Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet

Aminek a gúnárok adtak nevet

2016. szeptember 22. - MaNDA

Dombóvár legújabb kori történelme igen gazdag eseményekben. Ha nem a szorosan vett politikatörténetet vizsgáljuk, hanem a magyar gazdaság fellendülésének kezdetéig megyünk vissza, megállapíthatjuk, hogy miként tudta megváltoztatni, méghozzá erősen a maga javára fordítani a vasútvonalak kiépülésével megteremtett új helyzetet ez az életrevaló település. Az addig mezőgazdasági környéken sorra épültek fel az ipari üzemek, megváltozott a község közigazgatási helyzete, és a környék egyik legjelentősebb kulturális központjává vált. Országos hírű volt a Hungária Vajkiviteli Rt. dombóvári központjában készült minőségi vaj. 1900-ban kezdődött meg az üzemben a termelés, a napi 16-20 mázsa vaj nagy részét külföldön értékesítették.

A Dőry Konzervgyár ideiglenes részvénye 25 ezer korona értékben (Forrás: MaNDA Adatbázis, Magyar Nemzeti Múzeum - Budapest, CC BY-NC-ND)

Dőry Etelka 1912-ben alapította meg a Dőry Konzervgyárat. Az első világháború jelentős megrendeléseket hozott, és erősen meggyorsította a fejlődést. Az 1930-as években száz munkást foglalkoztattak a gyárban, alkalmi munkásként további, akár hatszáz fős csoportok is dolgozhattak itt. Nem túlzás azt állítani, hogy a dombóvári konzervgyár termékei világhírt szereztek: a befőttekből, lekvárokból, kandírozott gyümölcsökből Dél-Amerikába is vittek. 1914-ben a Magyar Államvasutak itt telepítette le Talpfatelítő Vállalatát. Az időjárás viszontagságait jól tűrő, első osztályú dombóvári talpfákat korszerű berendezésekkel konzerválták. 1925-ben az Esterházy-család Újdombóváron gőzmalmot építtetett. A nagy kapacitású üzembe a vasúthoz bekötött vágányokon óriási mennyiségű gabonát lehetett feldolgozásra ideszállítani. Dombóvár és Újdombóvár közigazgatási egyesítése a második világháború után, 1946-ban zajlott le. A Rákosi-diktatúrát követő, bizonyos fellendülést hozó 1960-as, 70-es években több dombóvári üzemet korszerűsítettek, és új gyárakat is építettek itt. Így lett Dombóvárnak kenyérgyára, kesztyűgyára, így kapott helyet a Láng Gépgyár és a Pátria Nyomda, végül a Csavaripari Vállalat. 1970-ben nyilvánították várossá Dombóvárt, ami újabb lökést adott a településfejlesztésnek. Áruház, szálloda, kultúrház, új iskolák, torna- és sportcsarnokok épültek. 1973-ban kezdtek bele a mára a város legfőbb idegenforgalmi nevezetességét jelentő Gunaras Termál- és Gyógyfürdő kiépítésébe.

Gunarasfürdő szabadtéri termálvizes medencéinek egyike 1985-ben (Forrás: MaNDA Adatbázis, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum - Budapest, CC BY-NC-ND)

Vegyük szemügyre kicsit tüzetesebben ezt az egyre népszerűbb és ismertebb pihenő területet. Nevének jelentését nem nehéz megfejteni, hiszen a 20. század első feléig itt libák úsztatója volt. Úgy tűnik, ezen a vidéken a hímnemű libák, azaz a gúnárok űzték többségükben ezt a sportot, ezért lett a hely neve Gunaras. A helyi történetek szerint úgy fedezték fel a víz gyógyító hatását, hogy a kukoricakapálásból hazafelé tartó asszonyok a tó forrásánál mosták meg lábukat. Tőlük szereztek tudomást mások is arról, hogy a víztől enyhültek vagy megszűntek reumatikus fájdalmaik. A fürdőépítés első üteme 1972-től 73-ig tartott. Érdekes volt az a szinte teljes körű összefogás, amellyel az építkezést a dombóváriak támogatták: a városban dogozó nyolcezer emberből 7162-en egy napi keresetükkel járultak hozzá a költségekhez. A fürdők mellett üdülőterületet alakítottak ki. Először 210 darab apró üdülőtelket parcelláztak ki. A fürdő megnyitásakor két darab 215 köbméteres termálmedence, kettő 35 köbméteres gyerekmedence, egy 1800 férőhelyes, váltókabinos öltöző, és egy százötven személyes bisztró állt a vendégek rendelkezésére.

A gunarasi strandfürdő napjainkban

Alig egy év múlva már bővítettek, egy 20X50 méteres, 1500 köbméteres sportmedence került a többi mellé. Szinte természetes, hogy egy mesterséges tavat is kialakítottak. Ezt a medencék leeresztett vizével táplálták. Egy év után ez a tó száz méter hosszú és száz méter széles volt, a dombóváriak ide jártak csónakázni és vízibiciklizni. Közben több száz hétvégi ház épült fel a telkeken. 1976-ban már százhúszezernél is több látogatót fogadtak a létesítményben. Elkerülhetetlenné vált a fürdő téliesítése, ami egyben bővítést is jelentett. Több száz férőhelyes öltözőket építettek, melyek magukban foglalták a zuhanyzókat és illemhelyeket, a fedett fürdőcsarnokban három medence volt, 1300 négyzetméteres területen. Ez egyben már azt is jelentette, hogy hivatalosan is gyógyfürdővé nyilvánították Gunarast. 1986-ban, miután a gyógyászati részleg fejlesztése is befejeződött, újabb bővítés következett, szolgálatba lépett az óriáscsúszda és egy újabb hideg vizes sportmedence. A fürdő körül nyolchektáros parkot alakítottak ki. A kezdetben százszor száz méteres tó mára egyhektárossá vált, melynek partján minden korosztály megtalálja a neki megfelelő kikapcsolódási formát.

A gunarasi vizet a magas fluorid tartalmú alkáli-hidrokarbonát jellemzi. Bizonyítottan jól alkalmas mozgásszervi betegségek, gyomor- és bélbántalmak, nőgyógyászati, fogíny- és szájbetegségek kezelésére, de eredményesen alkalmazzák légzőszervi, szív és érrendszeri elváltozások gyógyításában, továbbá a bőrgyógyászatban is. A vízre huszonkettő különböző gyógyszolgáltatás épült, így a fürdő a régióban, de az országban is a legtöbb fajta kezelést tudja megadni vendégeinek. A fürdőben a gyógyászat mellett a hagyományos wellness, termál és strandszolgáltatások is megtalálhatók.

