom egyik vezetője, ám biztos benne, hogy túlzott intelligenciája miatt maga is el lesz gázosítva. A regény legtöbbet tudó, de legkevesebbet eláruló alakja, akit Orwell a könyvében így írt le: „nagy, izmos, vastagnyakú, nyers, de kedélyesen durva arcú férfi volt. Félelmetes külseje ellenére volt benne valami egészen különös módon megnyerő. Volt valami az arcában, ami ellenállhatatlan. Talán nem is kimondottan az elkötelezettség hiánya volt az arcára írva, hanem egyszerűen csak az intelligencia.” O’Brien, akiről nem lehet tudni, barát-e vagy ellenség, akinek hatása részben a titokzatosság, s aki a filmben ellentmondásos apafigura; tanítja, neveli, védi, de meg is bünteti a főhőst, egyszerre a megmentő és a kegyetlen szadista, aki ellen küzdeni lehet, s aki a filmben a drámai fordulatot játssza.
 
Az 1984 című film forgatása után elmentek John Hurttel inni egyet a kocsmába, utána hazament és néhány óra múlva egy genfi klinikán agyvérzés következtében meghalt. Richard Burton örök második volt. Hiába küzdött, harcolt. Hiába hozott rengeteg áldozatot, hiába adta a tőle telhető legjobbat, sosem tudta megelőzni riválisát. Sosem tudott túlnőni ellenfele, Jenkins árnyékán. Belefulladt az alkoholba, belehalt önmagába.

Jenei Gabriella

Címkék: film színész filmszínész Richard Burton Elizabeth Taylor George Segal

Szólj hozzá!

Ha időben gondolkodunk, Koszta József 1867 előtt, az önkényuralmi korban, a Kiegyezés előtt született, gyerekkorát és kezdő művészéveit is a jó öreg Monarchiában élte, bár abból kisgyerekként bizonyára nem sokat fogott fel. Aztán átélte a világháborút, azt követően az Őszirózsás forradalmat, majd a Tanácsköztársaságot, jött Trianon, a Horthy-rendszer, aztán - még mindig az ő életében - a II. világháború, azon belül először a német-, majd az orosz megszállás. Később 1945-48-ig a koalíciós korszak, s 1949-ben nem tudni, mit érzékelt már belőle, mert beteg volt; a Rákosi rendszer… mi minden történt körülötte…

Koszta_József_a_Lakos-tanyai_műtermében.jpg
De se pro se kontra, a róla szóló tanulmányok egyikében sem szerepel, hogy Kosztát mindebből bármi megérintette volna. Nyilván, mint értelmiségi, világot járt embert igen, de sem a megnyilvánulásaiban, sem a festményein ennek nyoma sincs.
Gyerekkorában leginkább juhász szeretett volna lenni. Nem a juhok miatt, hanem „mert akkor a kutya végzi a munkát, ő meg nézegetheti a felhőket”. Kicsit idillikus elképzelés: az eget nézni - kedves, naiv ötlet. A család nem engedhette meg magának, hogy a fiúból művész legyen, szobafestő-mázolónak tanult, „a kenyést” az alapoknál kezdte, majd kitanulta a fényképész mesterséget, ami akkor újdonság volt. Egy darabig ez a kenyérkereső foglalkozása, amire öreg fejjel úgy emlékezett vissza, hogy „abbahagyta, mert ez nem igazi művészet, ott a gép dolgozik”. Az 1800-as évek utolsó harmadában érthető, hogy ezt így látta, akkoriban a fotózást még nem tekintették művészetnek. A festészet felé fordult: Bécs, Budapest, München, Párizsban bekerült a Szalonba, amit akkor már nem csak a Vadak támadtak. Koszta még akadémista stíluson nevelkedett.

