Web Toolbar by Wibiya MaNDA

HTML

MaNDA blog

A nemzeti identitást, kulturánk sokszínűségét, azt a hatalmas és felbecsülhetetlen értékű kulturális vagyont, melyet elődeink ránk hagytak, úgy tudjuk legjobban megőrizni s utódainknak átadni, ha a XXI. század lehetőségeinek, igényeinek megfelelve összegyűjtjük, rendszerezzük, és nem csupán archívumok mélyén őrizzük, hanem valóban aktívan elérhetővé, kereshetővé tesszük. Ezt a kihívást felismerve hozta létre a magyar kormányzat 2010 nyarán – a volt Magyar Nemzeti Filmarchívum bázisán – a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézetet (MaNDA), mint önálló közgyűjtemény.

Facebook

<iframe src="//www.facebook.com/plugins/likebox.php?href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2Fmandarchiv&amp;width&amp;height=395&amp;colorscheme=light&amp;show_faces=false&amp;header=false&amp;stream=true&amp;show_border=true" scrolling="no" frameborder="0" style="border:none; overflow:hidden; height:395px;" allowTransparency="true"></iframe>

Károlyi Amy 105 évvel ezelőtt, 1909. július 24-én született Budapesten. Értelmiségi családban, három testvér egyikeként nőtt fel. Édesanyja zongoraművésznőnek készült, ezt az álmát azonban nem sokkal házasságkötését követően fel kellett adnia. A művészet szeretetét azonban továbbadta lányának, aki már hatéves korában eltervezte: egy nap költő lesz belőle. A kiteljesedés azonban még sokáig váratott magára: a költőnő már a harmincas éveiben járt, mikor Babits Mihály (akit a későbbiekben mentoraként tisztelt) közölte néhány versét a Nyugatban, ami egyúttal a komolyabb ismertséget is meghozta számára.

amy2.jpgKárolyi Amy

 "Nem reflektorfényben és keltetőgépben váltam költővé. Lassan és sötétben dolgoztak bennem a kreatív erők, szinte biológiai türelemmel és nyugalommal. A sorsom ráért.”- fogalmazta meg Örök újrakezdés című írásában. 1947-ben férjhez ment Weöres Sándorhoz, akivel negyven évig tartó, boldog házasságuk során több közös művet is alkottak, mint például a Szegezzetek a földhöz, csillagok! című verseskötet, és a főleg gyermekverseket tartalmazó Tarka forgó.

amy.jpgKárolyi Amy és Weöres Sándor

Műfordítói munkássága során főleg angol német és francia, de többek között svéd, finn és holland művek fordításával is foglalkozott. Egyik kedvenc költője Emily Dickinson volt, akinek a verseit egyfajta lelki és szellemi rokonság jegyében, nagy szeretettel ültette át magyar nyelvre. Válogatott fordításaiból a későbbiekben kötet is készült Vonzások és viszonzások címmel.

A szépség forrásának a belső, lelki élményt, a dolgok teljes értékű megélését tartotta. Úgy vélte, hogy átélt örömeink és szenvedéseink, és az ebből fakadó bölcsesség és megértés formálnak minket igazán széppé. Hitt benne, hogy az egészen egyszerű dolgokban, eseményekben is meg lehet látni a személyest, a mindennapi világ fölé emelőt. Erre példaként álljon itt végezetül egy verse, mely egyeseknek talán ismerős lehet a gyermekkori olvasókönyvek lapjairól:

Károlyi Amy: Aranyablak

Nyugvó nap fényét
őrzi az ablak.
Kisleány olvas
háttal a napnak.

Leckét betűzget,
szókat tagolgat:
a betűk szóvá
összefonódnak.

Szavakból mese
szövődik lassan,
kisleány olvas
arany ablakban.

 

Zsigmond Eszter

Címkék: irodalom költészet költő Weöres Sándor Károlyi Amy

Szólj hozzá!

Ma 185 éve, 1829. július 23-án jelentette be szabadalmát William Austin Burt (1792-1858) írógépére, a tipográfra. Sokan, különösen Burt szülőhazájában, az Egyesült Államokban, ezt a napot tekintik az írógép születésnapjának. Valójában az írógép is azon találmányok közé tartozik, amelyek kialakulása sok évtized mechanikai fejlesztésének eredménye. Az első kereskedelmi forgalomba került, jól használható írógép csak az 1870-es években jelent meg, s vált több mint egy évszázadon át a modern irodák nélkülözhetetlen kellékévé.

Burttipográf.jpgBurt tipográfja

A varrógépeiről is ismert Remington cég a legismertebb korai írógépgyártó, az első írógéphasználók valószínűleg ennek a cégnek az írógépeit ismerhették meg először. De a kutatók és az elsőségre áhítozók a találmány gyökereit kutatva rekonstruálták Burt masináját (már az 1890-es években), majd még számos más előképet is, melyek – akár egymástól több ezer kilométerre és több évtized távolságban is -, hasonló feladatra keresték a megoldást: a nyomtatott könyv lapjához hasonló produktum gyors előállítására törekedtek.

Párhuzamos történetek

A sztori kísértetiesen olyan, mint egy másik irodai kelléké, a számológépé. A közelmúlt irodáiból is ismerős „kurblis” mechanikus számológép a szentpétervári Willgodt T. Odhner nevéhez köthető, az Odhner-rendszerű számológépek kései utódait tekerték-kattogtatták nagyszüleink is: az 1870-es évektől egészen az 1970-es évekig. De a mechanikus számológép előzményei az újkorra nyúlnak vissza: Párizs világszerte úttörő és büszke technikai múzeuma, a Musée des Arts et Métiers csodálatos kiállításán egymás mellett sorakoznak Blaise Pascal 1640-es években készített mechanikus számológépei, míg a német kutatók Wilhelm Schickard (1592-1635) még ennél is régebben készült számológépére büszkék, melynek nem maradt fenn példánya, csak a professzor Keplerrel folytatott levelezéséből sikerült az utókornak a kalkulátort rekonstruálni.

Az előzményeket az írógép esetén is hosszú lenne felsorolni. Valószínűleg a legkorábbi leírás Henry Mill angol tudóstól származik az 1710-es évekből. A magyar kutatók azt sem felejtik el megemlíteni, hogy a zseniális Kempelen Farkas is készített az 1770-es években egy domború nyomású sajtót, valamilyen ős-írógépfélét, Mária Terézia vak nőrokona számára.

Ami a korszerű értelembe vett írógépeket illeti, a huszadik századból jól ismert példányokra Burt modelljénél sokkal jobban hasonlít az osztrák asztalosmester, Peter Mitterhofer 1860-as években, fából készült írómasinája, melyre érthető okokból elsősorban Ausztria büszke.

A számunkra ismerős írógépformától jócskán eltérő megoldások kereskedelmi forgalomba is kerültek: például a dán Rasmus Malling-Hansen készített „írólabdát”, amely néhány évvel megelőzte a Remington modell születését, majd a feltaláló az 1870-es évek elején Koppenhágában, Bécsben és Párizsban is sikerrel mutatta be a közönségnek.