A város úgy él, akár egy ember - Dombovár

Dombóváron és környékén a törökök kiűzését követő időszakban békés lassúsággal fejlődhetett a vidék leginkább földművelésre épülő gazdasága. Egy 1851-es feljegyzésben a következőket olvashatjuk: „Dombóvár magyar mezőváros tolna megyében… Lakja 1200 katholikus, 80 zsidó, katholikus parochia, derék uradalmi épületekkel. Róna határa első osztálybeli, réttyei jók, szőlőhegye, erdeje bőséges…”

Dombovár vasútállomása (Fotó:By VT - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=22503919)

A 19. század második felének közepén aztán Dombóvár fejlődésében hatalmas lépést jelentett a vasútépítés. 1872-ben a Dombóvár-Zákány, rá egy évre a Dombóvár-Bátaszék- Baja vonal készült el. 1882-ben adták át a Budapest és Pécs közötti vasútvonalat, ez érintette Újdombóvárt. 1906-ban készült el a Dombóvár-Veszprém közötti vonal, majd 1908-ra áthelyezték Újdombóvárra a bátaszéki vonalat, így a város az ország egyik legfontosabb és legnagyobb vasúti csomópontjává vált. Nagy törést jelentett a város életében az első világháború. Erről a vidékről főleg az olasz frontra, a híres doberdói csatatérre küldték a dombóvári katonákat, nagyon sokan elestek ott.

cgimnazium.jpgA dombovári Esterházy Miklós Nádor reálgimnázium 1930-ban

A tanácsköztársaság 133 napját a városban két tanár és egy kalauz vezetésével élték meg a dombóváriak. Az illetők nem lehettek népszerűek, a kommün bukása után kivégezték őket. A trianoni országcsonkítás Tolnát nem érintette. A két világháború közötti korszakban jelentősen fejlődött a város. A mai Újdombóvár rész kialakítása 1919-ben már elkezdődött: az Esterházy-birtokból kétszáz holdat kimértek ötszázkilencvenegy építési teleknek. 1925-re felépítették a Szent Orsolya-rendi zárdaiskolát, ahol az épületben legalábbis egészen 1959-ig tanítóképzés is volt. Ekkor tették át az oktatást Kaposvárra. Átadták az ipartestület moziját és vendéglőjét, 1927-ben pedig a községházát. Rá két évre a neves építész, Alpár Ignác tervei alapján felépítették az Esterházy Miklós Nádor Gimnáziumot. Ugyanebben az évben felépült a református templom, majd az evangélikusoké, 1934-ben pedig felszentelték katolikus templomukat. Ugyanebben az évben adták át a városi strandfürdőt is. A második világháború ugyan nem okozott akkora emberveszteséget a városnak, mint az első, ám a Dombóvárt 1944. december 1-jén megszálló szovjet katonák borzalmas mészárlást rendeztek itt. A világháborús emlékművön kétszáztizenhét áldozat nevét találjuk meg.

Dombóvár története tehát olyan akár, egy emberi élet, ahhoz, hogy mindig meg tudjon újulni, sokszor veszítenie is kell.

Városi képeslap - Munkácsy kapcsolata Békéscsabával

Szoros szálakkal kötődik Békéscsabához a legismertebb magyar festőművész, Munkácsy Mihály. A Steiner-Omaszta kúria ma Munkácsy Emlékház, melyben a mester kilenc festménye mellett sok-sok állandó és időszaki tárlat is helyet kapott.

A Munkácsy Emlékház (Fotó: Csabagyöngye Kulturális Központ)

Idézzük fel ennek kapcsán, hogy miként is került a festő kapcsolatba Békéscsabával. Sikerei csúcsán a Párizsban élő Munkácsy így emlékezett vissza Békéscsabára: „A város látképe csodálatba ejtett: hosszú-hosszú utca, egész alacsony, széles házak, mind rendjében, sorjában, akárcsak a Rue Rivolin Párizsban. A közepén, ahol az utcák metszik egymást, farkasszemet néz a két templom. Köröskörül csend. Harang szól mélabúsan…” Nyolcéves korában, miután teljesen elárvult, Miskolcról került ide 1852-ben. Anyja testvére, Reök István ügyvéd volt a gyámja, akihez később a világ távoli tájairól is gyakran hazajárt. A festő Gizella húga is a városban lakott, Steinerné Reök Saroltánál. „…A város legvégében áll ez a csinos ház… Széles lépcsőzet vezet fel az udvarról. A másik oldalon terasz uralkodik a nagy kert felett. Nagynéném, Steiner bácsi és Giza már a lépcsőn vártak. Mindnyájan megöleltek és nyomban otthonosan éreztem magam” - írta a kúriáról Munkácsy Mihály, ahol ma már a csabaiak büszkeségeként az ő emlékháza áll.

Munkácsy gyámja úgy döntött, mivel unokaöccse nem volt éppen jó tanuló, hogy iparosnak adja. 1855-ben a fiú Lang Mihály békéscsabai asztaloshoz került inasnak. Keserves inasévek után 1858-ban szabadult fel. Ekkor Aradra ment, ott Albrecht Ferdinánd műhelyében volt asztalossegéd. Valóságos nyomorban élt, súlyosan megbetegedett, és 1860-ban hazatért, de ekkor már nagybátyja-gyámja Gyulán lakott. Reök István valamiféle munkaundort gyanított ebben, vissza akarta küldeni Aradra Munkácsyt, akiről igen rövid idő alatt kiderült, hogy valóban komolyan beteg. Felépülése közben rajzolással foglalta el magát. Bizonyos Szamossy Elek akkortájt Wenckheim gróf kastélyában dolgozott. A véletlen hozta össze Munkácsy Mihállyal. A fiatalember megmutatta Szamossynak a rajzait, aki jól megnézte azokat és alkotójukat, majd azt mondta: Magából talán más is lehetne, mint asztalos. Gyorsan kialakult köztük a mester-tanítvány viszony, 1862-től már együtt dolgoztak. Tizenhat éves volt tehát a fiatalember, amikor egy akadémiai képzettségű festő tanítványa lett, akitől nemcsak a technikát leste el, de általa megismerte a művészettörténet alapjait is. Egy megrendelőjük, Ormos Zsigmond, temesi főispán, aki mellesleg műgyűjtő és művészettörténész is volt, tovább gyarapította a fogékony festőjelölt tudását.

munkacsy.jpgVilt Tibor alkotás Békéscsabán, a szoborsétányon áll

Munkácsy tizennyolc évesen került Pestre, ahol a fiatal művészek azonnal befogadták, és körükben villámgyorsan megszerezte az ezekben a körökben elengedhetetlen műveltséget. Than Mór és Ligeti Antal továbbsegítették szakmai fejlődését, ennek egyik eleme volt, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum Képtárában festményeket másolhatott. Reök István féltette unokaöccsét, próbálta visszatéríteni az asztalossághoz, ám nem járt sikerrel. A fiatalember festőként akart boldogulni. A Pesti Főreáltanoda igazgatója 1864-ben kiadott egy műveltségi bizonyítványt arról, hogy Munkácsy Mihály műveltsége megfelelő, apróbb hiányosságai pótolhatók. Miután eladta első képeit, a Bécsi Képzőművészeti Akadémiára ment tanulni. Közben vissza-visszajárt Békéscsabára, ahol megrendelésekre portrékat készített. Ekkor már a nagybácsi sem tiltakozott gyámolítottja pályaválasztása miatt. Nevelővárosa, Békéscsaba nagyon büszke világhírű fiára. Az emlékház és a múzeum mellett két igen rangos szobrász Munkácsyt ábrázoló szobra is erről tanúskodik, az egyiket Borsos Miklós, a másikat Vilt Tibor készítette.

Városi képeslap - Békéscsaba 2. rész

Az országban talán Békéscsabán a leggazdagabb a gasztronómiai rendezvények kínálata. A város legjellemzőbb helyi étele a csabai kolbász. A Csabai Kolbászfesztivál minden évben az ország egyik legrangosabb eseménye. De van itt Csabai Sörfesztivál és Csülökparádé, mellettük még a Békéscsabai Lecsófesztiválnak is jut hely és figyelem.

Nézzünk utána alaposabban a híres csabainak!

Napjainkban egyre fontosabbá válnak a helyi értékek az emberek és közösségeik életében. A XX. században bekövetkező változások ugyanis az élet minden részére hatással voltak, de mégis egyre több területen látjuk be, ha civilizációnk megtartása a feladat, akkor a múltban már kipróbált és bevált formákat sem szabad elfelejtenünk. Ezért készülnek tervek például az agrikultúrában és az iparban a helyi gazdaságok, a helyi termelés, a helyi értékek megőrzésére.