Kukoricatorok_Koszta_Jozsef.jpgKukoricatörők, 1917 körül, Magyar Nemzeti Galéria

1897-ben jött az első igazi nagy siker: Aratók c. festménye Budapesten, majd 3 év múlva 1900-ban Párizsban is szép kritikát kapott. Ekkortól meg tudott élni a festészeti ösztöndíjakból. Megfordult Nagybánya körül, de nem lett tagja a Nagybányai iskolának. Ezzel szemben Szolnokon kétszer is járt a művésztelepen, ott részt vett a telep társasági életének mindennapjaiban.
A Kiegyezés után kezdődött és Trianontól kezdve hihetetlenül felerősödött a művészeti- és a társadalmi életen belül máig is tartó polémia; a népi - urbánus ellentét. Koszta az akadémikus stílus iskoláit kijárva - bizonyos szempontból - európai műveltséggel rendelkezett. Az 1900-as évek elején már tudott az impresszionistákról. Ha nem is a legszélsőségesebb, de egy diszkrétebb, szalonképesebb változata ismert volt számára és hatott rá. Claude Monet nevét a lehető legnagyobb tisztelettel említette. Ugyanakkor kétségkívül a színkezelése Munkácsys – őt élete végéig bálványozta. Ez már az impresszionizmus, nem az akadémizmus, nem Munkácsy, hanem az avantgárd nemzeti variációja.
1910-11-es esztendőkben, az akkor már világlátott Koszta bejárta az Alföldet, elvetődött Szentesre, megtetszett neki a tanyasi élet, vett egy házat, ahol egy kezdetleges műterme is volt.

koszta-vizhordo.jpgVízhordók, 1903, Móra Ferenc Múzeum, Szeged

Érdekes szellemi csavar, hogy miközben életét a Szentes melletti tanyavilághoz köti, ugyanakkor az urbánus avantgárd egyik legnagyobb képviselője. "Hogy speciálisan mért lakom éppen Szentesen, arra csak azt mondhatom, hogy ez az a táj, amely leginkább és legegyetemesebben viseli magán a magyar táj jellegzetességeit. Csak itt érzem magam jól, és csak itt tudok igazán dolgozni." Dilemma, amit nem kell feloldani.
A környező tájat festette,  a paraszti életet, aminél népiesebb kiindulópont a világon nincs. Tanyáján kicsit gazdálkodott is, korán kelt, a mezőt, a jószágot figyelte, mint annyi más parasztember. „Megyek színt keresni” – mondta, majd elindult a pusztába, és ilyenkor valóban nem képeket festett, hanem színes csíkokat húzott a papírra.  Tanyájáról heti rendszerességgel, vonattal bejárt a városba. Szentes ekkor megyeszékhely volt, valamivel pezsgőbb szellemi élettel, mint egy átlagos alföldi mezőváros. Megfordult kávéházakban, Fridrich fotóműhelyében, Tokácsli Lajosnak, a fiatal festőnek egy korsó hideg sör mellett adott tanácsokat. Máskor megvett egy fél ajtót vagy akár egy festékes rongyot, mert megkapta őt az odakent színek árnyalata.
 
1917-ben volt az első önálló kiállítása, ami országos tekintélyt jelentett, és ahol a kritikusok tollából felszállt, hogy itt van az új Munkácsy. Ez az „új Munkácsy” nem azt jelenti, hogy az ő stílusát követi a festészet módjában, hanem Munkácsy súlyához hasonlították. A Barcelonai Világkiállításon 1929-ben a Berekháti szélmalom című festményével nyert díjat.
A két világháború között még a szentesi tanyán élt, bár időnként elment Szentpétervárra, megfordult Rómában, Hollandiában, Németországban, Belgiumban, Párizsban is. Hogy pontosan kiket, milyen festményeket tanulmányozott, homály fedi. De ezeken a helyeken minden bizonnyal volt mit nézni. Majd visszament a szentesi tanyavilágba.

koszta-mezon.jpgA mezőn, 1904, Magyar Nemzeti Galéria

A 30-as években a magyar festészet legkomolyabb nevei között emlegették, és ezt a szentesi közvélemény is elismerte. Egy anekdota szerint, amikor Koszta immáron a Szinyei társaság tagjaként országos szinten elismert és felkapott festő volt, Dr. Farkas Béla, az akkori főispán látogatást tett a tanyáján, hogy képet vásároljon. Személyautóval érkezett, kiszaladt elé a cselédlányka, megüzente vele, hogy a művész úrral szeretne beszélni. A lányka a házból azzal a válasszal tért vissza, hogy a gazda nem ér rá, mert fest. De hát ő a főispán! - üzent újból. Mire Koszta: ő fest, őt nem érdekli. Így a főispán visszaült az autójába, s elhajtott a poros földúton. Ilyen-olyan kommentárral, ezzel a történettel a 30-as években a szentesi város tele volt.