Hansenírólabda.jpgHansen írólabdája

A Remington-féle írógép közvetlen előzményét Christopher Latham Sholes készítette el – és neki köszönhetjük a QWERTY billentyűkiosztást is. 1873-ban már „Remington és fiai” gyártják a Sholes és Glidden féle írógép alapján a Model 1-et, amelyet aztán egy egész írógépcsalád követ.

Remington_No._1_from_Herkimer.jpgRemington No 1.

Írógép mindenhol

A gyakran olvashatatlan, ugyanakkor egyéni kézírást felváltja a gépirat a századforduló irodáiban és szerkesztőségeiben. Az írók is felfedezik maguknak az írógépet: elsőként Mark Twain kezdi el pötyögni a Tom Sawyer kalandjait egy Remingtonon.

A huszadik század már az írógép jellegzetes kopogásától és csilingelésétől zajos. Mindenki számára, aki a korszak történelmével vagy irodalmával foglalkozik, ismerősek az írógéppel készült, majd kézzel korrektúrázott oldalak, az indigóval készült, kékes színű másolatok.

Ahogy a varrógépgyárban készült, és inkább bútorforma írógépnek megjelentek a kényelmes, táskaméretű változatai is – József Attila például Remington Portable-t használt -, az írógép meghódította az otthonokat is. Mi tagadás, egyre gusztusosabb tárgy került a birtokunkba, amely idővel az értelmiségi dolgozószobák meghatározó lakberendezési kelléke is lett. Leginkább talán az olasz Olivetti cég 1960-as évekbeli termékei avatták a dizájnkultusz részévé az írógépet. Elég talán az ellenállhatatlanul szexi Valentinére gondolnunk.

E sorok írója számára pedig kedves nagyapai örökség egy Olivetti Lettera DL (tudniillik: De Luxe!) a 60-as évek végéről. Máig lakásom dísze – és minden vendégemet azzal traktálom, hogy egy ilyenen pötyögte le Francis Ford Coppola a Keresztapa forgatókönyvét!

Hogy egy írógép mennyire központi tárgy volt az íróember lakásában, arról a maga aprólékosan megtervezett enteriőrjével a legjobban Stanley Kubrick Mechanikus narancs című filmje tanúskodik: itt a film egyik kulcsfigurája, az író egy IBM gömbfejes írógépen alkot.

Clockwork.pngMechanikus narancs

Az írógép egyeduralmának a számítógépes szövegszerkesztők vetnek véget. Először a speciális célszámítógépként kifejlesztett szövegszerkesztő automaták, amelyek közül néhányat a Magyar Népköztársaságban is gyártottak. „A fejlődéstől soha nem szabad elmaradni” – üzeni a KODEX-2000 szövegszerkesztő rendszer 1980-as évekbeli reklámfilmje: - itt az NDK-gyártású elektronikus írógép már csak perifériaként szolgál.

Persze az írógép funkcionálisan a számítógépbe is beépült. Eleinte szó szerint is. Az 1958-ban készült, első magyar elektromechanikus számítógép, a MESZ-1 alkotója, Kozma László professzor egy ütött-kopott Mercedes Elektra villanyírógépet alakított át a számítógép nyomtatójává. Egy évtizeddel később, az egyik első magyar tranzisztoros számítógép, az EMG-830 vezérlőpultjába pedig egy IBM Selectric gömbfejes írógép lett beépítve.

Az írógép billentyűkiosztásához és kényelmi szolgáltatásaihoz az 1970-es évek számítógépes termináljai, majd az 1980-as évek személyi számítógépei is idomultak. Egy nyomtatóval kiegészített számítógép idővel többet nyújtott, mint egy írógép. Ha csak a szövegszerkesztést nézzük: a leírt szöveg módosítható és menthető lett. Az 1970-es évek végén a sci-fi író, Isaac Asimov már ennek szellemében vállalkozott arra, hogy a TRS-80 számítógép reklámarca legyen. A történet végét pedig mindenki ismeri: a PC lassanként kimondta az írógép „halálos ítéletét” is.

asimov.jpg

Az írógép utóélete

Ma már írógépet talán csak a legidősebb írástudók használnak. E sorok írója ismer olyan irodalomtörténészt, aki néhány éve még Erika írógépén pötyögte le a tanulmányait, a kiadóknak nem kis többletmunkát okozva ezzel. E szórványos használat mellett az írógép ma már inkább a nosztalgia tárgya. Pár hónapja került egy remek francia vígjáték a mozikba, amely az 50-es, 60-as évek fordulójának egész világát az írógép kultuszán keresztül mutatja be. Kritikánk itt olvasható róla.

Forrai Ferenc grafikus sokértelmű, izgalmas képzőművészeti alkotásokat hoz létre írógéppel.

S közben a jó öreg Remington és a többi masina elfoglalta méltó helyét a múzeumokban. Budapesten is látható egy igen bőséges bemutató írógépekből a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Műszaki Tanulmánytárában.

De nem csodálkoznánk azon sem, ha az írógép ismét megjelenne hipszter barátaink kelléktárában. Nagy feltűnést kelthetne például valaki, aki egy budai presszó árnyas teraszán ülve tablet helyett egy zajos táskaírógép segítségével fejezné ki önmagát – addig legalábbis, amíg el nem hessegeti a pincér.

Képes Gábor

Címkék: feltalálók írógép William Austin Burt

Szólj hozzá!

Hemingway 115. születésnapját ünnepeljük nagyvonalúan!

Faragatlanság volna épp ez alkalommal felemlegetni dorbézoló életstílusának olyan drámai részleteit, mint hogy az elektrosokk-terápiának is köszönhetően önkezével szétlőtte a koponyáját, „Dög”-nek nevezte és gyűlölte édesanyját, avagy arcátlan házasságtöréseit, fékevesztett alkoholizmusát, s hogy nem egy esetben ő tette iszákossá szeretőit, hogy túlélt két repülőgép-balesetet, vagy azt a brutális élményt, amikor az olasz fronton neki kellett összeszednie a felrobbantott női testek maradványait.
Még csak ne is írói munkásságával magasztaljuk őt, hanem emlékezzünk egy igazán különös, plátói szerelemre: Marlene Dietrichhez fűződő gyengéd viszonyára.

dietrich-hemingway.jpg
Szerelem volt az első látásra, amikor 1934-ben Ernest és Marlene egy óceánjáró luxushajón megismerkedtek. Hemingway csodálta Marlene bátorságát, drámai kisugárzását, úgy tekintett a színésznőre, mint kora legerősebb egyéniségű asszonyára, és Marlenet is elbűvölte Hemingway vibráló egyénisége: „a legizgalmasabb férfi, akit csak ismer”. „Ich bin von Kopf bis Fuss auf Liebe eingestellt, denn das is meine Welt, und sonst gar nichts”  - „Tetőtől talpig áthat a szerelem, mert ez az én világom, és semmi más” – énekelte a Kék angyalban, és valóban így is élte az életét. A szerelem nála valóban több volt, mint puszta testiség; a szabadság, a szellem kifejezése.
A szó fizikai értelmében nem voltak szeretők, mégis lángoló imádat fűzte őket össze, amelyekről  leveleik tanúskodnak. Már a megszólítás is különös, Marlene Papa-nak, míg az író a német filmcsillagot Dearest Kraut-ként, azaz a legkedvesebb németként, szó szerinti fordításban pedig a legkedvesebb káposztaként aposztrofálja. Hemingway írása hemzseg a kétértelmű, hol tréfás, hol kissé erotikus megjegyzésektől.