A Békéscsabai Megyei Könyvtár jóvoltából kerülhetett fel a világhálóra a jeles helytörténész, Dedinszky Gyula bibliográfiája, majd a Dedinszky egyik legjelentősebb művének tartott A csabai kolbász című könyv digitalizált változata is elkészült. A Dedinszky Gyula munkásságát ismertető bibliográfia igen terjedelmes, közel negyven oldalon át sorakoznak a Békéscsabáért oly sokat munkálkodó tudós pap művei. De ki is volt Dedinszky Gyula?

Egy dunagálosi evangélikus lelkész fia, aki 1927-ben Sopronban maga is evangélikus lelkészként szerzett diplomát. Tanulmányait Finnországban egészítette ki, de 1928 szeptembere már Kiskőrösön találta, itt szolgált 1930-ig, majd Szarvasra került. Végül újra Kiskőrösre szólították elöljárói, ahol 11 évig dolgozott. 1941-ben került Békéscsabára, ahol nyugdíjazásáig, 1972-ig evangélikus lelkészként tevékenykedett. Kis túlzással Dedinszky Gyulát akár polihisztornak is nevezhetnénk, hiszen irodalmi lapokban publikált, nyelvészeti tanulmányokat készített, finn, svéd, norvég és dán prédikációvázlatokat fordított, majd figyelme egyre inkább a helytörténet és a néprajz felé fordult. Mindkét területen a békéscsabai evangélikusok múltját kutatta és dolgozta fel. Néhány jellemző cím szlovák nyelven is publikált tanulmányai közül: A békéscsabai szlovák tájnyelv kisszótára; XVIII. századi jobbágy végrendeletek és adásvételi szerződések, Békéscsaba; Munkaeszközök és munka a békéscsabai szlovák középparaszti gazdaságban. Dedinszky Gyula gazdag és tartalmas élete 1994-ig tartott. Legismertebb művét, A csabai kolbász címűt a tudós szerző 1975-ben írta. Dedinszky a maga nemében egyedülállónak minősíthető tanulmánya olyan aprólékos műgonddal, érzékletesen, szakszerűen és részletesen tárja az olvasó elé a csabai kolbász történetét, elkészítésének módját, hogy annak azonnal kedve támad Békéscsabára rohanni, és megkóstolni ezt a hungarikummá vált nevezetes élelmiszeripari terméket.

A 150 oldalas könyv talán legtöbbet idézett része a csabai kolbász fogalmát tisztázza: "Röviden tehát: a csabai kolbász paprikával fűszerezett, sertéshúsból készült, nem morzsolódó, de nem is kemény, zaftos, erős, élénkpiros színű, enyhén füstízű, tartósan elálló kolbászcsemege."

Ami mindezek után következik, a két világháború közötti híres magyar néprajztudósok és szociográfusok, vagy a népi írók is büszkén vállalhatnák. Lépésről lépésre sorba veszi mindazt, ami a kolbászkészítéshez kell. Külön fejezetben tárgyalja – az Ami a csabai kolbász készítését megelőzi címűben –, hogy mi mindent kell tenni addig, míg a disznóvágáshoz érnek. Szó esik a békéscsabai sertésnevelés módszereiről, a disznóvásárlás és szaporítás fogásairól, a süldőnevelésről, a hizlalásról és a különböző sertésbetegségek házi gyógyításáról. A disznóvágás tárgyi kellékeinek bemutatása következik, megtudjuk, milyen bútorok, edények, kések, szerszámok kellenek a disznóöléshez, és milyen fűszereket kell beszerezni a hús feldolgozásához. A vágás közvetlen előkészítő munkálataiban nincs egyenjogúság. Dedinszky Gyula külön tárgyalja férfiakra váró munkát és a női feladatokat. A könyvben még egy szlovák disznóvágási dal kottája is szerepel. Megismerjük, miként volt szokás ezen a jeles eseményen tevékenykedni, hogyan gyülekeztek a résztvevők, hogy kellett lefogni a sertést, milyen a helyes szúrás, perzselés, lemosás és a hasítás, bontás. A csabai kolbász elkészítése természetesen külön fejezetet kapott. A szakmunka második részében szó esik a tartósított termékek egész évi felhasználásáról, és a különböző kolbászfajtákról.

A Csabai kolbász hungarikum (Forrás: Hungarikumok gyűjteménye)

Dedinszky Gyula mindenki számára hozzáférhető tanulmánya a csabai kolbászról nagyon fontos, azonban nem helyettesítheti azt a tapasztalatot, tudást és gyakorlatot, amelyet a békéscsabaiak nemzedékről nemzedékre örökítenek át. Amit az egyik legismertebb mai csabai kolbászkészítő mester, Knyihár Mihály mond, azt akár Dedinszky Gyula könyvébe is beilleszthetnénk:

„Mitől lesz csabai a kolbász, elmondom, nem titok. Attól, hogy minden csabai benne. Azt a takarmányt kapja, ami itt a környéken terem, csak háztáji sertésből csináljuk a kolbászt. Kizárólag nagy súlyú disznót vágunk. Az is lényeges, hogy milyen a kolbászunk húsösszetétele. Ha levágjuk a sertést, mi mindenféle húsát felhasználjuk a kolbászba. Belekerül a fehérpecsenyétől kezdve a kicsontozott oldalason át minden. Hét és fél kiló színhúshoz két és fél kiló szalonnát teszek.  Ehhez jön só, paprika, köménymag, fokhagyma, és a leglényegesebb, hogy a paprika domináljon.”

Városi képeslap - Békéscsaba

A félszázezernél több lakót magáénak tudható Békéscsaba Békés megye székhelye. Évszázadok történelmét őrző épületei, minden évszakban más-más arcot mutató városképe és természeti értékei sok vendéget vonzanak. Érdemes megismerkednünk a város történelmével.

bekescsaba_varoshaza.JPGA békéscsabai városháza

A régészeti kutatások adatai alapján már több ezer évvel ezelőtt lakott volt ez a vidék. Az ókorban megfordultak itt a szkíták, a kelták, a dákok és a szarmaták jazig törzse. A négyszázas évektől az Alföld a hunok birodalmához tartozott, Attila halála után a gepidák szállták meg. Utánuk jöttek az avarok, akikkel együtt nagy számban magyarul beszélő csoportok is érkeztek. A kettős honfoglalás elméletének ez a fontos eleme máig vitatott. Azaz mielőtt Árpádék megjelentek volna itt, az avarokat szolgáikká tették a bolgárok. Békés megye terültén a honfoglalók állattenyésztésre alkalmas legelőket és földművelő népet is találtak. A magyarság egészen bizonyosan megszállta a Körösök vidékét, erről Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár történeti munkája is megemlékezik. Államalapító Szent István királyunk ezen a vidéken nem volt túl népszerű, a terület bizonyos Vata nevű főember kezén volt. Vata nem volt más, mint az 1046. évi pogánylázadás vezetője. Csak ennek az országos méretűvé nőtt felkelésnek a leverésével kezdődhetett meg a megye megszervezése és beillesztése a feudális államba. A Csaba településnevet csak 1337-ben említik először írásban. A szó török eredetű, az ajándék jelentésű személynévből keletkezett. A mai Békéscsaba területén kilenc egykori település nyomait találták meg: Csaba, Gerendás, Gerla, Kétsoprony, Mezőmegyer, Ölyved, Szent-Miklós, Püski és Vesze.