Magyar Filmhíradó 1948/36

1944 őszén jöttek az oroszok, akiket megelőzött rossz hírük. A két öreg, Koszta és felesége, Annuska bizonytalanok voltak, féltek kint a tanyán, és beköltöztek Szentesre, a zsinagóga mögötti házba. Ekkor már súlyos beteg volt. A háború után Csókkal, Csontváryval közös kiállítása eljutott Londonba. 1948-ban a Kossuth-díjat betegsége miatt már nem tudta átvenni.
A szentesi puszta közepén önmagát meglelő Koszta József festményein egyértelmű, hol ér össze a föld és az ég, a számtalan történelmi kort megélt, földrajzi távolságot bejárt, társadalmi átalakulást látott, és a művészeti stílusokat ismerő festő életében a látóhatár végtelen.

Jenei Gabriella

Címkék: festészet festő Koszta József

Szólj hozzá!

Nyirő József 125 évvel ezelőtt, 1889. július 28-án született az erdélyi Székely-zsomboron. A székelyudvarhelyi katolikus gimnázium elvégzése után a Gyulafehérvárra került papi szemináriumba, ekkoriban láttak napvilágot első írásai és elbeszélései. Bécsben folytatta tanulmányait, majd 1912-ben szentelték pappá. Először Nagyszebenbe költözött, ahol hitoktató volt az állami gimnáziumban, három év múlva pedig plébános lett a Kolozs megyei Kide községben.

oszk_mek_nyj.jpg

Az I. világháború tapasztalatai után - és az összeomlott Magyarország problémáit látva - hosszú lelki vívódást követően, amikor 1919 őszén Erdélyt Romániához csatolták, Nyírő kilépett az egyházból és feleségül vette Bedő Ilonát. Kezdetben molnárként dolgozott, és erről az időszakról az Isten igájában (1930) című önéletrajzi regényében írt. 1920-ban a Haldoklik a székely című novellájával megnyerte a Zord Idő pályázatát, majd az Ellenzék novella-pályázatán első díjat kapott az Értelek virág és a Rapsonné rózsája című elbeszélése. Ez utóbbi sikerének köszönhetően bekerült az éppen akkor alakuló erdélyi kisebbségi irodalmárok társaságába, valamint újságírói munkát vállalhatott. 1923-ban családjával Kolozsvárra költözött, ahol az Újság című lapot szerkesztette. Szerkesztőtársaival megalapította az erdélyi irodalmi műhelyt, az Erdélyi Szépmíves Céhet, írótársaival 1926-ban pedig a Helikon Íróközösséget. Közben kiadták első önálló novelláskötetét, a Jézusfaragó embert (1924), aminek Erdélyben és Magyarországon is hatalmas sikere volt. Balladai hangvételű történeteinek cselekménye nagyrészt a hegyekben, erdőkben, a székely falvakban játszódik. Kitüntetett figyelmet szentelt a táj és a természet aprólékos leírásának; s ugyanilyen részletesen mutatja be a szereplőket körülvevő állat- és növényvilágot, évszakok jellegzetességeit sőt, annak az emberben keltett érzéseit is.

1928-tól az Erdélyi Helikon vezető munkatársa lett. Kacsó Sándorral, Szentimrei Jenővel, Tamási Áronnal együtt bekapcsolódtak a Benedek Elek körül tömörülő székely irodalmi körbe, melynek célja, hogy a falvakba is eljuttassák a friss erdélyi magyar irodalmat. 1931-ben visszavonult gazdálkodni a Nagy-Küküllő megyei Alsórákos községbe, ahol nyolc hold földet örökölt. Csak több év múlva tért vissza a Keleti Újsághoz, amelynek 1939-42 között felelős szerkesztője volt.

1940 őszén a magyar közigazgatás visszaállítása után tagja lett annak az erdélyi képviselőcsoportnak, melyet Teleki Pál hívott az országgyűlésbe, és ahol több ízben felszólalt az erdélyi magyarság, különösen a székelyek oktatási ügyeinek rendezésében. Mind sikeresebb és megbecsültebb íróvá vált, érdemeit Corvin-koszorúval, a korszak egyik fontos kitüntetésével ismerték el. Ahogy közeledett a háború vége, Nyirő politikai beállítottsága mindinkább a jobbszélre tolódott. 1942-43-ban a jobboldali Magyar Erő című képes hetilapot szerkesztette, 1944-ben a szintén jobboldali Magyar Ünnep főmunkatársa volt. Valamint nem hallgathatjuk el azt a tényt, hogy 1944-ben részt vett a soproni nyilas parlament munkájában, majd 1945-ben együtt hagyta el az országot Szálasi leghűségesebb követőivel, családját, barátait is hátrahagyta. Németország nyugati megszállt területére menekült, majd 1950-ben Franco tábornok Spanyolországa fogadta be és Madridban telepedett le.