Marlene-Dietrich.jpg
„Ha csak a hangjából állna, már azzal is össze tudná törni a szíved. De ehhez ott van az a csodálatos teste és az időtlen szerelmet sugárzó arca is. Nem is bánod, ha összetöri a szíved, ha közel van, már attól meggyógyulsz.”
1951. november 21-én Hemingway egy hosszú levélben arról ír, hogy túlságosan is forró volt neki ez a szerelem. Ki is írja ezt? A megrontó csábító?!  A szájhős?! Egy romantikus álmodozó? Vagy olyas valaki, aki legbelül nagyon is magányos?
Hemingway a keménység, a fizikai bátorság azonnal cselekvő embere, aki mindvégig azt próbálta bizonyítani, hogy igazi férfi. Saját élményeitől ihletett írásainak nagy része is a férfias erényeket testesítik meg, művei férfiközpontúak. Alapvető követelmény volt nála a bátorság és a helytállás, a gyávaságot pedig bűnnek tartotta. A természet fia, aki szenvedélyesen szeret horgászni, vadászni, bikaviadalokra jár és bokszol. Látszólag egyáltalán nem a tűnődő habozás, a filozófiai szemlélődés megtestesítője. S amilyen óvatosan a természetet vizslatja, bizonyosan ugyanolyan érzékeny személyiség is.

hemingway.jpg
A fizikai kapcsolat hiányát az író „szinkronizálatlan szenvedélyként” határozza meg. Szinkronizálatlan szenvedély? Rosszkor rossz helyen? Vagy téves személy? Vagy aki nem tudja megtenni a döntő lépést, és ki-ki járja a maga útját? Vagy olyas valaki, aki magát mélységesen magányosnak érzi? Pedig Hemingway egyáltalán nem egy magányos farkas típus. Azt talán nem tudatosította, mi elől menekült, de azt biztosan tudja, mi az, amit keres: odaadást és szenvedélyt – megkeményített lelke ellenére ő egy ezer százalékig romantikus férfi.

Valószínűleg ez az egész zűrzavaros viszony szintén egy hatalmas védekezés, egy páncél, mint ahogy a macsó férfisága sem más. Talán Hemingway legbelül egy harcaiban felőrlődött férfi, aki a tiszta szerelem után sóvárog. Nem a hamisat, a felszínes tingli-tanglit, Hemingway az örök szerelmet keresi a mulandó világban. A szerelmet, a halál ellenpontját.  Marlene pedig ezt írta neki Kubába: „Örökké szeretni foglak és még azután is”. Ez a nő fergeteges és utolérhetetlen érzékkel megfejtette Hemingwayt. Örökké és még azután is.

Kapcsolatuk egészen Hemingway 1962-es haláláig tartott.

Jenei Gabriella

Címkék: irodalom író Hemingway Marlene Dietrich

7 komment

gardner.jpg125 éve, július 17-én született Erle Stanley Gardner krimiíró az Amerikai Egyesült Államokban, Massachusettsben. Foglalkozását tekintve ügyvéd volt, az államokbeli kínai és mexikói közösségek érdekvédelmét látta el. Ez az igencsak dicséretes és nemes feladat azonban nem hozott jelentős bevételt, így Gardner a húszas években novellák írására adta a fejét. Nem titok, hogy kezdetben inkább a pénzszerzés foglalkoztatta, nem az íróvá válás.
 
A fordulópont akkor következett be, amikor 1933-ban megalkotta Perry Mason, a kiváló ügyvéd figuráját. Első regénye, a Bársonyos karmok (The Case of the Velvet Claws), azonnal nagy sikert aratott, és a szerzőt a legolvasottabb krimiírók közé emelte. Ezt követően, 1934-ben két újabb regénye jelent meg: a Morcos lány esete (The Case of the Sulky Girl) és a Szerencsés lányok esete (The Case of the Lucky Legs), melyek szintén az olvasók kedvencei közé tartoztak.
 
Gardner 1937-ben végleg felhagyott az ügyvédi tevékenységgel, életét teljesen az írásnak szentelte. Detektívregényeinek főhőse, Perry Mason lenyűgöző személyiség, annak ellenére, hogy csupán regényalak, rendkívül hitelesnek bizonyult. Az egyes büntetőjogi esetek kapcsán, egy igazi jogászhoz hasonlóan érvelt, s minden esetben a törvénynek megfelelően járt el. Mason egyértelműen az igazság és a becsület oldalán állt, amennyiben saját nyomozásai során védence ártatlannak bizonyult, minden jogi eszközt bevetett a felmentésért.

ErleStanleyGardner.jpgGardner a Rancho del Paisano-i házában (Forrás: Temecula Valley Museum)

vonyító_kutya.jpgGardner nagyon szerette volna, ha hőse a filmvásznon is megjelenik, ennek érdekében igen sokat lobbizott. 1934-ben a Warner Bros elkészítette az első mozifilmet a The Case of the Howling Dog-ot (A vonyító kutya esete), ami nagy sikert aratott a mozikban. Warren William formálta meg Perry Masont, kiváló alakítást nyújtott. Ezen kívül még további öt mozifilm is készült, melyek szintén osztatlan sikert arattak.
 
A filmek mellett tévésorozat is született, Gardner saját bevallása szerint élete legjobb döntése volt, amikor Perry Mason szerepére Raymond Burr filmszínészt kérte fel. Burr 1957 és 1966 között alakította a sztárügyvédet 271 epizódon keresztül.
A sorozatban feltűnt még Barbara Hale színésznő is, aki Della Street-et, a hűséges titkárnőt játszotta.
 
A szériát rendkívüli siker övezte, Raymond Burr színészi alakítása egyszerűen elképesztő volt. Gardner tagadhatatlanul jó krimiíró, negyven év alatt 86 Perry Mason-könyvet írt, melyek mindegyike egyedi, az egyes történetek cselekményei rendkívül fordulatosak rejtélyesek.

mason-street.jpgPerry Mason és Della Street

Gardner élete végén már hihetetlenül sikeres bestseller írónak számított, kritikusai viszont haláláig gyötörték azzal, hogy nem tartották elég irodalminak az írásait.
Erle Stanley Gardner 81 évesen, 1970 március 11-én halt meg kaliforniai otthonában.