Egy nagyot ugorva az időben, a török idők végénél megállva egy furcsa helyzetről számolnak be a kutatók. Bár sokan azt állítják, hogy Békés megye teljesen elnéptelenedett ekkor, az állítás ellenkezője is igaz, Csaba környéke folyamatosan lakott volt. Megbújtak a rabló, fosztogató bandák elől, néha rövid időre elköltöztek, ám ebben változást a törökök kiűzését megelőző háborúk hoztak. A 17. század végi felmérések sehol nem említik Csabát. A város újraalapítása a Rákóczi-szabadságharc után Harruckern János György nevéhez kötődik, aki háborús érdemei ellentételezéseként megvásárolhatta a kincstártól Békés megye szinte teljes területét. A későbbi arisztokrata volt az, aki megkezdte a település intenzív benépesítését. Nógrádból, Gömörből és Hontból jöttek az evangélikus szlovákok, és ahogy teltek az évtizedek, egyre többen lettek, hiába próbáltak más vallású és más nemzetiségű embereket kizárni köreikből, ez nem járt sikerrel, 1746-ban a csabai határban már negyvenegy római katolikus telepedett le. Állattenyésztéssel és gabonatermesztéssel foglalkoztak.

Szlovák Tájház (Forrás: MaNDA Adatbázis, Balatoni Múzeum - Keszthely, CC BY-NC-ND)

A várostörténet további részei imponáló számadatokkal igazolják, hogy miként lelt otthonra itt az ipar, mit jelentett a vasút megjelenése, mit jelentett a csabai szlovákok hazaszeretete: 1848-ban kétezer nemzetőrt állítottak ki. Aztán micsoda óriási fejlődést és feszültségeket hozott a 19. század második felében az ipari nagyüzemek és a nagybirtokok egyre gyorsabb fejlődése. A társadalmi feszültségek is kiélesedtek, a nincstelen agrárproletárok és a hatalom között nagy hullámokat vető összecsapások voltak. Nem véletlenül nevezték ezt a vidéket Viharsaroknak.

Az Árpád fürdő épülete 1930 körül (Forrás: MaNDA Adatbázis, Balatoni Múzeum - Keszthely, CC BY-NC-ND)

Ma a csabaiak azt írják magukról, hogy mivel a legtöbb zöldterülettel rendelkező település a megyei jogú városok közül, az ország legélhetőbb városainak egyike. Az egyik ilyen park az élő vizű csatorna partján található Széchenyi-liget. Itt áll az 1850-ben emelt egykori zenepavilon, amelyben most ökoturisztikai központ várja a természetbarátokat. A csatorna parti sétányt szobrok ékesítik, a városhoz kötődő híres embereknek állítanak emléket. A műemlék épületek közül a sok szép ház tömegéből kiragyognak a 19. században épített remekművek: a Fiume Hotel, a Jókai Színház és a Városháza, amelynek homlokzatát Ybl Miklós tervezte. Békéscsaba jelképe Közép-Európa legnagyobb evangélikus temploma, az Evangélikus Nagytemplom, és az 1745-ben elkészült Evangélikus Kistemplom. Tudjuk, a települést döntő többségében szlovák származású emberek jellemzik, így az ő hagyományaikat őrző Szlovák Tájház is fontos turistacélpont lehet. A római katolikus plébániatemplom a magyar téglagótika egyik legjelentősebb darabja. 1910-ben fejezték be építését. Békéscsaba közepén 1922-ben emelték az Árpád fürdőt, és a közelmúltban a sok-sok korszerűsítésnek köszönhetően tíz medencéjével gyógy- és wellness szolgáltatásaival áll a látogatók rendelkezésére.

Hajdúszoboszló egyik leghíresebb fia, Szép Ernő

Igaz, nem itt született, hanem Huszton, ahova Ady Endre Érmellékéről apai és anyai ágon igen erősen kötődött. Utóbb némely irodalmi szakértők meglehetős erőszakossággal magyarázzák bele költészetébe, mi szerint Ady szilaj szilágysági tulajdonságai éppen úgy megjelennek Szép Ernő műveiben, mint ahogy a közeli Szatmárban élt Kölcsey Ferenc költői világa. Különös életföldrajzi közelítésmód, a fél évszázaddal ezelőtt e tárgyban született irodalomtörténészi munkát mára már elfelejtették. Szép Ernőt viszont nem.

Szép Ernő édesapja, Szép Sámuel Husztról Hajdúszoboszlóra került, ahol az izraelita iskolában dolgozott tanítóként, Szép Ernő édesanyja varrónő volt. Néhány hajdúszoboszlói év után Debrecenbe költöztek. Szép Ernő középiskoláit Debrecenben kezdte, ám rosszul tanult és rossz társasába keveredett, apja átíratta a mezőtúri református főgimnáziumba. Itt hatodikos korában az iskola minden irodalmi pályázatát megnyerte.

sze_1.jpgSzép Ernő

Szép Ernőnek itt jelent meg első verseket és elbeszéléseket tartalmazó könyve 1902-ben, a Szép Juhászné című.  Rá egy évre már Budapesten újságíró. 1905-ben a Budapesti Napló munkatársa, a szerkesztőségben egy íróasztalon osztozott Ady Endrével. 1908-tól a Nyugat, 1910-től az Est munkatársa. Az első világháborúban önkéntesként vett részt, mint haditudósító.  1925-től az Újság újságírója.

Furcsa pályafutás Szép Ernőé. Népszerű költőként kezdte, divatos színpadi szerzőként folytatta, regényei megjelenésükkor irodalmi szenzációnak számítottak, és már szinte teljesen megfeledkezett róla az irodalmi közvélemény, amikor újra felfedezték, mint az abszurd irodalom magyar előfutárát. Ady Endre talán legjobb barátja volt, de Molnár Ferenc legszűkebb társaságában is ott volt a helye. Babits Mihály és Kosztolányi Dezső első megjelenésétől kezdve nagy költőnek tartotta, Hatvany Lajos pedig egyenesen a magyar irodalom egyik fő alakjának. Feljegyezték róla, hogy rendkívül szerény, kicsi, sovány ember volt, aki zavart mosollyal mondta el ironikus véleményét a világról. Szerették, de valójában senki nem vette komolyan. Furcsa gesztusait anekdotákként terjesztették. Ezek legismertebbike, hogy amikor katonaidejét leszolgálva tisztté avatták, jelmondatot kellett vésetnie kardjába. Szép Ernő hadnagy nem éppen harcias jelmondatot használt – Leben und leben lassen! – Élni és élni hagyni. Irodalmi munkássága is ennek jegyében zajlott, ez a félszeg emberszeretet egyszerre tette őt Petőfi egyszerűségéhez közelivé, de ezzel együtt a kabarék szókimondó, kemény csúfolódásait is szeretetre méltóan tudta beépíteni műveibe.

Hajdúszoboszlói gyermekévei – senki nincs máshogy – alapvetően meghatározták világlátását. Az Alföld, a Tiszántúl gondolkodásmódját hozta Budapestre. Élete itt szerkesztőségekben, kávéházakban, irodalmi körökben zajlik. A kezdetben bohém fiatalember – a bohémság azt jelentette, hogy igen sok hölgypartnere volt – hamar agglegénnyé változott. Ehhez feltehetően hozzásegítette az a tény is, hogy a hajdúszoboszlói szűkösség a nagyvárosban is ugyanazt jelenti: nyomort. Amikor Szép Ernő, úgymond, befut, és írásaival sok pénzt keres, nem habozik, nekivág a világnak, és amíg a pénze tart, összevissza utazgat Európában. Kalandjairól, utazásai színtereiről költői publicisztikákban számol be. Költősége végigkíséri egész életét, akkor is, amikor tárcát ír, akkor is, amikor prózát, akkor is, amikor színdarabot. A falusi és a vidéki városi gyerekkor, a diákévek és a fővárosi életképek – így írják – impresszionista-lírai színezetet adnak a Szép Ernő szövegeknek.