Nyirő_József_2.jpgNyirő József szobra Székelyzsomboron (Forrás: wikipédia)

Nyirő József valahol utat tévesztett, hiszen a nyilas-hungarista eszméktől élete végéig nem tudott szabadulni. Eredeti világnézetéből nem következett a nácik és a nyilasok ájult csodálata, de az sem, ahogy 1941-ben Joseph Goebbelsről áradozott a Keleti Újság hasábjain. 1953-ban immár újra katolikus papként hunyt el Madridban. Személyének megítélése a mai napig vitatott, bár kétségtelen, hogy a rendszerváltást követően árnyaltabb kép alakult ki az íróról. 2013. szeptember 1-től a Nemzeti alaptanterv része lett írói munkássága.

Két művét is megfilmesítették: Csepreghy Jenő 1938-ban rendezte az Uz Bence című filmet. Nyírő első novellás kötetét 1941-ben Szőts István dolgozta fel, ebből született az Emberek a havason. Ez utóbbi páratlan szépségű filmalkotás volt az első magyar film, amit nem stúdióban, hanem a szabadban forgattak. A film 1942-ben Velencében művészeti díjat nyert, majd 2000-ben titkos szavazással a magyar filmkritikusok az évszázad 12 legjobb magyar filmje közé választották.

Szüts Etele

Címkék: irodalom író Erdély Nyirő József Emberek a havason

Szólj hozzá!

Károlyi Amy 105 évvel ezelőtt, 1909. július 24-én született Budapesten. Értelmiségi családban, három testvér egyikeként nőtt fel. Édesanyja zongoraművésznőnek készült, ezt az álmát azonban nem sokkal házasságkötését követően fel kellett adnia. A művészet szeretetét azonban továbbadta lányának, aki már hatéves korában eltervezte: egy nap költő lesz belőle. A kiteljesedés azonban még sokáig váratott magára: a költőnő már a harmincas éveiben járt, mikor Babits Mihály (akit a későbbiekben mentoraként tisztelt) közölte néhány versét a Nyugatban, ami egyúttal a komolyabb ismertséget is meghozta számára.

amy2.jpgKárolyi Amy

 "Nem reflektorfényben és keltetőgépben váltam költővé. Lassan és sötétben dolgoztak bennem a kreatív erők, szinte biológiai türelemmel és nyugalommal. A sorsom ráért.”- fogalmazta meg Örök újrakezdés című írásában. 1947-ben férjhez ment Weöres Sándorhoz, akivel negyven évig tartó, boldog házasságuk során több közös művet is alkottak, mint például a Szegezzetek a földhöz, csillagok! című verseskötet, és a főleg gyermekverseket tartalmazó Tarka forgó.

amy.jpgKárolyi Amy és Weöres Sándor

Műfordítói munkássága során főleg angol német és francia, de többek között svéd, finn és holland művek fordításával is foglalkozott. Egyik kedvenc költője Emily Dickinson volt, akinek a verseit egyfajta lelki és szellemi rokonság jegyében, nagy szeretettel ültette át magyar nyelvre. Válogatott fordításaiból a későbbiekben kötet is készült Vonzások és viszonzások címmel.

A szépség forrásának a belső, lelki élményt, a dolgok teljes értékű megélését tartotta. Úgy vélte, hogy átélt örömeink és szenvedéseink, és az ebből fakadó bölcsesség és megértés formálnak minket igazán széppé. Hitt benne, hogy az egészen egyszerű dolgokban, eseményekben is meg lehet látni a személyest, a mindennapi világ fölé emelőt. Erre példaként álljon itt végezetül egy verse, mely egyeseknek talán ismerős lehet a gyermekkori olvasókönyvek lapjairól:

Károlyi Amy: Aranyablak

Nyugvó nap fényét
őrzi az ablak.
Kisleány olvas
háttal a napnak.

Leckét betűzget,
szókat tagolgat:
a betűk szóvá
összefonódnak.

Szavakból mese
szövődik lassan,
kisleány olvas
arany ablakban.