Sirhán Bálint

Címkék: krimi Perry Mason E.S.Gardner Raymond Burr

Szólj hozzá!

25 éve hunyt el Herbert von Karajan karmester, az utolsó „abszolutista uralkodó”. A szuggesztív dirigenst, a művészt a mesterségbeli tudás, a fanatikus munkaszeretet és a tökéletességre való törekvés tette halhatatlanná, ám mint ember, ellentmondásokkal teli férfi, akinek rideg és goromba a modora, ugyanakkor a karmesteri pálcájával gyengéden varázsolja el a publikumot. Dirigens, az alkalmazkodás minimumára sem hajló személyiséggel, aki teljesítménye tudatában egyszerre sebezhető, nagylelkű és haragtartó, de mindenek előtt ő volt az első olyan zenekari vezető, aki maga vált mítosszá és a klasszikus zene márkájává tette önmagát.   

karajan.jpg 
Könyörtelen művészi igényessége nem ismert határt sem önmagával, sem másokkal szemben. Mindezzel számos súrlódást, konfliktust provokált. Bírálói nem művészetét, hanem karakterét kritizálták: diktátori ösztöne nem tűrt ellentmondást, s csak a behódolást viselte el. Egyszer azt nyilatkozta, azért szeret a berlini zenekarral dolgozni, mert ha azt mondja nekik, lépjenek előre, ők megteszik. Ha Bécsben mondja ugyanezt, ott is megteszik, de aztán megkérdezik, hogy miért.

karajan_05.jpg

Már megjelenése is újszerű volt; művészien hatásos frizurája, divatos öltözködése, kifinomult ízléssel kiválasztott nyaralói, autója, az ezüstszínű Ferrari 250 GT Lusso, pazar jachtja, privát repülőgépe, mind-mind irigyelt tehetséget, utolérhetetlen sikert, és utánozhatatlan egyediséget jelzett. Egy anekdota szerint az egyik repülőtéren bezuhanva a taxiba, a sofőr érdeklődésére, hova vigye, rosszkedvűen odamordult: Mindegy. Mindenhol szükség van rám!

Ferrari-250GT_Lusso.jpgFerrari 250 GT Lusso (Forrás: Conceptcarz)

Ellentmondásos személyében sok szembenállás oldódott fel. Náci párttagsága mellett, 1942-ben, zsidó nőt vett feleségül és sosem értette, hogy mi ezzel a probléma. Hitler kedvenc karmestereként, az ideológia szolgálatában is elsősorban saját karrierjét építette.

Zenei hagyatéka rendkívül gazdag, senki annyi hangfelvételt nem készített, mint ő: kereken ezret, ami közel 200 millió hanghordozóra került fel. Egyedül az Adagio-sorozata, ami merész válogatás a könnyen emészthető relax zenétől Bachon át Mahlerig több mint kétmillió példányban kelt el.

A híres karnagy nem csak a zenei életre volt páratlanul intenzív hatással, nagyban hozzájárult a zenei dokumentáció fejlődéséhez is. Karajan úttörő szerepet vállalt a CD-k kifejlesztésében és a formátum népszerűsítésében is. Állítólag az eredetileg 60 perces műsoridőre tervezett compact disc-ek szabványát 74 percre bővítették – mégpedig kizárólag azért, hogy a Karajan által vezényelt Beethoven IX. szimfónia ráférjen egyetlen lemezre.

Óriási érdeklődéssel és tettvággyal dolgozott fel számtalan zenei remekművet. Ilyenkor minden feladatot magához ragadott, beleszólt a rendezők, szerkesztők munkájába is. Megtanulta a filmezés alapjait, a róla készült felvételeket, a rendezők véleményét figyelmen kívül hagyva újra vágta.Ilyenkor mindent magához vont, beleszólt a rendezők munkájába, a próbákon mindent felborított - meggyőződése volt, hogy ő önmagának a legjobb rendezője. Később partitúra nélkül dirigált, szuverén módon uralta a zenét, pálcája nyomán csoda történt az Operában.

karajan_and_his_wife.jpg
Harmadik felesége Eliette Mouret 18 éves volt, amikor Karajan jachtján Saint-Tropez-ban találkoztak.  Egy évvel később londoni koncertjén Karajan épp a dirigensi pulthoz lépett, s felismerte az első sorban ülő fiatal hölgyet. Attól kezdve egészen haláláig Eliette volt a nagy szerelme. Magánemberként szeretetreméltó és abszolút sármos, kedves és humoros, laza férfi volt - írja  Eliette Von Karajan - Mein Leben An Seiner Seite című visszaemlékezésében.

Sokan vádolták anyagiassággal, de zenészei lázadni már csak betegsége idején mertek ellene. Nevén a folt a náci párttagság mindig ott maradt, de páratlan művészete feledtetni tudta azt. Súlyos gerincműtétje után, hajlottan és megtörten is a dobogóra állt, az 1987-es bécsi újévi koncertjén a zenekar talán még éteribben szólalt meg pálcája intésére.

karajan_02.jpg

2008-ban készült dokumentumfilmben - Karajan oder Die Schönheit wie ich sie sehe – Goethe szavait idézte:…Ha ennyi sok mondandóm van, de egy bizonyos ponton a testem már megtagadja a szolgálatot, akkor a természetnek kutya kötelessége, hogy a legyen oly kegyes hozzám és megajándékoz egy új testtel, egy új élettel…- Bis dann, Herr von Karajan!

Jenei Gabriella

Címkék: zene karmester Wagner Herbert von Karajan

Szólj hozzá!

215 évvel ezelőtt, 1799. július 15-én találták meg a rosette-i követ az egyiptomi Rashidban, amelynek segítségével meg tudták fejteni az egyiptomi hieroglif írást. A gránitból készült sztélé i.e. 196-ból származik, és V. Ptolemaiosz rendelete olvasható rajta hieroglifákkal, démotikus írással és ógörögül.

Rosetta_stone_02.jpg

A kő „modern kori” története Napóleon 1798-99-i egyiptomi hadjáratával vette kezdetét. Napóleon 1798 májusában indult el a touloni kikötőből Észak-Afrikába, katonái mellett számos tudós is kísérte. Fő célja (az angolok Indiába vezető hajózási útvonalának megbénítása) ugyan megbukott, viszont megszületett az egyiptológia tudománya.

Az egyiptomi kaland legjelentősebb lelete a rosette-i kő volt. A francia katonák Rashid városa köré sáncot ástak, és a munkálatok közben Pierre-Francois Bouchard mérnök egy fekete gránittáblát talált a földben. Bouchard a leletet elszállíttatta Kairóba, az újonnan alapított Egyiptomi Intézetbe, Kairóból pedig hajóval Franciaországba vitték. Illetve vitték volna, ugyanis máig tisztázatlan körélmények között az értékes lelet valahogy az angolok kezére jutott, s III. György király rendelkezésére a londoni British Museumba került, ahol 1802 óta mindmáig őrzik.

rosetta_stone_iphone.jpgmindig velünk lehet

A kő megtalálása után jó pár évnek kellett eltelnie, mire sikerült a hieroglifák megfejtése. A kiindulópontot a görög szöveg jelentette, hiszen az ógörög széles körben ismert volt, habár az egyiptomi dialektus némileg más volt, mint a hellén, mégis a görög szöveg fordítása már 1803-ben publikálásra került.