Legjelentősebb regényének az 1919-ben írt Lila ákácot tartják. Szép Ernő a színpadi szerzők világába is hasonló módon robbant be, mint a költészetbe. A legdivatosabb drámaírók között tartották nyilván. A kabarék színpadán gyakorolta be, hogy miként lehet egyedi hangú, közönségsikerre bizton számítható, ám mégis komoly mögöttes üzeneteket tartalmazó jeleneteket megírni. Színdarabjai: Az Egyszeri királyfi – ez lényegében egy nagy mesejáték, 1913-ban mutatták be a Nemzeti Színházban. Jászai Mari és Rózsahegyi Kálmán a kor legnevesebb színészei játszották benne a főszerepeket. Szép Ernő fejedelmi honoráriumot, ötezer aranyforintot kapott érte, amelyet nagyrészt hazaadott Hajdúszoboszlóra, ahol szülei még nyolc testvért neveltek –, az Azra, az Aranyóra, a Patika, a Vőlegény, mind-mind azt a fajta szelíd emberséget jeleníti meg, igaz, más-más témavilágban, ami Szép Ernő írásaira annyira jellemző. Megírta sikerregénye, a Lila ákác színpadi változatát is. Ezt kétszer megfilmesítették.

lila_akac_plakat.jpgA Lila Ákác  című film 1972-es változatának plakátja.

Szép Ernő 1941-ben egy különös könyvet állított össze, amelynek címe: Felnőtteknek. A kötetben olvasható történetek egy gyerek élményeit jelenítik meg a felnőtt ember szemével. Legelső történetének címe Szoboszló. Szép Ernő különös személyisége, világlátása, és gondolkodásmódja ennek első mondatában mindenki előtt tisztán áll: „Ahogy az én könyvem kinyitja valaki, úgy nyitom ki Szoboszlót a lelkemben.” Kortársai mindegyike elmondta vagy lejegyezte Szép Ernőről, hogy akárhol is volt, kereste a Hajdúszoboszlóról szóló híreket, nagyon büszke volt szoboszlóiságára.

A város pedig büszke Szép Ernőre. Emlékét tisztelettel és szeretettel őrzik, ma iskola viseli a nevét.

Hajdúszoboszló szülötte - Hőgyes Endre

Mint minden nagyobb település, Hajdúszoboszló is több olyan emberrel büszkélkedhet, akik valamilyen módon kötődtek a városhoz, itt születtek, hosszabb-rövidebb ideig itt éltek, és vitték szét a világba a város jó hírét. Hosszú a névsor, ebből csak néhány közismert és jelentős ember élettörténetét emeljük ki, mert, ha máshogy tennénk, oldalak százait kellene teleírnunk.

Hajdúszoboszló szülötte Hőgyes Endre, orvos, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Kevesen ismerik élettörténetét, a legtöbben, ha a nevét hallják, annyi villan fel agyukban, hogy igen, Budapesten, a Klinikákkal szemben van egy utca, amely ezt a nevet viseli.

he_1.jpg

Hőgyes Endre 1847-ben született Hajdúszoboszlón. Apja asztalos volt, Hőgyes András, édesanyja neve Futó Lídia. A későbbi tudós elemi iskolai tanulmányait szülővárosában, a református iskolában, a gimnáziumot és a főiskolát, mely 1865-ös orvosi működése megkezdésére feljogosító oklevelet adta, Debrecenben végezte. 1870-ben a pesti egyetemen avatták orvosdoktorrá, rá egy évre letette a sebész szakvizsgát is. A Szent Rókus kórházban kezdte pályáját segédorvosként. 1873-tól a kiemelkedő képességű hajdúszoboszlói fiúból a kísérleti kórtan egyetemi magántanára lett. Két évvel később kinevezték a kolozsvári egyetem általános kór- és gyógytan rendes tanárává. Itt megalapította az Orvos- Természettudományi Társulatot, ez később az Erdélyi Múzeum Egyesületbe olvadt bele. Ekkortájt az egyesület az erdélyi művészeti és tudományos élet szinte teljes egészét átfogta. Ha megnézzük szakosztályait és azok taglétszámát, látjuk, hogy nem akármilyen társasággal van dolgunk. Az Erdélyi Múzeum Egyesületben volt Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi; Természettudományi; Orvos- és Gyógyszerészettudományi; Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi; Műszaki Tudományok; Matematikai és Informatikai; valamint Agrártudományi Szakosztály. Jellemző számadat, hogy az orvosi részlet a maga ezernél több tagjával önmagában népesebb volt, mint az összes többi együtt. Az egyesület adta ki az Erdélyi Múzeum című folyóiratot, ám 1879-től az orvostudományi szakosztály elindította az Orvos- Természettudományi Értesítőt. Hőgyes Endre aktív kolozsvári évei után, 1883-ban visszakerült a budapesti egyetemre, ahol az általános kór- és gyógytan nyilvános, rendes tanáraként dolgozott. Jelentős kutatásai a kísérleti kórtan és élettan, továbbá a gyógyszertan körébe tartoztak. 1886-tól az Orvosi Hetilap szerkesztője volt. 1881-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

1809-ben ő alapította meg a Pasteur Intézetet és Kórházat Magyarországon. Jelentős szerepe volt – már csak azért is, mert 1887-ben ezzel bízta meg a kormány – a veszettség gyógyítási módjának kidolgozásában. Az intézményben nem csupán a veszett állatok által megmart emberek védőoltása volt a dolguk, hanem jelentős oltóanyag-termelést is folytattak. Hőgyes Endre legnagyobb orvosi-tudományos sikere, amely egyben a nemzetközi elismerést is meghozta neki, a veszettség elleni oltóanyag alapját jelentő fix vírus önálló előállítása jelentette. Kidolgozta a hígításos védőoltási módszert, amely aztán a világ más országaiban lévő Pasteur Intézetek közvetítésével igen hamar elterjedt.

Bugát Pál

Kis kitérőt megér a magyar orvostörténet egy másik jelentős szereplő alakjának felidézése. Az Orvosi Hetilap a második orvosi lap volt hazánkban, az elsőt Bugát Pál (Gyöngyös 1793. – Pest 1865.) alapította Orvosi Tár címmel. Bugát Pált 1820-ban avatták szemészorvossá. Sokfelé megfordult és sokféle tisztséget töltött be az orvostársadalomban, tehetsége már 1824-ben Selmec- és Bélabánya főorvosává tette. Ebben az évben habilitálták a pesti egyetem sebészeti tanszékére, itt dolgozott huszonnégy évig. Az 1848-as forradalom idején Magyarország főorvosának nevezték ki. A világosi katasztrófa után minden tisztségétől, de még nyugdíjától is megfosztották. Gyöngyösre vonult vissza, szinte minden idejét nyelvészeti tanulmányainak szentelte, komoly tanulmányokat hagyott az utókorra az összehasonlító nyelvészet tudományából. Mivel nem lehetett gyereke, nyolc csángó magyar fiút fogadott örökbe, akiket becsülettel felnevelt és kitaníttatott. Az időben visszaugorva, orvosi pályáját vizsgálva feltétlenül megemlítendő, hogy már 1830-ban a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választották. Bugát Pál vetette fel a magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésének eszméjét, az Orvosi Tár című 1841-ben létrehozott folyóiratban. Bugát Pál már orvos korában nagyon komolyan foglalkozott a nyelvészettel, rengeteg műszót alkotott, tőle ered a mai orvosi irodalomban általában használt szavak nagy része.