 

Zsigmond Eszter

Címkék: irodalom költészet költő Weöres Sándor Károlyi Amy

Szólj hozzá!

Ma 185 éve, 1829. július 23-án jelentette be szabadalmát William Austin Burt (1792-1858) írógépére, a tipográfra. Sokan, különösen Burt szülőhazájában, az Egyesült Államokban, ezt a napot tekintik az írógép születésnapjának. Valójában az írógép is azon találmányok közé tartozik, amelyek kialakulása sok évtized mechanikai fejlesztésének eredménye. Az első kereskedelmi forgalomba került, jól használható írógép csak az 1870-es években jelent meg, s vált több mint egy évszázadon át a modern irodák nélkülözhetetlen kellékévé.

Burttipográf.jpgBurt tipográfja

A varrógépeiről is ismert Remington cég a legismertebb korai írógépgyártó, az első írógéphasználók valószínűleg ennek a cégnek az írógépeit ismerhették meg először. De a kutatók és az elsőségre áhítozók a találmány gyökereit kutatva rekonstruálták Burt masináját (már az 1890-es években), majd még számos más előképet is, melyek – akár egymástól több ezer kilométerre és több évtized távolságban is -, hasonló feladatra keresték a megoldást: a nyomtatott könyv lapjához hasonló produktum gyors előállítására törekedtek.

Párhuzamos történetek

A sztori kísértetiesen olyan, mint egy másik irodai kelléké, a számológépé. A közelmúlt irodáiból is ismerős „kurblis” mechanikus számológép a szentpétervári Willgodt T. Odhner nevéhez köthető, az Odhner-rendszerű számológépek kései utódait tekerték-kattogtatták nagyszüleink is: az 1870-es évektől egészen az 1970-es évekig. De a mechanikus számológép előzményei az újkorra nyúlnak vissza: Párizs világszerte úttörő és büszke technikai múzeuma, a Musée des Arts et Métiers csodálatos kiállításán egymás mellett sorakoznak Blaise Pascal 1640-es években készített mechanikus számológépei, míg a német kutatók Wilhelm Schickard (1592-1635) még ennél is régebben készült számológépére büszkék, melynek nem maradt fenn példánya, csak a professzor Keplerrel folytatott levelezéséből sikerült az utókornak a kalkulátort rekonstruálni.

Az előzményeket az írógép esetén is hosszú lenne felsorolni. Valószínűleg a legkorábbi leírás Henry Mill angol tudóstól származik az 1710-es évekből. A magyar kutatók azt sem felejtik el megemlíteni, hogy a zseniális Kempelen Farkas is készített az 1770-es években egy domború nyomású sajtót, valamilyen ős-írógépfélét, Mária Terézia vak nőrokona számára.

Ami a korszerű értelembe vett írógépeket illeti, a huszadik századból jól ismert példányokra Burt modelljénél sokkal jobban hasonlít az osztrák asztalosmester, Peter Mitterhofer 1860-as években, fából készült írómasinája, melyre érthető okokból elsősorban Ausztria büszke.

A számunkra ismerős írógépformától jócskán eltérő megoldások kereskedelmi forgalomba is kerültek: például a dán Rasmus Malling-Hansen készített „írólabdát”, amely néhány évvel megelőzte a Remington modell születését, majd a feltaláló az 1870-es évek elején Koppenhágában, Bécsben és Párizsban is sikerrel mutatta be a közönségnek.

Hansenírólabda.jpgHansen írólabdája

A Remington-féle írógép közvetlen előzményét Christopher Latham Sholes készítette el – és neki köszönhetjük a QWERTY billentyűkiosztást is. 1873-ban már „Remington és fiai” gyártják a Sholes és Glidden féle írógép alapján a Model 1-et, amelyet aztán egy egész írógépcsalád követ.

Remington_No._1_from_Herkimer.jpgRemington No 1.

Írógép mindenhol

A gyakran olvashatatlan, ugyanakkor egyéni kézírást felváltja a gépirat a századforduló irodáiban és szerkesztőségeiben. Az írók is felfedezik maguknak az írógépet: elsőként Mark Twain kezdi el pötyögni a Tom Sawyer kalandjait egy Remingtonon.

A huszadik század már az írógép jellegzetes kopogásától és csilingelésétől zajos. Mindenki számára, aki a korszak történelmével vagy irodalmával foglalkozik, ismerősek az írógéppel készült, majd kézzel korrektúrázott oldalak, az indigóval készült, kékes színű másolatok.