A démotikus-hieroglif írás megfejtésével elsőként Sylvester de Sacy próbálkozott, akinek sikerült a Ptolemaiosz, Arszinoé, és Alexander neveket felismernie, a svéd Åkerblad pedig a démotikus rész írásjeleinek fonetikai jelentőségére mutatott rá.

1814-ben Thomas Young szinte teljesen lefordította a démotikus részt, majd 1815-ben azonosította a hieroglif szövegben a Ptolemaiosz nevet, aminek segítségével több mint 80 hasonlóságot fedezett fel a hieroglif és démotikus szövegrész között.

champollion.jpgJean-François Champollion

A megoldás azonban Jean-François Champollion nevéhez fűződik, akit méltán nevezhetünk zseninek. Champolliont bámulatos nyelvi tehetséggel rendelkezett (ismerte a latin, görög, héber, arab, szír, káldeus, amhara, szanszkrit, avesztáni, pahlavi, perzsa és kínai nyelveket), nem meglepő tehát, hogy felkérték a rosette-i kő megfejtésére.

ptolemaios.jpg

Az 1815-ben felfedezett philei obeliszkek feliratait is tanulmányozva, lépésről-lépésre haladva kezdte megismerni a hieroglif írásjeleket. Rájött, hogy a talált leletek írásai betűrendszereken alapulnak, így ismétlődniük kell bizonyos jegyeknek, a „p” jel szerepel Ptolemaiosz és Kleopátra névben is, így szükségképp azonosnak kell lennie mindkettőben. A hieroglif írás megfejtése ezzel még nem állt készen, hiszen észrevette azt is, hogy a jelek nem mindig betűrendszeren alapulnak, sok helyen értelmező (determinatív) jegyeket is használtak, valamint sok jelnek ideografikus értéke van, de az első nehézségeket sikeresen leküzdötte, és nyitva állt az út a teljes megoldáshoz. Champollion 1822-es levelében (Lettre á M. Dacier) ismertette kézzel rajzolt táblázatát az írásjelekről, majd az 1824-ben megjelent Précis du système hiéroglyphique des anciens Égyptiens c. művében összegezte a hieroglifika területén végzett kutatásait, s egyúttal megteremtette a modern egyiptológia alapjait.

Nagy László

 

Címkék: Egyiptom British Museum Ptolemaiosz rosette-i kő Thomas Young Jean-François Champollion

Szólj hozzá!

195 éve, 1819. július 11-én született Reguly Antal néprajzkutató, utazó, a magyarországi finnugrisztika egyik első képviselője; hatalmas gyűjtő- és kutatómunkát végzett északi expedíciói során, így érthető, miért emlegetik „Észak Kőrösi Csomájaként”.

tábla_születés.JPGReguly Antal szülőháza Zircen (Forrás: Ösvénytaposó Baráti Társaság)

Ügyvéd család sarjaként már fiatalon magába szívta a történelem és a nyelvészet szeretetét. Jogot tanult ugyan, de az etnográfia és az utazás vonzotta. Diákként beutazta a Felvidéket, tapasztalatait már ekkor rögzítette. Az egyetem befejezése után, 1839-ben folytatta szenvedélyét: nyolcéves kutatóútra indult Európa nyugati és északi területeire. Stockholmi kitérője fontos állomás volt életében és a finnugrisztika történetében egyaránt: a legenda szerint egy finn könyvtárossal folytatott beszélgetés keltette föl érdeklődését a finnugor nyelvrokonság iránt. Nem meglepő, hogy következő úti célja Finnország volt, illetőleg a Finn Nagyhercegség, ami akkor a cári birodalomhoz tartozott. Hatalmas területeket járt be, a nyelvet megtanulta, tanulmányozta, a lapp kultúrával is megismerkedett. Végül Helsinkiben telepedett le, ekkor már elismert tudós volt, s levelező tagja a Finn Akadémiának. Barátság fűzte az egyik leghíresebb finn nyelvészhez, az uralisztika atyjához, Matthias Alexander Castrénhoz.

reguly.jpgReguly Antal

 Kis uralisztika-történeti kitekintés

Az uralisztika kutatásának története hosszú évszázadok folyamán alakult ki. Már a 15. században Andreas Piccolomini (1405-1464) humanista polihisztor, a későbbi II. Pius pápa, felfedezte a magyar és a vogul nyelv közötti hasonlóságot. A tudományos igényű összehasonlítás azonban csak a 18. században kezdődött meg. Egyik első magyarországi képviselője Sajnovics János (1733-1785) jezsuita szerzetes, nyelvész, matematikus és csillagász, aki Demonstratio… c. művében a magyar és lapp szavak egybevetésével bizonyítja azok rokonságát. Gyarmathi Sámuel (1751-1830) orvos és nyelvész Affinitas linguae hungaricae c. könyvében már több finnugor nyelvvel is összevetette a magyart nyelvtani vizsgálatokkal kiegészítve, és nem csupán a szóegyezéseket vette figyelembe. Ő az összehasonlító nyelvészet magyarországi úttörője. Ezután nagy csend következett tudományos berkekben, a közvélemény ugyanis nem tudta elfogadni a „halzsírszagú” rokonságot. Nem volt még tisztázott tény, hogy a nyelvrokonság nem azonos a genetikai rokonsággal. Fél évszázad kellett a továbblendüléshez, amellyel már elindult az összehasonlító nyelvészet módszereinek alkalmazása, illetve az antropológiai vizsgálatok megkezdése. Az új metódusok útnak indítója volt Reguly Antal.

Helsinki után következett Szentpétervár, ahonnan Reguly a szükséges anyagi támogatás megszerzése után expedícióra indult a keleti finnugor népek közé: tanulmányozta kultúrájukat, többek között a Kalevalából is fordított. Majd’ hároméves kutatóútja során több északi városban, és az Urálon túl, Szibériában is megfordult. Óriási dokumentációval: néprajzi, nyelvészeti, antropológiai anyaggal tért haza; a hatalmas utazást azonban egészsége is megsínylette. A manysi (vogul) nyelvet kiválóan megtanulta, olyannyira, hogy szótárt is készített, emellett népköltészetüket, hitvilágukat, meséiket lejegyezte. Ők az egyik legközelebbi nyelvrokonaink. Sőt, az Orosz Földrajzi Társaság kérésére földrajzi és néprajzi térképet is készített az Észak-Urálról. A hegység egyik csúcsa (1711 m) később róla kapta nevét. A hanti (osztják) nyelvet, amely másik legközelebbi rokon nyelvünk, szintén tanulta, kutatta, népi énekeiket gyűjtötte. A hantik és a manysik népköltészetére elsőként ő hívta fel a világ figyelmét.