A neves előd, Bugát Pál munkáját, igaz, az orvostudomány egészen más területén, Hőgyes Endre méltó módon folytatta.

Kolozsvári éveinek egyik nagy feltűnést keltő felfedezése volt, hogy alig egy évvel Graham Bell telefonjának feltalálása után ő már ezt a készüléket a halláserősség mérésére használta fel. Hőgyes Endre szerkezete a világ első audiométerének számít. Két Bell-féle telefont összekötő többszálas huzalkörbe mellékágként csúszdát vagy Siemens-féle hidat kötött be. A beszélő a telefonban a hang keltette áramot az elágazás segítségével beengedhette vagy elzárhatta a hallgató telefonjában. A hang erejét a beépített ellenállásoknak köszönhetően fokozta vagy csökkentette. A mérés lényege az volt, hogy Hőgyes lejegyezte a mellékágba beszerkesztett ellenállás nagyságát, azt a mértéket, amelytől kezdve a hallgató észlelte a hangot. Így kiderült, mekkora a vizsgált ember fülérzékenységének alsó határa a Siemens-féle híd egységében mérve. Hőgyes Endre szerkezete volt aztán az 1961-ben orvosi Nobel-díjat elnyerő Békésy György audiométerének az alapja.

he_3.jpg

Hőgyes Endre sokoldalúságát és szerteágazó érdeklődését bizonyítja tudományos felfedezéseinek egész sora. Ő bizonyította be, hogy a szemmozgató idegek pályái kapcsolatban állnak a belső fül egyensúlyozó szervével (a félkörös ívjáratokból) kiinduló idegpályákkal. Hasonló sikerrel mutatta meg a vesekéreg és a velő külön vérkeringését, és tisztázta a vese kanyarulatos csatornáinak a vizeletképzésben kifejtett szerepét is.

Hőgyes Endre legfiatalabb öccse, Ferenc is Hajdúszoboszlón született. Iskoláit bátyja útját követve végezte el, különbség annyi, hogy Hőgyes Ferenc Kolozsvárott szerzett orvosi diplomát. Budapesten kezdett dolgozni, ahol gyorsan terjedt a híre, kitűnő háziorvos volt. Néhány év elteltével Wekerle Sándor miniszterelnök orvosaként dolgozott. Bátyjához hasonlóan hivatása mellett sok minden más is érdekelte, ám ő nem a tudományok, hanem inkább a művészetek felé fordult. Tehetséges amatőrként tartották számon képzőművész körökben, derék képeket festett, és neves személyekről készített plaketteket. Ha ezek névsorát iderakjuk, láthatjuk, nem akárkik ültek modellt Hőgyes Ferencnek: Arany János, Hermann Ottó, Benczúr Gyula és Szinyei Merse Pál.

Hőgyes Ferenc Endre testvére végakaratát teljesítve, azt saját vagyonából kiegészítve a hajdúszoboszlói református egyháznál tízezer koronás alapítványt hozott létre. Ennek tőkéjéből egy szegény, de tehetséges hajdúszoboszlói fiatalember felsőfokú tanulmányait támogatták.

Hajdúszoboszló harangjai

Látványos és különleges nevezetessége a városnak a millennium évében felavatott Harangház. A város jeles szülöttének, Oborzil Edit iparművésznek és férjének, Jeney Tibornak a különleges haranggyűjteménye kapott ebben a komplexumban helyet. Az építészeti munkálatokat Rácz Zoltán végezte. Oborzil Edit és férje életművének csúcsa annak feltalálása, hogy miként lehet alumíniumból harangot készíteni. Ennek eredménye a városra hagyott gyűjteményük.

haranghaz.JPGA hajdúszoboszlói Harangház

Az alumíniumötvözetből öntött különleges harangok a hagyományos harangoknál jelentősen könnyebbek, és sokkal kevesebb idő alatt elkészíthetők. Úgynevezett réselt eljárással alkotják meg ezeket, amelynek a lényege, hogy a harang köpenyébe réseket hasítanak. A rések helyzetétől és a harang nagyságától függ hangzásuk. Egy oktáv hangterjedelemre hangolhatók. A Harangház minden harangja egyedi darab. Az alumínium harangok technológiájára Oborzil Edit és Jeney Tibor világszabadalmat szerzett. A bejáratnál himnuszunk költőjének, Kölcsey Ferencnek nevét viselő harang fogadja a látogatót. Híres epigrammájának három szava világít rajta: „Hass, alkoss, gyarapíts.” Azt mondják, hogy a harangon lévő félgömb kiterjeszti a Himnusz költőjének felszólítását, azaz nem csak a magyaroknak kell hatni, alkotni és gyarapítani, hanem a világ minden nemzetének ez a kötelessége. Elgondolkodtató parafrázis ez, itt, Hajdúszoboszló közepén.

vilagharang.jpg

A Harangház közepén aztán kiteljesedik a globális gondolat, összehajló betonoszlopok között lóg a világharang. Ez az adományozók ars poeticáját hivatott kifejezni, mi szerint: „ A földön élő valamennyi ember összetartozik  és egymásra utalt.” A világharang fölötti tizenkét harangocska alkalmi harangjátékok céljait szolgálja. Belül, egy kis tóban tíz, vízi, Szent István harang áll. A szent király intelmei latinul állnak rajtuk. A sokféle harang fölé már az ősi magyar mitológiában jelentős szerepet kapó égboltot jelképező tetőt helyezték el, amelynek közepén ott van a nap. A talpazat egyik fele terméskő, a másik fele mesterséges anyagból készült burkolat. Ez – mármint a kétféle anyag – némely értelmezés szerint a jó és a rossz örök küzdelmét jelképezi. Mit mondjunk, sajátos közelítésmód. Hogy aztán az ide látogató még inkább belebonyolódjon a metafizikai megfejtésekbe, a terméskövet a mű anyagtól a tejút választja el, ez a magyar népmesekincs egyik legjellemzőbb motívumához, az életfához vezet. A talapzatban Nagy Imre, népi iparművész által faragott oszlopok állnak. Mindegyikük a múltat, a magyar történelem legjelentősebb eseményeit mutatja meg. Mögöttük egy sima, faragatlan oszlop pedig az ismeretlen jövőt jelenti. A tetőzet alatt Galánffi Andrásnak, a népművészet mesterének szemgyönyörködtető, faragott padjai állnak. Ezekre le lehet ülni.

Rendkívül tanulságos a harangház adományozójának Oborzil Editnek az életútját felidézni. Hajdúszoboszlón született 1921-ben. Édesapja, Oborzil Gyula állatorvos volt, a helyi közélet aktív szereplője. Édesanyja Parti Nagy Erzsébet tősgyökeres szoboszlói parasztcsaládból származott. Oborzil Edit Hajdúszoboszlóra járt elemi iskolába, majd Debrecenben érettségizett. Rövid ideig a szoboszlói városházán dolgozott, ahonnan az 1940-es évek végén Budapestre került a képzőművészeti akadémiára, Ferenczy Béni tanítványaként. Minden róla szóló írás múlhatatlan szükségét érzi annak, hogy leírja, Oborzil Edit irodalmi műveltségének megalapozója Cs. Szabó László irodalomtörténész volt. A rengeteg barátja által csak Csé-nek szólított író a neve előtt levő betűt a Csekefalvi szó rövidítéséből nyerte. Életrajzírói nála azt a momentumot tartják az egyik legfontosabbnak rögzíteni, hogy Csé részt vett Ady Endre temetésén 1919-ben. A jó eszű Szabó László sok mindent tanult, leginkább közgazdaságtant, Budapesten és Párizsban. Mégis az irodalomnál kötött ki 1935 és 1944 között a Magyar rádió irodalmi osztályának vezetője volt. 1945-től a Képzőművészeti Főiskola Művelődéstörténeti tanszékét vezette egészen 1948-as emigrálásáig. Ebben az időben találkozott Oborzil Edittel, és tett rá annyira mély hatást, hogy az egész munkásságára hatással volt. Az más kérdés, és nem is tartozik szorosan ide, hogy Csé 1951-től Londonban élt, és a BBC rádió magyar adásainak munkatársaként dolgozott.