Ahogy a varrógépgyárban készült, és inkább bútorforma írógépnek megjelentek a kényelmes, táskaméretű változatai is – József Attila például Remington Portable-t használt -, az írógép meghódította az otthonokat is. Mi tagadás, egyre gusztusosabb tárgy került a birtokunkba, amely idővel az értelmiségi dolgozószobák meghatározó lakberendezési kelléke is lett. Leginkább talán az olasz Olivetti cég 1960-as évekbeli termékei avatták a dizájnkultusz részévé az írógépet. Elég talán az ellenállhatatlanul szexi Valentinére gondolnunk.

E sorok írója számára pedig kedves nagyapai örökség egy Olivetti Lettera DL (tudniillik: De Luxe!) a 60-as évek végéről. Máig lakásom dísze – és minden vendégemet azzal traktálom, hogy egy ilyenen pötyögte le Francis Ford Coppola a Keresztapa forgatókönyvét!

Hogy egy írógép mennyire központi tárgy volt az íróember lakásában, arról a maga aprólékosan megtervezett enteriőrjével a legjobban Stanley Kubrick Mechanikus narancs című filmje tanúskodik: itt a film egyik kulcsfigurája, az író egy IBM gömbfejes írógépen alkot.

Clockwork.pngMechanikus narancs

Az írógép egyeduralmának a számítógépes szövegszerkesztők vetnek véget. Először a speciális célszámítógépként kifejlesztett szövegszerkesztő automaták, amelyek közül néhányat a Magyar Népköztársaságban is gyártottak. „A fejlődéstől soha nem szabad elmaradni” – üzeni a KODEX-2000 szövegszerkesztő rendszer 1980-as évekbeli reklámfilmje: - itt az NDK-gyártású elektronikus írógép már csak perifériaként szolgál.

Persze az írógép funkcionálisan a számítógépbe is beépült. Eleinte szó szerint is. Az 1958-ban készült, első magyar elektromechanikus számítógép, a MESZ-1 alkotója, Kozma László professzor egy ütött-kopott Mercedes Elektra villanyírógépet alakított át a számítógép nyomtatójává. Egy évtizeddel később, az egyik első magyar tranzisztoros számítógép, az EMG-830 vezérlőpultjába pedig egy IBM Selectric gömbfejes írógép lett beépítve.

Az írógép billentyűkiosztásához és kényelmi szolgáltatásaihoz az 1970-es évek számítógépes termináljai, majd az 1980-as évek személyi számítógépei is idomultak. Egy nyomtatóval kiegészített számítógép idővel többet nyújtott, mint egy írógép. Ha csak a szövegszerkesztést nézzük: a leírt szöveg módosítható és menthető lett. Az 1970-es évek végén a sci-fi író, Isaac Asimov már ennek szellemében vállalkozott arra, hogy a TRS-80 számítógép reklámarca legyen. A történet végét pedig mindenki ismeri: a PC lassanként kimondta az írógép „halálos ítéletét” is.

asimov.jpg

Az írógép utóélete

Ma már írógépet talán csak a legidősebb írástudók használnak. E sorok írója ismer olyan irodalomtörténészt, aki néhány éve még Erika írógépén pötyögte le a tanulmányait, a kiadóknak nem kis többletmunkát okozva ezzel. E szórványos használat mellett az írógép ma már inkább a nosztalgia tárgya. Pár hónapja került egy remek francia vígjáték a mozikba, amely az 50-es, 60-as évek fordulójának egész világát az írógép kultuszán keresztül mutatja be. Kritikánk itt olvasható róla.

Forrai Ferenc grafikus sokértelmű, izgalmas képzőművészeti alkotásokat hoz létre írógéppel.

S közben a jó öreg Remington és a többi masina elfoglalta méltó helyét a múzeumokban. Budapesten is látható egy igen bőséges bemutató írógépekből a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Műszaki Tanulmánytárában.

De nem csodálkoznánk azon sem, ha az írógép ismét megjelenne hipszter barátaink kelléktárában. Nagy feltűnést kelthetne például valaki, aki egy budai presszó árnyas teraszán ülve tablet helyett egy zajos táskaírógép segítségével fejezné ki önmagát – addig legalábbis, amíg el nem hessegeti a pincér.