Ruha.JPGCsalánszövet ruha, Reguly Antal gyűjtése, Néprajzi Múzeum (Forrás: Szibéria magyar szemmel)

Hosszabb külföldi gyógykezelés után, Reguly 1847-ben tért vissza Magyarországra. A Magyar Tudományos Akadémia, amelynek ekkor már tagja, megrendezte az első magyar néprajzi kiállítást az expedíciók során gyűjtött anyagból. Betegsége miatt 1857-től közelebbi népeket, a palócokat választotta kutatásai tárgyául, ekkor már fényképezőgéppel, tehát az akkori legmodernebb technikával dolgozott. Az 1850-es években Hunfalvy Pállal (1810-1891), a kor másik nagy néprajztudósával dolgozott együtt, legyengült szervezete miatt, Reguly segítségre szorult a munkában.

reguly-antal-mellszobra.jpgReguly Antal mellszobra az érdi Magyar Földrajzi Múzeumban

Korán érte a halál, csupán 39 éves volt. Hunfalvy Pál Budenz Józseffel, a finnugrisztika másik kiemelkedő nyelvtudósával folytatta Reguly munkásságát, dolgozta fel óriási dokumentációját, amely nagy hatással volt a tudományos körökre, és örökségének továbbvitelével küzdöttek tovább a finnugor nyelvrokonság elismeréséért.

Takács Eszter

Reguly Antal sírja a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben

Budenz József lakóháza

 

Címkék: néprajz hanti manysi finnugrisztika Reguly Antal Hunfalvy Pál

2 komment

45 évvel ezelőtt, 1969. július 3-án halt meg Hardfieldben a Rolling Stones alapítóinak egyike, Brian Jones. Az 1942-ben Cheltenhamban született Jonest, teljes nevén Lewis Brian Hopkin Jonest, ma karizmatikus figurának mondanánk. Az is volt, későbbi, azóta is világhírű zenekarának alapítói közül jóval több rajongót tudott magáénak, mint Mick Jagger vagy Keith Richards. Jonesnak nem csak nagy érzelmi kisugárzása volt, hanem asztmája is. Gyerekkora jórészét szülővárosa szanatóriumában töltötte. Szülei jómódú polgároknak számítottak.

Brian-Jones-1.jpg

Még az angol rockzenei életben is tekintélyesnek számított a kamasz Brian Jones zenei műveltsége. Tizenéves korában rendkívüli módon érdekelte a jazz muzsika. Azt írják róla, hogy már ekkor szinte minden hangszert tudott kezelni, szakszóval multiinsrtumentalista volt. A szaxofontól a klarinéton, a gitárokon át a billentyűs hangszerekig mindenhez értett. De magabiztosan nyúlt a szájharmonikához, a hegyi citerához, a mellotronhoz, a szitárhoz, a tamburához, a furulyához, a dobokhoz, a marimbához, az oboához és a bendzsóhoz. Nem mellesleg kitűnően énekelt. 1962-ben alapították meg a még ma is a rockzene legnagyobbjának tartott Rolling Stonest.

brian_j_collage.jpg

A zenekar első éveiben bármennyire is nehéz ezt elhinni, Jagger és Richards csak mint másodhegedűsök szerepelhettek a zseniális Jones mögött. Ő volt az együttes vezetője, zenei világának meghatározója, hangszeres tudása pedig messze a többiek fölé emelte.

Ám rövid idő elteltével az egyre inkább felnőtté váló Mick Jagger került előtérbe. Ennek oka elsősorban Brian Jones önpusztító életmódja volt: teljes erővel ivott és drogozott. Ezek következménye, nyilvános botrányain túl, nagyon komoly szervi és lelki betegségeinek súlyossá válása volt. Az emberi ronccsá vált zseniális fiatalember élete utolsó szakaszában már zenélni sem tudott. 1969 júniusában otthagyta a Rolling Stonest. Egy hónappal később pedig holtan találták villája úszómedencéjében. Szervezetében kábítószer és alkohol maradványai voltak, halálát balesetnek nyilvánították. Azóta persze sokféle összeesküvés-elmélet született a 27 éves fiatalember tragédiájáról, beszéltek öngyilkosságról és gyilkosságról is.

brian_jones-mick_jagger_01.jpg

A Rolling Stones berobbanásának idején azonban még sok, később slágerré vált rockdallal ajándékozta meg egyre nagyobb rajongótáborát. Igaz, a dalok Jagger és Richards neve alatt jelentek meg, ám szerzőjük Brian Jones volt. Hogy csak a leghíresebbeket soroljuk, közéjük tartozott a Paint it black, az I can’t get no, az Angie, a Sympathy for the devil, a Jumpin’ Jack Flash, a Wild horses, a Brown sugar, a Honky Tonk Women, a She’s a rainbow, a Can’t you hear me knocking, az It’s only rock’n’roll, a Like a Rolling Stone.

A Rolling Stones Brian Jones halála után két nappal a londoni Hyde Parkban több százezer rajongó előtt adott koncertet. Nem kellett belépőjegy. Ahogy a túlvilágra sem kell. Néhány zseniális Brian Jones dal eljátszása után Mick Jagger lepkék ezreit engedte a levegőbe. Ez volt Brian Jones temetése.

az 1969 július 5-i koncertről készült csaknem egy órás film

Elgondolkodtató, hogy a Rolling Stones alapítóját 27 éves korában érte a halál. Ez a tény természetes módon vitte be őt az úgynevezett 27-esek Klubjába, azaz azok közé a rendkívül tehetséges, igen fiatalon világhírnevet szerzett, 27 éves korukban – gyakran rejtélyes körülmények között – meghalt rock zenészek közé. Akár magával Brian Jonesszal is kezdhetjük a sort, hiszen a legújabb kori 27 klubosok közül időben az övé az első haláldátum. Aztán jött Jimi Hendrix, Janis Joplin, Jim Morrison, Kurt Cobain és Amy Winehouse. A névsor sajnos több tucat kevésbé ismert névvel bővíthető. Életükben közös a nagy tehetség, a tömegeket megindító vad szenvedélyek megszólaltatása, a gyermekinek nevezett őszinteség, ami gátlástalan, önpusztító életmóddal járt. Droggal és alkohollal, meg cigarettával és szexuális kicsapongásokkal. Így váltak előbb a fogyasztói társadalom, az embertelen társadalmi szerkezetek bábjaivá, aztán áldozataivá. A tehetséges művészek mindenüket odaadják közönségüknek. A 27-es klub tagjai még az életüket is.