Visszatérve Oborzil Editre, 1950-ben, szerzett diplomát és ekkor ismerkedett meg férjével, Jeney Tibor iparművésszel. Házasságuk egyben a különböző szakmák összeházasítását is jelentette. Oborzil Edit sokféle műfajban kipróbálta magát, változatos technikai megoldásokkal dolgozott. A művészetére talán a legjellemzőbb műforma az ikonfestészet volt. Jeney Tiborral hosszú kísérletezés után új anyagú díszítő elemként használták az alumíniumot. Kitűnő építészünk, Finta József szinte azonnal lecsapott az olcsó és látványos dísz építészeti felhasználására. A művészházaspár először domborított csempéket készített, később nagyszabású homlokzati díszítő elemeket.

Miután alumínium harangjuk elindult világhódító útjára, Oborzil Edit és Jeney Tibor művészi és emberi élete kiteljesedett. Sikert sikerre halmoztak, egyik rangos díj jött a másik után. Jeney Tibor temetésén 1995-ben, majd rá egy évre  feleségéén, Oborzil Editén búcsúztak tőlük a harangok. Sírjuk Hajdúszoboszlón van.

Hajdúszoboszló nagy tisztelettel és szeretettel őrzi a harangkészítő házaspár emlékét. A több ezer éves történelmi múltra visszatekintő eszközök jelenléte Hajdúszoboszló szívében arra figyelmeztet, hogy kultúránkat, annak tárgyi emlékeit kötelességünk megőrizni és továbbadni az utánunk következő nemzedékeknek. Eszünkbe villanthatják azt a katolikus hagyományt is, mi szerint egy bizonyos Paulinus püspöknek tulajdoníthatjuk a harang feltalálását. Úgy szól a legenda, hogy a püspököt álmában angyalok vették körül, és a kezükben levő virágkelyhek, amikor megrázták őket, csilingelő hangot adtak. A keresztény kultúrkörben a harangszó jelzi a szertartások kezdetét, jelzi az idő múlását, régebben az ellenség, a tűz, az árvíz vagy más veszély jelzésére is használták. Az legyen a mi külön magyar büszkeségünk része, hogy ma is a világ minden templomában felcsendülő déli harangszó annak a nándorfehérvári diadalnak az emlékét idézi, amelyben 1456-ban Hunyadi Jánosnak sikerült megállítania az Európa elpusztítására hadra kelt török seregeket.

Akinek Hajdúszoboszló termálvizét köszönhetjük

Hajdúszoboszló, mint oly sok más leginkább termálvizéről elhíresült település az országban, nem lehetne az, ami, ha nem születik meg a 20. század egyik legkitűnőbb magyar geológusa, Pávai Vajna Ferenc. Ha élettörténetét vizsgáljuk, sok érdekességre bukkanhatunk.

A Hajdúszoboszlói gyógyfürdő gyermekmedencéje (Forrás: MaNDA Adatbázis, Balatoni Múzeum - Keszthely, CC BY-NC-ND)

1886-ban született Erdélyben, Csongván, 1964-ben halt meg a Tolna megyei Mázán. Családfáját egészen a 15. század közepéig tudta visszavezetni és nem kis büszkeséggel írta később önéletrajzában, hogy „Bolyai Farkasnak anyja, Pávai Vajna Krisztina volt, így Bolyai Jánosnak nagyanyja”. A tudós neve a Páva, Vajna helységnevekből eredeztethető. Édesapja nagynevű ügyvéd volt, 1848-49-ben Kossuth Lajos egyik hadbírója. A bukás után halálra ítélték, de kegyelmet kapott, hat évet töltött börtönben. Anyai nagyapja kalandos sorsú költő, tanító, később hajóskapitány volt – megjegyzendő a legújabb kori magyar irodalom történetében ez leginkább fordítva fordul elő: Döbrentei Kornél előbb matróz volt, majd utóbb költő, éppen úgy, ahogy a jeles prózaíró, Dobai Péter. Pávai Ferenc nagybátyja, Elek híres geológusként dolgozott.

Pávai Vajna Ferenc (Forrás: Bükki Nemzeti Park)

A hazafias szellemű családi környezet mellett a nagyenyedi kollégium formálta a legerőteljesebben a későbbi tudós jellemét. Nem volt éltanuló, ami nem érdekelte, azt ugyan teljesítette, de azokban a tantárgyakban, melyek lekötötték, társainál lényegesen gyorsabban haladt, és azokénál nagyobb tudással rendelkezett. Természetszeretete az iskolai kirándulásokon is megnyilvánult. Nem csupán pihent, kikapcsolódott, hanem a természeti jelenségek megfigyelésével, elemzésével és értékelésével újabb és újabb ismeretekre tett szert. Pávai Vajna Ferenc semmiképpen nem mondható azonban szakbarbárnak. Ez többek között abból is megállapítható, hogy élénken foglalkoztatta a néprajz, ma is tanulmányozhatók biztos kézzel megrajzolt képei és feljegyzései az erdélyi hétköznapokról. 1906-ban, érettségi bizonyítványának megszerzése után Budapestre került a Pázmány Péter Tudományegyetemre, természetrajz-kémia-földrajz szakos hallgatóként. Belépett a Természetrajzi Szövetségbe, később a Földtani Társulat barlangkutató bizottságába. Úgy tűnik, hogy érdeklődési körét az egyetem jócskán kitágította, gyakran beült más tárgyak professzorainak előadásaira, meghallgatta Beöthy Zsoltot, Eötvös Lorándot, de még az irodalomtörténész Négyesy Lászlót is. Pávai Vajna Ferencet őszinte tisztelet kötötte professzorához, Koch Antalhoz. Azt írta róla, hogy Koch, az Erdélyi-medence harmadidőszaki rétegsorának szakértője irányította végérvényesen a geológia tudományához. Nem volt nehéz dolga, hiszen Pávai Vajna Ferenc ekkor már szinte minden idejét a Budai-hegyek kialakulásával kapcsolatos kutatásainak szentelte.