Képes Gábor

Címkék: feltalálók írógép William Austin Burt

Szólj hozzá!

Hemingway 115. születésnapját ünnepeljük nagyvonalúan!

Faragatlanság volna épp ez alkalommal felemlegetni dorbézoló életstílusának olyan drámai részleteit, mint hogy az elektrosokk-terápiának is köszönhetően önkezével szétlőtte a koponyáját, „Dög”-nek nevezte és gyűlölte édesanyját, avagy arcátlan házasságtöréseit, fékevesztett alkoholizmusát, s hogy nem egy esetben ő tette iszákossá szeretőit, hogy túlélt két repülőgép-balesetet, vagy azt a brutális élményt, amikor az olasz fronton neki kellett összeszednie a felrobbantott női testek maradványait.
Még csak ne is írói munkásságával magasztaljuk őt, hanem emlékezzünk egy igazán különös, plátói szerelemre: Marlene Dietrichhez fűződő gyengéd viszonyára.

dietrich-hemingway.jpg
Szerelem volt az első látásra, amikor 1934-ben Ernest és Marlene egy óceánjáró luxushajón megismerkedtek. Hemingway csodálta Marlene bátorságát, drámai kisugárzását, úgy tekintett a színésznőre, mint kora legerősebb egyéniségű asszonyára, és Marlenet is elbűvölte Hemingway vibráló egyénisége: „a legizgalmasabb férfi, akit csak ismer”. „Ich bin von Kopf bis Fuss auf Liebe eingestellt, denn das is meine Welt, und sonst gar nichts”  - „Tetőtől talpig áthat a szerelem, mert ez az én világom, és semmi más” – énekelte a Kék angyalban, és valóban így is élte az életét. A szerelem nála valóban több volt, mint puszta testiség; a szabadság, a szellem kifejezése.
A szó fizikai értelmében nem voltak szeretők, mégis lángoló imádat fűzte őket össze, amelyekről  leveleik tanúskodnak. Már a megszólítás is különös, Marlene Papa-nak, míg az író a német filmcsillagot Dearest Kraut-ként, azaz a legkedvesebb németként, szó szerinti fordításban pedig a legkedvesebb káposztaként aposztrofálja. Hemingway írása hemzseg a kétértelmű, hol tréfás, hol kissé erotikus megjegyzésektől.

Marlene-Dietrich.jpg
„Ha csak a hangjából állna, már azzal is össze tudná törni a szíved. De ehhez ott van az a csodálatos teste és az időtlen szerelmet sugárzó arca is. Nem is bánod, ha összetöri a szíved, ha közel van, már attól meggyógyulsz.”
1951. november 21-én Hemingway egy hosszú levélben arról ír, hogy túlságosan is forró volt neki ez a szerelem. Ki is írja ezt? A megrontó csábító?!  A szájhős?! Egy romantikus álmodozó? Vagy olyas valaki, aki legbelül nagyon is magányos?
Hemingway a keménység, a fizikai bátorság azonnal cselekvő embere, aki mindvégig azt próbálta bizonyítani, hogy igazi férfi. Saját élményeitől ihletett írásainak nagy része is a férfias erényeket testesítik meg, művei férfiközpontúak. Alapvető követelmény volt nála a bátorság és a helytállás, a gyávaságot pedig bűnnek tartotta. A természet fia, aki szenvedélyesen szeret horgászni, vadászni, bikaviadalokra jár és bokszol. Látszólag egyáltalán nem a tűnődő habozás, a filozófiai szemlélődés megtestesítője. S amilyen óvatosan a természetet vizslatja, bizonyosan ugyanolyan érzékeny személyiség is.

hemingway.jpg
A fizikai kapcsolat hiányát az író „szinkronizálatlan szenvedélyként” határozza meg. Szinkronizálatlan szenvedély? Rosszkor rossz helyen? Vagy téves személy? Vagy aki nem tudja megtenni a döntő lépést, és ki-ki járja a maga útját? Vagy olyas valaki, aki magát mélységesen magányosnak érzi? Pedig Hemingway egyáltalán nem egy magányos farkas típus. Azt talán nem tudatosította, mi elől menekült, de azt biztosan tudja, mi az, amit keres: odaadást és szenvedélyt – megkeményített lelke ellenére ő egy ezer százalékig romantikus férfi.