A nagyrészt Brian Jones hagyatékára épített zenei világ azonban nem pusztult el. Nagy erőfeszítésekkel élteti tovább a Rolling Stonest, melynek tagjai híven ismert emblémájukhoz, a monumentális kinyújtott nyelvhez, rockos pimaszsággal játszanak a sorssal. A nem csak korukban, hanem valóságosan nagypapák 70 évesen is ványadt fiatalokat megszégyenítő erővel és hitelességgel járják a világot, rohangálnak órákig a színpadon, mutatják meg koncertjeiken, hogy a rock nem csak pusztíthat, hanem teremthet és meg is tarthat. Arról most ne is nagyon beszéljünk, hogy miféle csodák tarthatják életben az alapítók közül Keith Richardsot, aki fiatal kora óta folyamatosan iszik, drogozik, csajozik, de mindezek mellett ördögi virtuozitással kezeli gitárját és cikázik a hangfalak között.

Mick Jagger pedig, amikor egy-egy fellépésen Brian Jones dalait énekli, talán erősen örül annak, hogy ilyen sokáig él, és élteti tovább Jones emlékét.

Dippold Pál

Címkék: Rolling Stones Mick Jagger Keith Richards Brian Jones

Szólj hozzá!

KisfaludiStroblZsigmond.jpg130 évvel ezelőtt, 1884. július 1-én, Alsórajkon látta meg a napvilágot a közelmúlt egyik legjelentősebb magyar szobrászművésze Kisfaludi Strobl Zsigmond. Hosszú élete után – 1975-ig, 91 éves koráig tartott – sok-sok remekművet hagyott ránk.

A göcseji kis faluban felnőtt szobrász eredeti neve Strobel volt. Édesapja tanítóként dolgozott. Az önérzetesen, a humort sem nélkülözve nevét megmagyarosító Kisfaludi S. Zsigmond 1901-től három évig iparművészeti iskolában tanult. A századforduló vezető szobrászművészének vezetésével, aki nem más volt, mint Stróbl Alajos, két akt tanulmányt készített. Zala vármegye ösztöndíjával tanulhatott egy évig Bécsben, majd hazatérvén a Mintarajziskolában Radnai Béla és Székely Bertalan tanítványaként sajátította el a festészet és szobrászat mesterfogásait.

Az éles eszű fiatal művész minden lehetőséget kihasznált arra, hogy műveltségét, szakmai tudását mind magasabb szintre fejlessze. 1909-es gyűjteményes kiállítása után végigjárta Nyugat-Európa kultúrateremtő színtereit, volt Firenzében, Rómában, Londonban és Párizsban.

horváth_mihály.jpgHorváth Mihály szobra Szentesen

Első köztéri szobrára a megbízást 1913-ban kapta meg. A magyar történetírás és a történettudomány nagy alakjának, Horváth Mihálynak a szobrát kellett elkészítenie Szentesre. A kalandos életű valamikori piarista diák, később címzetes püspök, akit többek között 1848-as szereplése miatt, meg, mert beállt szabadkőművesnek, a katolikus egyház kiközösítette. 18 évig élt száműzetésben, ahol kiteljesedhetett történettudósi hivatása. A kiegyezéskor jöhetett haza. Rendkívül divatos szereplőjévé vált az ország politikai és tudományos életének. Ehhez apró adalék, hogy a király a trónörökös mellé hívta meg történelemtanárnak. Szentesi emlékművét Kisfaludi Strobl az ekkorra már szinte teljes egészében gondosan kimunkált saját stílusában készítette el. Ez nem állt másból, mint az akadémista művészet fegyelmét hordozó esztétikai rendből, ám Kisfaludi ezt mesteri módon elegyítette a szecesszió és a neobarokk sajátos érzelmi többletével.

Az első világháborúban sok más jeles művésztársával együtt úgynevezett sajtóreferensként szolgált a fronton. Így tett többek között Rippl-Rónay József, Vaszary János, Rudnai Gyula és Mednyánszky László is. Kisfaludi Stroblot elárasztották megrendelésekkel. Rengeteg portrét készített a hadsereg vezetőiről. Különösebben nem foglalkoztatta, hogy ki a megrendelő, a világháborús vereség után egy őszirózsás katonát is megmintázott.

Ez azonban nem volt akadálya annak, hogy az 1920-as évektől sok-sok első világháborús hősi emlékmű elkészítésére kapjon megrendelést. Ma is félszáznál több köztéri alkotásával találkozhatunk.

G._B._Shaw.jpgG. B. Shaw portrészobra, 1932, Magyar Nemzeti Galéria

Az 1920-as évek második felében Angliába és az Egyesült Államokba utazott. Portrészobraival óriási sikert aratott. Ennek volt az egyik eredménye, hogy 1931 és 39 között műtermet tarthatott fent Londonban. Az angol királyi család és az angol arisztokrácia nagyon kedvelte a Strobl-műveket. Hogy csak néhány nevet említsünk, portrét készített Alice és Erzsébet hercegnőkről, Allenby tábornokról, Lord Canrose-ról, Austen Chamberlainről. Ebből a korszakból leghíresebb műve a G. B. Shaw-ról mintázott portréja, ami aztán a valódi világhírhez vezette. A kora divatos írójához bensőséges barátság fűzte. G.B. Shaw a leghitelesebb ábrázolásként tartotta számon Strobl róla készített arcmását. Ma Angliában 72 Kisfaludi Strobl művet őriznek különböző gyűjteményekben és a királyi családnál.

Ami Angliában divattá vált, az itthon is megtalálta a maga megrendelői körét, maradtak ránk Strobl által készített portrék Görgey Artúrról, Tisza Istvánról, Szakasits Árpádról, Csók Istvánról, Bajor Giziről és Kodály Zoltánról.

kisfaludi.jpgKodály Zoltán és felesége, Péczely Sarolta Kisfaludi Strobl Zsigmond műtermében, 1960 körül (Forrás: OSZK)

A II. világháború sem jelentett törést pályafutásában. Többször járt a Szovjetunióban. 1955-ben Vorosilov marsall mellszobrát is elkészítette. Ennek azért is előzménye lehetett, hogy a Budapestet 1945-ben megszálló szovjet hadseregrész parancsnoksága, illetve maga a parancsnok, aki nem volt más, mint Vorosilov, megbízta a Gellért-hegyi felszabadulási emlékmű elkészítésével. A monumentális nőalak, magasra emelt kezeiben a pálmalevéllel azóta is a magyar főváros fölé magasodik. Alapzatáról a rendszerváltáskor eltávolították a davajgitáros szovjet katonák bronz alakjait.

Szabadsag-szobor-Budapest.JPGA Gellért-hegyi Szabadság-szobor

Kisfaludi Strobl Zsigmond, ha nem lett volna a közelmúlt egyik legtehetségesebb és legeredetibb szobrásza akár karrierista gátlástalansággal is megvádolható lenne. Mert hiszen, hogy lehet ugyanannak az embernek a gorlicei áttörés, Horthy István vagy az ózdi hengerész emlékére szobrot készíteni? A Sztálin 75. születésnapjára rendelt márvány szoborcsoport még ma is ott áll Moszkvában, a Puskin Múzeumban, itthoni másolatát az 1956-os forradalom szétzúzta.