201545.jpgA Földtani Intézet az 1900-as évek elején (Forrás: MaNDA Adatbázis, Kuny Domokos Múzeum - Tata, CC BY)

Diplomás geológusként 1910-ben kezdődött el szakmai pályája. A földtani intézetben dolgozott, rá egy évre Selmecbányán, a Bányászati és Erdészeti Főiskola ásvány- és földtani tanszékén lett tanársegéd. Az első világháború megakasztotta fejlődését, két évig Komáromban volt katona, aztán a Károlyi-kormány, mivel az alföldi mélyfúrások megindítása mellett döntött, 1918-ban Pávai Vajna Ferencet geológus főmérnökké nevezte ki. Ebbéli minőségében végre beteljesíthette hidrológiai-barlangkutatói céljait. Ehhez jócskán hozzájárult a trianoni tragédia is. Pávai Vajna Ferenc a hegyeink és gyógyfürdőink elveszítése után cseppet sem meglepő módon, azt hirdette, hogy tegyük hazánkat fürdőországgá, ahová más országok betegei hozzák a pénzüket, s nem mi megyünk a külföld drága fürdőibe. Erősen szorgalmazta a mélyfúrások vizének többlépcsős hasznosítását. Azt mondta, hogy a vízből ki kell vonni a gázt, a sót, és ha már fűtött, gyógyított, öntözzenek vele. A felárt hőforrások kitűnően alkalmasak kertészeti célokra, primőr zöldségek, virágok üvegházi termesztésére is. Pávai Vajna Ferenc nagyon jó előadó volt, azokban az időkben, amikor még nem ült rá az emberek életére a tömegtájékoztatási eszközök sokasága, nagy értéke volt a jó előadóknak. Pávai Vajna Ferenc ilyen volt, előadásait közérthető térképekkel és műszaki rajzokkal színesítette. Egyik legnépszerűbb példája volt a hajdúszoboszlói sikeres fúrás, amelyről 1925-ben a Független Hajdúság című lap így írt: „A fúrócső 1080 méter mélységben dolgozott, amikor hallatlan erővel, a fúrótornyot megrázva, derékvastagságú vízsugár tört elő a biztosító járaton. Forró volt a víz, párába burkolta a tornyot és környékét, s amint leesett a földre, a gyorsan képződő tócsákban gázbuborékok jelentek meg. Megszületett a nagy szenzáció, amely három nap óta izgalomban tartja a hajdúvárost. A forró víz, a földgáz fürdők és gyárak képét festette az őszi napsugárban sugárzó mező fölött a látóhatárra”. Pávai Vajna Ferencet 1944-ben miniszteri tanácsosi címmel nyugdíjazták. 1950-ben ismét geológusként dolgozhatott, 1954-ig a Földtani Intézetben, majd 1957-ig újabb nyugdíjazásáig, a Komlói Szénbányászati Tröszt mázai bányájában dolgozott.

Emléktáblája Szolnokon (Forrás: MaNDA Adatbázis, Verseghy Ferenc Könyvtár és Közművelődési Intézmény - Szolnok, CC BY-NC-ND)

Pávai Vajna Ferenc, mint kortársai vallanak róla, nehéz ember volt. Mint a legtöbb ember, aki önálló, eredeti gondolkodású.  Bármikor vitára kész, kritikus szellemű. Sikerei és tévedései szinte állandó vihart kavartak körülötte. Azt azonban senki nem vitatta, hogy folyamatosan, hittel és szenvedéllyel végezte munkáját. Jellemző, amit egykori fúrómestere mondott róla: „Pávai Vajna Ferenc kemény, szigorú ember volt, a legkisebb hanyagságot sem tűrte el, ugyanakkor emberséges volt, nem tartott haragot, szerette a munkásait.”

A tudománytörténet az elmúlt fél évszázadban aztán tisztességgel az őt megillető helyre tette Pávai Vajna Ferencet és munkásságát. Ma már elismert tényként kezelik, hogy a hévízföldtan két szakterületén úttörő szerepe volt. Elsősorban az alföldi porózus tárlók hévízkincsének kutatásában és feltárásában. Az Alföldön 1918 és 1935 között lemélyített tíz legkorábbi kőolaj-, földgáz- és hévízkutató fúrás közül hétnek ő tűzte ki a helyét és irányította kivitelezésüket. Ezek a következők: Hajdúszoboszló I., II., és III., Karcag-Beregfürdőn az Üveggyári I. és II., továbbá a Debrecen I. és II. számú hévíz kutak.  A másik szakterület a hévízek és kísérő gázok hőenergiájának hasznosítása. Jelentősek a budapesti fúrás és kútkitűzései. A Tabánban öt kutatófúrást telepített, Pestszenterzsébeten gyógyvizet kutatott, más helyszíneken négy hévíz kutat létesített.

Pávai Vajna Ferencet tehát nem véletlenül övezi nagy tisztelet azokon a településeken, ahol ma már virágzó termál-gyógyvíz kultúrák adnak munkát az ott élők ezreinek.

Nyári képeslap - Piliscsaba 2. rész

Piliscsaba életét a rendszerváltozás alapjaiban megváltoztatta. Ideköltözött a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, a szerzetesrendek visszatelepültek és létrehozták a maguk régi-új intézményeit, a település visszavonhatatlanul kulturális-oktatási központtá vált. Mára az óvodától az egyetemig teljes katolikus intézményrendszer működik itt. Az óvodát a megváltós nővérek működtetik, az általános iskola és gimnázium az angolkisasszonyoké, egyetemi kollégiumot tart fenn három apácarend is. Akinek mindez nem tetszik, nem kell elköltöznie Piliscsabáról, van itt Waldorf óvoda, Palánta iskola és német nemzetiségi oktatás is.

Piliscsaba legújabb kori, világszerte ismert nevezetessége a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Makovecz Imre és tanítványai tervezte épületkomplexuma. Nem akárhol helyezték ezt el, jelképes értékű, hogy Magyarország egykori legnagyobb szovjet laktanyájának területén kezdték el az építkezést 1994-ben. Az épületek a magyar organikus építészet legjellemzőbb stílusjegyeit viselik magukon, a világ sok tájáról járnak csodájára. Sikere ugyan még nem érte el a nála jóval fiatalabb, felcsúti Puskás stadion sikerét, ám nem is biztos, hogy az ilyen jellegű épületeket versenyeztetni kellene egymással.

Az Auditorium Maximum a Stephaneum épületében Piliscsabán, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán (Forrás: Wikipedia)

A korábbi évtizedek gyakorlatától teljesen eltérő szellemben megtervezett oktatási intézmény központi épületét, a Stephaneumot Makovecz Imre (a nagy építészről születésének 80. évfordulóján írtunk) tervezte, míg a többi előadót munkatársai, a Makona Építésziroda szakemberei. A Stephaneum nagy előadója az egyetem központi épülete. Hatszáz diákot tud befogadni. Igaz, hogy megálmodója az organikus építészet világhírű alakja 2011 óta nincs köztünk, ám minden szónál többet mondanak el róla, a világról és a világ rendjéről ránk hagyott házüzenetei. Többek között ezt is. Azt írják Makovecz Imréről, hogy építészként a parasztművészetből, a középkori kisvárosi kultúrából, Frank Lloyd Wright építészetéből és Rudolf Steiner munkáiból merített ösztönzést. Ez bizonyára így is van. Nézeteink szerint azonban Makovecz Imre leginkább metafizikus módon tudott teremteni. Közvetítő ember volt. Összekapcsolta az eget a földdel, a földre épített, de házai csúcsai az eget karcolták.

A Stephaneum déli oldala (Forrás: Wikipedia)

A Pázmány Péter Egyetem piliscsabai épületegyüttese akár egy kiterjesztett szárnyú sas fekszik a földön, a makói Hagymaház az organikus építészet eddig nem említett, ám igen fontos elemét, a közösségteremtés és közösségformálás szinterét jelenti, miként az a sok-sok furcsának mondott templom és a sevillai világkiállítás csodaépülete is, melyek Makovecz Imre keze nyomát viselik. Érdekes összefüggés, hogy milyen fontos szerepet kapnak a Makovecz-i életműveken az őselemek. A tűz, víz, föld, levegő. Az egri uszoda vize fölé boruló monumentális kupola úgy viszi föl a tekintetet a nap felé, ahogy a makói hagymában, a szél úgy táncolja körbe a templomtornyokat, ahogy meglibegteti az egyetemi épület függönyeit, és mindez azt tudatja velünk, hogy ebben a világban bárki, bármikor és bárhol otthon van. Ha akar.