Valószínűleg ez az egész zűrzavaros viszony szintén egy hatalmas védekezés, egy páncél, mint ahogy a macsó férfisága sem más. Talán Hemingway legbelül egy harcaiban felőrlődött férfi, aki a tiszta szerelem után sóvárog. Nem a hamisat, a felszínes tingli-tanglit, Hemingway az örök szerelmet keresi a mulandó világban. A szerelmet, a halál ellenpontját.  Marlene pedig ezt írta neki Kubába: „Örökké szeretni foglak és még azután is”. Ez a nő fergeteges és utolérhetetlen érzékkel megfejtette Hemingwayt. Örökké és még azután is.

Kapcsolatuk egészen Hemingway 1962-es haláláig tartott.

Jenei Gabriella

Címkék: irodalom író Hemingway Marlene Dietrich

7 komment

gardner.jpg125 éve, július 17-én született Erle Stanley Gardner krimiíró az Amerikai Egyesült Államokban, Massachusettsben. Foglalkozását tekintve ügyvéd volt, az államokbeli kínai és mexikói közösségek érdekvédelmét látta el. Ez az igencsak dicséretes és nemes feladat azonban nem hozott jelentős bevételt, így Gardner a húszas években novellák írására adta a fejét. Nem titok, hogy kezdetben inkább a pénzszerzés foglalkoztatta, nem az íróvá válás.
 
A fordulópont akkor következett be, amikor 1933-ban megalkotta Perry Mason, a kiváló ügyvéd figuráját. Első regénye, a Bársonyos karmok (The Case of the Velvet Claws), azonnal nagy sikert aratott, és a szerzőt a legolvasottabb krimiírók közé emelte. Ezt követően, 1934-ben két újabb regénye jelent meg: a Morcos lány esete (The Case of the Sulky Girl) és a Szerencsés lányok esete (The Case of the Lucky Legs), melyek szintén az olvasók kedvencei közé tartoztak.
 
Gardner 1937-ben végleg felhagyott az ügyvédi tevékenységgel, életét teljesen az írásnak szentelte. Detektívregényeinek főhőse, Perry Mason lenyűgöző személyiség, annak ellenére, hogy csupán regényalak, rendkívül hitelesnek bizonyult. Az egyes büntetőjogi esetek kapcsán, egy igazi jogászhoz hasonlóan érvelt, s minden esetben a törvénynek megfelelően járt el. Mason egyértelműen az igazság és a becsület oldalán állt, amennyiben saját nyomozásai során védence ártatlannak bizonyult, minden jogi eszközt bevetett a felmentésért.

ErleStanleyGardner.jpgGardner a Rancho del Paisano-i házában (Forrás: Temecula Valley Museum)

vonyító_kutya.jpgGardner nagyon szerette volna, ha hőse a filmvásznon is megjelenik, ennek érdekében igen sokat lobbizott. 1934-ben a Warner Bros elkészítette az első mozifilmet a The Case of the Howling Dog-ot (A vonyító kutya esete), ami nagy sikert aratott a mozikban. Warren William formálta meg Perry Masont, kiváló alakítást nyújtott. Ezen kívül még további öt mozifilm is készült, melyek szintén osztatlan sikert arattak.
 
A filmek mellett tévésorozat is született, Gardner saját bevallása szerint élete legjobb döntése volt, amikor Perry Mason szerepére Raymond Burr filmszínészt kérte fel. Burr 1957 és 1966 között alakította a sztárügyvédet 271 epizódon keresztül.
A sorozatban feltűnt még Barbara Hale színésznő is, aki Della Street-et, a hűséges titkárnőt játszotta.
 
A szériát rendkívüli siker övezte, Raymond Burr színészi alakítása egyszerűen elképesztő volt. Gardner tagadhatatlanul jó krimiíró, negyven év alatt 86 Perry Mason-könyvet írt, melyek mindegyike egyedi, az egyes történetek cselekményei rendkívül fordulatosak rejtélyesek.

mason-street.jpgPerry Mason és Della Street

Gardner élete végén már hihetetlenül sikeres bestseller írónak számított, kritikusai viszont haláláig gyötörték azzal, hogy nem tartották elég irodalminak az írásait.
Erle Stanley Gardner 81 évesen, 1970 március 11-én halt meg kaliforniai otthonában.

Sirhán Bálint

Címkék: krimi Perry Mason E.S.Gardner Raymond Burr

Szólj hozzá!