Kisfaludi Strobl Zsigmond munkáiból Zalaegerszegen a Göcseji Múzeumban rendeztek be állandó kiállítást. Van miből válogatni, csak portrészoborból 2600 maradt utána. Élete, munkaszeretete, műveltsége, több művésznemzedéket felnevelő tanári munkája azt példázza, hogy egyetlen ember életére sem húzhatók rá a politika primitív sablonjai. De ezt már régen megírta egy másik nagy művész, Goethe: „Szürke minden elmélet barátom, S a lét aranyló fája zöld.”

Kisfaludi Strobl Zsigmond élete tovább fényesítette ezt a zöldet.

Dippold Pál

Címkék: szobrász művész szabadság-szobor Gellért-hegy Kisfaludi Strobl Zsigmond

Szólj hozzá!

Százharminc évvel ezelőtt, 1884. június 28-án halt meg Táncsics Mihály író, az első magyar szocialista politikusok egyike.

Írjuk le egyszer eredeti nevét: Mihajlo Stancsics – a későbbiekben aztán majd, a híres 1848-as várbéli kiszabadítása utáni, akkor megmagyarosított nevét, a Táncsicsot használjuk.

táncsics.jpg

Ácsteszéren, jobbágycsaládban született 1799-ben. Mint neve is mutatja, apja horvát származású – egyes források szerbnek mondják – édesanyja szlovák volt. A nagy családban szükség volt a munkáskézre, Táncsicsot Bakonyszombathelyre adták takácsinasnak. Húsz éves korában mesterlegényként szabadult.

Nem maradt azonban a szövőszéknél, úgy döntött, hogy inkább szószövő lesz, ezért 1818-ban beiratkozott a budai tanítóképzőbe. Miután itt végzett, szolgadiákként teljesítette gimnáziumi tanulmányait is. A pesti egyetemen jogot tanult, de abbahagyta, mert egyre inkább az irodalom és a magyar nyelvészet érdekelte. Mint annyi más költőtársának, elég csak Csokonaira gondolni, házitanítónak kellett szegődnie, hogy meg tudjon élni. Jeles reformkori arisztokratáknál vállalta ezt a szolgálatot, Bácsban a Szalmássy, Dukán és Pesten a Rudnyánszky, Kolozsvárott a Teleki családnál.

Nem váratott sokáig magára Táncsics első munkáinak megjelenése: 1831-ben A magyar nyelv látott napvilágot, ezt követték népszerű tankönyvei. Már pályája kezdetén meggyűlt a baja a cenzúrával, ám ez nem akadályozta meg abban, hogy 1836-ban letelepedjen Pesten és feleségül vegye Seidel Terézt, egy józsefvárosi csizmadia lányát.

A nyughatatlan szellemű Táncsicsra óriási hatással voltak az úgynevezett francia felvilágosodás szerzői és eszmerendszere. Társasága is a reformokat sürgető fiatalokból állt. Természetesnek mondható, hogy figyelme egyre inkább a politika felé fordult. 1843-ra már egy teljesen egyéni politikai nézetrendszerrel állt elő, cikkeiben az utópista szocializmus eszméit hirdette. Szót emelt a feudális viszonyok forradalmi felszámolása mellett. 1846-ben hónapokat töltött Nyugat-Európában. Lipcsében kiadót is szerzett egy könyvének, amely miatt hazatérte után, 1847-ben izgatás vádjával elítélték. Budai börtönéből március 15-én szabadította ki a forradalmi pesti nép.

Táncsics 1848-at megelőző írói működésére a lehető legerősebben politizáló magatartás jellemző. Első regénye, a Pazardi, az arisztokrácia pazarlását ítéli el. Hasonlóan didaktikus a Rényképek című műve is. 1841-től a Pesti Hírlap indításától Kossuth Lajos híve.

Az 1848-as országgyűlési választásokon a siklósi kerületben indult, itt képviselőséget is nyert. Villámgyorsan követték egymást az események Magyarország és Táncsics életében. A munkássághoz és a parasztsághoz címzett Munkások Újsága hetilappal Táncsics még Kossuth Lajosnál is kiverte a biztosítékot. Kossuth a radikális, kommunista eszméket és az utópista szocialista fejlődést népszerűsítő lapot betiltatta.

Aztán a szabadságharc bukása után Táncsics, egészen elképesztő módon, a saját háza alatt megépített bunkerben, nyolc hosszú évig bujkált az őt üldöző, a forradalmat leverő osztrák hatalom elől. A házalattiság azonban nem jelentett egyben szótlanságot, Táncsics rendületlenül írta ellenállásra buzdító röpiratait. Alaposan betalálhatott a hatalomnak, hiszen a Bach-rendszer jelképesen ki is végezte. 1857-ben kegyelmet kapott, előjöhetett a föld alól.

Táncsics_Mihály_Rusz.jpgTáncsics Mihály, Rusz Károly metszete. (Vasárnapi Újság, 1868. március 15.) Forrás: Wikipédia

Szabadsága azonban nem tartott sokáig, 1860-ban a március 15-i tüntetés szervezéséért elfogták, tizenöt éves börtönbüntetésre ítélték. Hét év múlva, a Kiegyezést követő amnesztiával szabadult. 1869 ismét a nagypolitika porondján találja, az orosházi választókerületben nyert országgyűlési képviselői mandátumot. A parlamentben sem fogta be a száját, a felvilágosodás eszméi által diktált felszólalásainak se vége, se hossza. Nem tetszett neki a virilizmus (A virilizmus a vagyonosok, illetve a legtöbb adót fizetők számára kitüntetett jogokat, elsősorban aránytalan választójogot (nagyobb képviseletet) biztosító politikai és jogi elv), az állam az egyház szétválasztása mellett szónokolt, bővíteni akarta a választójogot, a zselléreknek meg földet adott volna.

A forradalmi demokrata Táncsics még 1869 januárjában indította meg Arany Trombita című hetilapját, az 1848-as Munkások Újsága utódját. A lap címét Sárosi Gyula híres versétől vette, ezzel is jelezve Habsburg-ellenes, függetlenségi magatartását. Már képviselősége kezdetén belépett az Általános Munkásegyletbe, ennek elnökévé vált. Ez azzal járt – többek között – hogy a híres Arany Trombita a munkásegylet közlönyeként működött tovább, majd 1869 végén kénytelen volt beszüntetni megjelenését. Táncsics ugyan alig egy évvel később összeveszett az egyletesekkel, és lemondott elnöki tisztségéről, szoros kapcsolata a szocialista mozgalommal hosszú élete végéig megmaradt.

Táncsics_Mihály_emléktáblája_Csepelen.JPGTáncsics Mihály emléktáblája Csepelen, Forrás: Wikipédia

Táncsics Mihály emlékét sok róla elnevezett közterület, ácsteszéri szülőházában emlékmúzeum és a nevét viselő – természetesen jellemzően baloldali - újságírói díj őrzi.

Címkék: politikus 1848 író szocialista Táncsics Mihály

1 komment